2010: évértékelő beszéd helyett

Tisztelt Hölgyeim, Uraim!

Én, ki sosem hazudtam, évértékelés gyanánt összeválogatom az Úr 2010. esztendejének fontosabb mozzanatait. Először is Január havában a Kincs, ami nincs után életem második filmjeként megnéztem az Avatart, ami alapjaiban rengette meg a puffinba való hitemet. Három szösszenetben kaphattunk egy kis áttekintést Korea történetéről, valamint véget ért egy újabb vizsgaidőszak. Természetszerűleg drámenbézeltünk, avagy drum'n'lékeltünk a kutya hideg minden dacára is. Február havában megvolt a baj, rögvest a Morgó, majd a Kerék, haraguvék az Isten reám nagyon. Új Amszterdam, gésák, majd a kocsma halotti tora nyomta rá átkos bélyegét e hó végére. Március havában hőbörtönbe zárták Kókát, nem sok remény adódott az életben maradásra. Ennek ellenére mégiscsak felmásztunk a Corvintetőre B János sziporkázásának megtekintése végett. Szívták gyönge vérem, hol érték, kis híján magam is gumikoporsóba kerültem. Fát is vágtam, kevés sikerrel. Április havában dolgoztam, mint egy állat szakdogámon, így javarészt régebbi dolgozataimat állítottam hadrendbe, egyszer biztos elolvassa őket valaki. (Mondjuk nem vagyok benne biztos.) Volt egy borfesztiválunk is, rozmárbajszos űrtudósok a megmondói. Május havában végeztem Maós elukubrációmmal, kidőltem, mint mikor Harcpöröly Bruenor elkészítette az Égisz Agyart szeretett fiának, Wulfgarnak, aki valójában nem is a fia. Bizony bitang jó lett, meg kell hagyni. Ebből szemezgettem többek között a hosszú menetelésről is, etc. A XIX. századi makkoltatás és gubacsszedés dilemmája iránt érdeklődőknek továbbra is meleg szívvel ajánlom alábbi tanulmányom. Kóka szintet lépett, és autark városállammá vált a pizzéria végett. Jobban örültem neki, mint Majakovszkij meg a bolsevikok a zuhanyrózsának. Érdekes, ahogy elhagyok egy helyet, rögtön felvirágzik. Amint elhagytam az óvodát, telekúrták mászókákkal. Amint elhagytam az általános iskolát, felhúztak rá még egy szintet (na jó, az vagy tíz évvel utána volt, de akkor is). A gimis végzésem után jobbnál-jobb nőgenerációk követték egymást. Amint végeztem az eltén, kikaparták a szarból az egész főépületet, persze én egy évig nem tudtam könyvtárazni az őrült gépek hupákolása miatt. Van most egy hely Kókán, ahol lehet pizzát kapni erre átjöttem a világ másik oldalára tücsköt, bogarat, békát zabálni. (A csintaó sovány vigasz, de vigasz.) Június havában egy afgán lány képű macska kísértett, azért így is szó esett a kínai Kolumbuszokról. Az álomvizsga közeledtével por és hamu voltam. A hónap legtragikusabb eseményeként eltávozott közölünk Brezsnyev, hős mexikói fogaspontyom. Hiánya e percig nihil marta fekélyes seb lelkemben. Nyakamon volt végső megmérettetésem, alig tudtam pár tételt, elmentem hát strandolni. Kóka bizony nem felejt, hej, hó, lesz ribillió, ha Fiuméban kiköt a hajó! (Revíziós teóriák kapcsán pedig ildomos ide kattintani.) Vizsga-Ragnarök, tengernyi vér, mégis-morál: komoly, tekintetes történésszé váltam. Ennek megfelelően e naptól kezdve a blog, mint tudományos médium kápráztatja a blogoszférát. Elkezdődött a VB-országok történetének egy-egy szeletének bemutatása, mely többségében Július havára maradt. Július havában volt egy Volt-fesztivál, viszont kikaptak a hollandok, és még Davids sem játszott. Konklúzió: a hollandok pöcsök. Par excellence Davids nélkül. Kísérletet tettem leggyakoribb címkéim szinkronizálására, az első felvonásnál járunk még mindig. Volt egy kis buli nálam, jól sikerült, mint mindig. A sörivó koi-pontyok