Dióhéjban vol. 4.

Az utolsó hónap a Középső Birodalomban rátarti, úri lakáj módjára nyitott fehér kesztyűs kézzel ajtót,s torkát köszörülve tessékelt befele, mint holmi hivatlan vendéget, na jöjjön, essünk túl rajta. Elég nehézelhinni, hogy az eleddig megszokott bukolikus idillt szétszabdalja kilencezer kilométer, s visszacsöppenek, honnan útrakéltem, a Kárpát-medence kicsiny falvába, Kókába, hol aztán az élet mit sem változott, és nagy valószínűséggel nem is fog az elkövetkező háromszázharmincezer évben.

Dióhéjban is lehetetlen mindenről e hasábokon beszámolni, mi az elmúlt pár hónapban történt, rengeteg helyen voltunk, rengeteg minden történt, rengeteg mindenről szeretnék írni, de nincs idő most ilyenekre.

"Újságot csináltam, vezércikket írtam", egy doufukuai-omat, vagyis kis irományomat közölték az egyetem újságában, fizetségem húsz yuan volt, egy big mack menü ellenértéke, evoé. Persze, maga a tény örvendetes,hisz' nem a pénzről szól ez, maga a név, ország a cikk végén ad büszkeségre okot.

Ám itt minden nap történik valami, tegnap hazafele Beijing-ből [amiről külön bejegyzés-triász készül majd] a vonaton Katja hív, hogy nem akarok-e filmsztár lenni? Nos, legyek. Statiszta voltam egy történelmi tv-sorozatban, francia gyármunkást játszottam egy Nanjing-tól igen messze lévő lepusztult kohóban, a forgatás jó buli volt, leszámítva, hogy a kosztüm kurva meleg volt, mondjuk sokat nem kellett mozognom. A stáb nagyon profi volt, meg a szervezés is, hoztak, vittek, etettek minket, és majdnem három órát ugrálok és éneklek négyéves doktoranduszaimmal azért a pénzért, amit most effektíve egy óra alatt megkerestem. Várhatóan idén októberben kerülök a kínai tv-kbe. Hozzávetőlegesen egy percre. Vagy még annyira sem.

Megfigyelésem szerint a vietnamiak szót értenek a bagzó macskákkal, miképp ugyanazt a nyelvet beszélik.

Annak az ablakom alatt lakó kínainak, aki minden egyes felvirradó nap kiköpi a belső szerveit és ezáltal ragad ki álomországból üzenném, hogy hallom minden reggel, hallom minden reggel, hallom minden reggel a hangod, hallom minden reggel...

Most voltak a félévközi vizsgáink, és jövő héten már az évvégi megmérettetés várat ránk, aztán véget ér a szemeszter. De addig is az egész június, aztán még a július, az már viszont csak részben fog Kínában eltelni, más részben még inkább távol-keletebbre, majd kurvára nyugatabbra.