Ha már az európai Velencébe nem sikerült eljutnom, itt a vi
lág másik oldalán hát újfent megpróbálkoztam vele, lényegesen több sikerrel. Mivel szinte az éjszakába nyúlt a kolesz ármánykodása, nem sok időt hagyott aludnom, kiváltképp a kora reggeli ébresztés miatt. Így elég leharcolt állapotban kerestem fel Miyát, hogy együtt menjünk Suzhouba. Taxi, állomás, KFC reggeli hanbao, s 高铁, vagyis az átlag 250-el közlekedő 火车 (tüzes kocsi=vonat), reggel kilencre érkezés. Mivel meglehetősen ad hoc jellegűen útik
önyvvel és gps-el vágtunk neki a tripnek, találomra vitettük magunkat taxival egy egyébi
ránt igen szép tóhoz. Ott motorcsónakba pattanva értünk el egy szigetre, hol a délelőttünket töltöttük. A sziget flórája, parkjai hozták a már kvázi megszokott beszarás kategóriát, szerintem Kínára igazából három emberöltő is kevés, hogy teljesen be lehessen járni, így minden új út alkalmával valami új csodát vél felfedezni az Égalatti lakója.Olyan dél fele visszaorientálódtunk a szigetről a városba, Suzhou amúgy sokkal kisebb, mint Nanjing, mégis már-már tumultuózus benyomásokat kelt az emberben: elképesztően sokan voltak ma, igaz, ez egyrészről a hétvégének, másrészről pedig a nemzeti vakációnak, harmadrészről pediglen egyszerűen Suzhou, mint közkedvelt turistacélpont voltának tudható be. Ez a három szorzó összesen annyi népet produkált, hogy rendesen oxigénhiány lépett fel. (Ami a félreértések elkerülése végett csak vicc.) Suzhout Velencéhez hasonlóan kanálisok
százai szabdalják szét, meglehetősen sajátos arculatot adva ezzel a városk
ának.
Délután elsőként a 网师园 (A háló mestereinek kertje?)-t tekintettük meg, mely mellesleg a világörökség részét képzi. Itt a természet és az építészet olyasmi harmóniában van, hogy az ember egyik szeme jobbra, a másik meg balra esik ki helyéről, aztán meg csak les a lyukon. Csakugyan elképesztő. Az eredeti parkot mintegy nyolcszáz évvel ezelőtt hozták létre, szelleme mégis érintetlen maradt. Magával ragadó ez a hely. A kínaiak igazán értik, mi szükségeltetik az eszményi kikapcsolódáshoz. Az itt található szuveníres boltocskákban egy kedves eladó minden egyes képnek elregélte festészeti technikáját, amire óvatlan pillantásomat vetettem, de így se sikerült vásárlási vágyamat felszítania. A 2m x 1m-es képektől e
ljutottunk a 20cm
x 10 cm-es selyemképekig, mindhiába, így se vettem. De lelkére kötöttem: gazdag koromban visszatérek.
Kitérvén a szűk kis sikátorokra végigalkudtunk mindent, két szép vörös csillagos katonai kalappal lettünk gazdagabbak, illetőleg muszáj volt vennem egy Maós pólót is.
Ezt követően a Shizilinbe vitettük magunkat, mely ismételten egy idilli hely, csak nem annyira alkalmas 2983742846 ember befogadására, melyet összesen megszámoltam. Itt is rengetegen voltak, az objektumban való hosszas nézelődés és bolyongás után az emeleten m
egállapodtunk egy teá
ra, amivel pofásan megvágtak: 20 yuan/fő, rablás, persze mi voltunk a hülyék, hogy nem kérdeztük meg mennyi, de hát erre azért nem számítottunk. Így legalább egy órát elhesszeltünk a tóra kacsintó panoráma ringatásában, az egész balon forróvizet elhasználtuk, ha már ilyetén drága volt. Továbbállásunk után egy riksással elvitettük magunkat egy korzóra, mely különösen a leszálló estével párhuzamosan nyerte el irizáló fényekben tündöklő valódi alakját. Egész kellemesen lefáradtunk e meglehetősen hosszú, s élménydús nap során, de mivel még volt bőven időnk a vonatunk indulásáig, megvizsgáltunk egy szocialista realizmusban utazó vendéglőt némi sör erejéig, majd távoztunk. Riksásokkal nem tudtuk megüzletelni, hogy 20 yuanért (kb. 600 huf) vigyenek át az esti dugóban a városon 
keresztül, de nem is baj, mert végül sikerült taxihoz jutnunk.
százai szabdalják szét, meglehetősen sajátos arculatot adva ezzel a városk
ának.Délután elsőként a 网师园 (A háló mestereinek kertje?)-t tekintettük meg, mely mellesleg a világörökség részét képzi. Itt a természet és az építészet olyasmi harmóniában van, hogy az ember egyik szeme jobbra, a másik meg balra esik ki helyéről, aztán meg csak les a lyukon. Csakugyan elképesztő. Az eredeti parkot mintegy nyolcszáz évvel ezelőtt hozták létre, szelleme mégis érintetlen maradt. Magával ragadó ez a hely. A kínaiak igazán értik, mi szükségeltetik az eszményi kikapcsolódáshoz. Az itt található szuveníres boltocskákban egy kedves eladó minden egyes képnek elregélte festészeti technikáját, amire óvatlan pillantásomat vetettem, de így se sikerült vásárlási vágyamat felszítania. A 2m x 1m-es képektől e
ljutottunk a 20cm
x 10 cm-es selyemképekig, mindhiába, így se vettem. De lelkére kötöttem: gazdag koromban visszatérek.Kitérvén a szűk kis sikátorokra végigalkudtunk mindent, két szép vörös csillagos katonai kalappal lettünk gazdagabbak, illetőleg muszáj volt vennem egy Maós pólót is.
Ezt követően a Shizilinbe vitettük magunkat, mely ismételten egy idilli hely, csak nem annyira alkalmas 2983742846 ember befogadására, melyet összesen megszámoltam. Itt is rengetegen voltak, az objektumban való hosszas nézelődés és bolyongás után az emeleten m
egállapodtunk egy teá
ra, amivel pofásan megvágtak: 20 yuan/fő, rablás, persze mi voltunk a hülyék, hogy nem kérdeztük meg mennyi, de hát erre azért nem számítottunk. Így legalább egy órát elhesszeltünk a tóra kacsintó panoráma ringatásában, az egész balon forróvizet elhasználtuk, ha már ilyetén drága volt. Továbbállásunk után egy riksással elvitettük magunkat egy korzóra, mely különösen a leszálló estével párhuzamosan nyerte el irizáló fényekben tündöklő valódi alakját. Egész kellemesen lefáradtunk e meglehetősen hosszú, s élménydús nap során, de mivel még volt bőven időnk a vonatunk indulásáig, megvizsgáltunk egy szocialista realizmusban utazó vendéglőt némi sör erejéig, majd távoztunk. Riksásokkal nem tudtuk megüzletelni, hogy 20 yuanért (kb. 600 huf) vigyenek át az esti dugóban a városon 
keresztül, de nem is baj, mert végül sikerült taxihoz jutnunk.
Visszatértünk a Suzhou-i vonatállomásra, ami Ferihegy 2-nél hozzávetőlegesen háromszor nagyobb, és egészen konkrétan Kóka komplett lakossága száll be vagononként. Hazafele a vonaton, egy guillotine-hoz hasonlóan csapódtak le szemhéjaim, át is aludtam az egész utat. Minden bizonnyal goauldok erőszakoltak meg álmomban, mert Nanjingban már meglehetősen viharvert állapotban érkeztem.
Az éjszakai Nanjing pedig egy káprázatos fénykatedrális, melyet miriádnyi vibráló-villámló lámpa tart örök mozgásban. A taxis sofőrünk is igyekezett örök mozgásban lenni, tett egy jó nagy kerülőt, szóltam neki, hogy shifu, rövidebbre vehetnéd, de a dugó elkerülésére hivatkozott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése