A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hangzhou. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hangzhou. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 10., vasárnap

Hangzhou - 3. nap

Délután kettőkor indult vissza a vonatunk, így volt még időnk egy látnivalóra, nevezetesen Yuefei (1103-1142) mauzóleumára, aki egy ármánynak és árulásnak áldozatul esett híres kínai hazafi volt a Déli Song-dinasztia ideje alatt. A dzsürcsi eredetű Jin-dinasztia ellenében harcolt, a hűség megtestesítőjének számít. Hiába harcolt eredményesen a dzsürcsik ellen, a velük lepaktáló Qin Hui győzködésére a császár visszahívta csapatait. Mivel Yue Fei, mint az ellenállás vezére kockázatot jelentett a galád Qin Hui számára, egy konspirációs eljárás keretében - hazaárulás rágalmával - kivonták az élők sorából fiával, az ugyancsak nagy érdemeket szerzett Yue Yun-nel egyetemben. Hangzhou-ban, a Xihu (Nyugati-tó) partján temették el. Qin Hui-nak és cinkostársainak térdeplő szobra is helyett kapott a mauzóleumban, melyeket azelőtt minden kínai szertartásosan leköpött, de ma már tábla figyelmeztet a köpködés tilalmáról.
A mauzóleum után már tulajdonképpen az állomás felé vettük az irányt, az Y2-es fegyencjáratokat idéző turistabusz végigvitt a városon keresztül. Vonatra pattanva ismét elkezdődött több, mint hat órás malenkij robotunk az emberekkel totálisan teletömött tüzes kocsin. Megint jöttek a mindenizűdrazsékat áruló zsúrkocsisok, az irgalmatlan nagy zsákokat cipelő vidékiek, az egyikük beszédbe is elegyedett velünk, vagyis leginkább Julival, mert én szart se értettem belőle, mit mond. A mellettünk ülő kínaiak tolmácsolták szava járását, történelmi témakörben értekezett. Estére visszaértünk meg visszaértünk Nanjingba.
Mint utóbb kiderült, sikeresen elkerültük a szünet ideje alatt szintén itt tevékenykedő többi eltést, pedig lényegében ugyanazokat a helyeket tekintettük meg, csak kicsit más időben...
Nem semmi egy hónap volt, ezen idő alatt kb. többet utaztam, mint idáig egész életemben.

Hangzhou - 2. nap

Egy újabb mondás Hangzhouval kapcsolatban: 生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州 - Szüless Suzhouban, élj Hangzhouban, egyél Guangzhouban, halj meg Liuzhouban; ami arra utal, hogy Suzhou híres jó nőiről, meg általánosságban a szép emberekről, Hangzhou a város szépségeiről, Guangzhou az ottani kajáról, Liuzhouban pedig bámulatos koporsókat gyártottak.
Még mindig Hangzhou, illetőleg annak szépségeinek felderítése volt kitűzve, elsőként is irány a 灵隐寺 Lingyin-templom, a város egyik legrégebbi (chan-) buddhista kolostora, templomegyüttese. Számos romboláson ment keresztül a kolostor, az hogy egyáltalán a ebben a formájában megmaradt, nagyban köszönhető Zhou Enlai-nak, aki a kulturális forradalom idején számtalan történelmi objektumot védett meg a vörös gárdisták esztelen pusztításától. A templom bejáratától nem messze helyezkedik el a 飞来峰 Feilaifeng, ("az ide repült csúcs", vagy "repülő csúcs"), ami mészkőből van, és eléggé eltér a környező hegyek kőzeteitől, talán innen is ered elevezése. A legendák szerint egyenesen Indiából repült ide, mint az omnipotens buddhista törvények megtestesüléseként. Számos faragás, grotto díszíti, a fő barlangja Guanyin-nak, az legnépszerűbb bodhiszattvának van szentelve.
A kolostor számos grandiózus csarnokot foglal magában, olyan látnivalókkal, kegytárgyakkal, mint a 20 méteres Shakyamuni (vagyis a történelmi) Buddha-szoborral, vagy az arhatok csarnokával, ismételt Guanyin-szoborral, etc. A kolostorban persze a mai napig élnek szerzetesek, láthattunk is belőlük néhányat.
A templom előterében lévő zsibárusoknál Juli olyan szinten lealkudta a különféle karkötőket, másegyéb csecsebecséket, hogy hazafele - a vonaton mesélve - a kínaiak forgatták hihetetlenkedve szemüket, hogy ez már advanced kategória gyerekek.

Délután folytattuk utunk a híres 龍井 longjing ("sárkánykút) teaföldekre. A Zhejiang tartománybéli (melynek fővárosa Hangzhou) longjing-i zöld tea messze földön ismert, még a mandzsu eredetű Qing-dinasztia egyik prominens császárától, Kangxi-tól nyerte el a császári tea címet. Igencsak javallott volt tehát megvizsgálni. Már a buszon elkezdett minket mustrálni egy fogatlan kínai néni, akivel miután beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy maga is teatermesztő, van egy ültetvénye. El is kísért saját teaházába, és végül persze ránk tukmálta portékáját, bár eléggé jól sikerült lealkudnunk belőle, a megvett árnál olcsóbban nem kaphattunk volna máshol sem ilyen minőségű, és egyáltalán longjing-i zöld teát, ergo még a termoszt is megtöltve folytattuk tovább a tripet a párába vesző domboldalak lábainál a teaültetvények között, hol imitt-amott rizskalapok szorgoskodtak, valószínűleg emberek is voltak alattuk. Elég hosszúra sikeredett a túra, közben vagy hat esküvői fotózás mellett haladtunk el, egyik brigád nem bírta ki, hogy a waiguo pengyou-kkal, vagyis velünk is gyártson egy portfóliót, szigorúan a vörös csillagos lobogóval egyetemben.
Végül mégiscsak visszaértünk a városba, egy kis regenerálódás a hostelban, majd este még megvizslattuk a 雷峰塔 Leifeng pagodát, melyet eredetileg 975-ben húztak fel az Öt Dinasztia idején, de 1924-ben összeomlott (többek között mert a parasztok elhordták az idős torony tégláit), de 1999-ben elrendelték újjáépítését, és 2002-óta újfent látogatható. Igen impozáns épület, kivált az esti megvilágítás alatt. Tetejéről mellesleg nem mindennapi panoráma terül el a városra. Még egy óránk se volt zárásig, így meglehetősen kutyafuttában zúztunk végig a pagodán, azért a fontosabb látványosságait így is megcsodálhattuk, úgymint a belsejében lévő elképesztő térhatású faképeket.
Az utcák kissé kihaltak voltak estére, a kocsmákban sem tolongtak az arcok, így visszamentünk a hostelbe. A hostel bárjában azért még magamba oktrojáltam egy "Free Cuba" (nálunk inkább Cuba Libreként ismert) kotyvalékot. Amikor már egy húsz perce vártam, szóltam nekik, hogy nem kell Fidel Castro-t felhívniuk a receptért, akkor hozzanak inkább egy pohár vizet, de végül csak megoldották. Ezen este sem kellett álomba ringatni...

2010. október 8., péntek

Hangzhou - 1. nap

上有天堂,下有苏杭 - tartja a mondás, melynek jelentése: fent az Ég, alant pedig Suzhou és Hangzhou, mint a földi paradicsom szinonimái, ezért is kerekedtünk fel szerda reggel Julival, hogy megbizonyosodjunk, valóban elmondható-e Hangzhoura nézve is. Elöljáróban annyit, hogy elmondható.
Előző este a TV-t az előszobából bevittük a szobánkba. Egy vetélkedőműsor ment benne, hol is a legkülönbözőbb homoerotikus nótákat vonyították, szobatársam Minfan, a házi koloratúrszoprán véletlenül az összeset ismerte, és mint egy dicső bárd zengte őket végig olyan elánnal, hogy a Varázsfuvola Éjkirálynői szerepét azonnal meg is kapta, engem viszont nem hagyott aludni, enyhén megpocsíkolva eszméltem reggel. Aztán csak összeszedtem magam, irány a vonatállomás: milliónyi emberszőlő, egy palack ingyen víz (melyet boldogságtól ragyogó arcú nemzetiségekkel reklámoznak az állomási kivetítőkön, Tibet Spring fantázianévre hallgat.) Múltkoriban nem tudtunk gyorsvonatra jegyet kapni, csak standard járatra, amivel több, mint hat órás út várt reánk, s mivel csak négyre számítottunk, igencsak lehervadt mosolyunk orcánkról az út végére. Különösképp, hogy ezt a fajta vonatot nem úgy kell elképzelni, mint a gaotie-t, erre lehet állójegyet is venni, ami annyi embert eredményez intim szférádba, hogy onnantól kezdve a privát életvitel már a múlt részét képzi. Megspékelve mindez bámulatos kínai melódiákkal, folyamatosan botorkáló zsúrkocsis személyzettel, kik omniszkóptól a mindenizűdrazséig valamennyi fontos kellékig bezárólag becsülettel betáraztak.
Végül csak Hangzhouban landoltunk, kaja, irány a szállás. A szállást az International Youth Hostel ágazatának Hangzhou-i tagja képezte, nagyon baráti árakkal, korrekt szobával, mosdóval, csak ajánlani tudom. Már igencsak leszállt az éj, mikor elindultunk felfedezni a Xi Hu-t, Hangzhou híres látványosságát, illetőleg környékét. Este talán még elképesztőbb látvány, mint nappal a hihetetlen megvilágítás miatt. Az a baj, hogy igazából kevés a szókészletem ilyen jellegű dolgok bemutatására: állandóan azt írom, hogy hihetetlen, elképesztő, bámulatos, káprázatos, csodálatos...
Pedig a néhány felsorolt jelző mindegyike ráaggasztható a tó profiljára, valóságos fényáradat vonta ölelésébe a tó körüli pagodákat, templomokat, épületeket, és magát a domboldalt is. A megvilágítást mondjuk a pára is indikálja, mert ha nem lenne, semmit se lehetne látni a kissé távolabbi helyekből. Az este folyamán tulajdonképpen körbejártuk a tavat, igaz levágtuk egy átjárónál, elég jó túra volt így is. Juli közben különféle lesállásokból brutál jó képeket lőtt meglehetősen pro camera obscurájával, ilyen képek még nemigen díszítették bejegyzéseimet.
Késő este visszabotorkáltunk a hostelbe, és nem kellett egyikőnknek se esti mese ahhoz, hogy mint egy darab kő zuhanjunk álomba.