a megmondói. Átvettem diplomám, melynek láttán azóta is retteg a munkaerőpiac, mikor csapok le rá. Hó végezetével elérkezett ama végső harag napja. Augusztus havában megkezdődött a visszaszámlálás, megjöttek a fogadólevelek, mégis elég nyomorultak voltunk. Nagyszámú kókai képeslapokat szkenneltem be, módfelett érdekesnek találom őket, akárcsak a veszödelmes lóversenyeket. Volt sok finom szalonna, gyakorta gondolok rá, mikor elém rakják aktuális kosztom. Pecáztunk egy jót, majd toltam a gázt szar úton rendesen, hátha kisodródok és fejre állok az árokban, sikerült is. Animus meminesse horret. X-faktor, foci a pályán, valamint egy frenetikus búcsúbuli. Az útravaló dobozka máig könnyet fakaszt belőlem, kivált, hogy a sörnyitót elfelejtettem kihozni belőle. Szeptember havában áthelyeztem működésem mintegy kilencezer kilométerrel arrébb, Kínahonba, a kiérkezésem igazi magyaros, sírva vigadós volt. De Nanjingba értem végül, sose felejtem el, ahogy a taxiból végignyáladzottam az utat a campusig, akkor döbbentem rá, hogy Kínában vagyok. Igaz, valami mindennap rádöbbent erre. Gyorsan akklimatizálódtam, ebben a csintaó nagy segítségemre volt. Kisvártatva bemutatkoztam az itteni kocsmákban, klubokban, s elindultak a bulik is, annak rendje-módja szerént. Őszközép ünnep, Bíborhegy első ízben, etc. Október havában bizony kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, nagyon örültünk és iskola sem volt. Elzarándokoltunk Suzhouba, majd Hangzhouba. Elindultam rohadt állattá válásom útján, vagyis gongfu edzéseken vettem részt, nagyon élveztem és most falábammal nagyon szomorú vagyok. Utolért a Halloween is. November havában antagonisztikus összekülönbözésem volt a felettünk lakó koreai kompániával, néhány elbeszélgetés a helyes mederbe terelte őket. Időközben magyarul is megtanultak, legalábbis helyesen értelmezik az énekszavukkal együtt felcsendülő emelt hangerejű, édesanyjukra vonatkozó üdvözléseimet. Bíborhegy már megint, Qixiashan, falábam felrögzítése, hétvégi hupákolás. Így érkeztünk el az év utolsó hónapjához, December havához. December havában kokinkínai cimbikkel tettük oda magukat, megnéztük az Underwater World-öt, segítettünk a jegesmedve öngyilkosságában. Elmentem kórházba, kifestették a falábamat. Eltelt a karácsony is, skypeon még nem énekeltem a mennyből az angyalt azelőtt. Ja, és télapó is voltam óvodában. És mi történt azóta? Összefolytak a napok, volt egy kis iszogatás, ötös szintű lett a HSK-m, amivel elégedett vagyok, remélem jövőre a hatos is meglesz. Utóbb forralt borok gyártásába fogtam, csodájára járnak. Négy hónapja vagyok idestova Kínában, Nanjingban, és továbbra a világ legkirályabb helyének tartom. Imádom úgy, ahogy van. Holnap pedig jobb, illetve egyáltalán választás híján újfent szobatársamék előadásos-buliját fogjuk először lecsekkolni. (Nagyon megsértődött volna, ha nem megyek. Először próbált rávenni a táncra, aztán a polcon lévő röntgenfelvételekre böktem, akkor legalább énekeljek valamit, hát mondom azzal se járnátok jól, akkor legalább csak nézzem meg őket. Rendben. Holnap reggel bérelek egy málhás öszvért, elvezetem a közeli szupermarketig, és telepakolom csintaóval, aztán valahogy csak átbukfencezek az újévbe. Remélhetőleg nem a hipertéren keresztül, de jóslásokba bocsátkozni értelmetlen s fölösleges dolog is egyszersmind. Összegezve egy élményekben, izgalmakban gazdag, kurva jó év volt, bár lenne mind ilyen!

Nem mellesleg pedig minden kedves erre tévedtnek sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok!