2010. október 10., vasárnap

Hangzhou - 2. nap

Egy újabb mondás Hangzhouval kapcsolatban: 生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州 - Szüless Suzhouban, élj Hangzhouban, egyél Guangzhouban, halj meg Liuzhouban; ami arra utal, hogy Suzhou híres jó nőiről, meg általánosságban a szép emberekről, Hangzhou a város szépségeiről, Guangzhou az ottani kajáról, Liuzhouban pedig bámulatos koporsókat gyártottak.
Még mindig Hangzhou, illetőleg annak szépségeinek felderítése volt kitűzve, elsőként is irány a 灵隐寺 Lingyin-templom, a város egyik legrégebbi (chan-) buddhista kolostora, templomegyüttese. Számos romboláson ment keresztül a kolostor, az hogy egyáltalán a ebben a formájában megmaradt, nagyban köszönhető Zhou Enlai-nak, aki a kulturális forradalom idején számtalan történelmi objektumot védett meg a vörös gárdisták esztelen pusztításától. A templom bejáratától nem messze helyezkedik el a 飞来峰 Feilaifeng, ("az ide repült csúcs", vagy "repülő csúcs"), ami mészkőből van, és eléggé eltér a környező hegyek kőzeteitől, talán innen is ered elevezése. A legendák szerint egyenesen Indiából repült ide, mint az omnipotens buddhista törvények megtestesüléseként. Számos faragás, grotto díszíti, a fő barlangja Guanyin-nak, az legnépszerűbb bodhiszattvának van szentelve.
A kolostor számos grandiózus csarnokot foglal magában, olyan látnivalókkal, kegytárgyakkal, mint a 20 méteres Shakyamuni (vagyis a történelmi) Buddha-szoborral, vagy az arhatok csarnokával, ismételt Guanyin-szoborral, etc. A kolostorban persze a mai napig élnek szerzetesek, láthattunk is belőlük néhányat.
A templom előterében lévő zsibárusoknál Juli olyan szinten lealkudta a különféle karkötőket, másegyéb csecsebecséket, hogy hazafele - a vonaton mesélve - a kínaiak forgatták hihetetlenkedve szemüket, hogy ez már advanced kategória gyerekek.

Délután folytattuk utunk a híres 龍井 longjing ("sárkánykút) teaföldekre. A Zhejiang tartománybéli (melynek fővárosa Hangzhou) longjing-i zöld tea messze földön ismert, még a mandzsu eredetű Qing-dinasztia egyik prominens császárától, Kangxi-tól nyerte el a császári tea címet. Igencsak javallott volt tehát megvizsgálni. Már a buszon elkezdett minket mustrálni egy fogatlan kínai néni, akivel miután beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy maga is teatermesztő, van egy ültetvénye. El is kísért saját teaházába, és végül persze ránk tukmálta portékáját, bár eléggé jól sikerült lealkudnunk belőle, a megvett árnál olcsóbban nem kaphattunk volna máshol sem ilyen minőségű, és egyáltalán longjing-i zöld teát, ergo még a termoszt is megtöltve folytattuk tovább a tripet a párába vesző domboldalak lábainál a teaültetvények között, hol imitt-amott rizskalapok szorgoskodtak, valószínűleg emberek is voltak alattuk. Elég hosszúra sikeredett a túra, közben vagy hat esküvői fotózás mellett haladtunk el, egyik brigád nem bírta ki, hogy a waiguo pengyou-kkal, vagyis velünk is gyártson egy portfóliót, szigorúan a vörös csillagos lobogóval egyetemben.
Végül mégiscsak visszaértünk a városba, egy kis regenerálódás a hostelban, majd este még megvizslattuk a 雷峰塔 Leifeng pagodát, melyet eredetileg 975-ben húztak fel az Öt Dinasztia idején, de 1924-ben összeomlott (többek között mert a parasztok elhordták az idős torony tégláit), de 1999-ben elrendelték újjáépítését, és 2002-óta újfent látogatható. Igen impozáns épület, kivált az esti megvilágítás alatt. Tetejéről mellesleg nem mindennapi panoráma terül el a városra. Még egy óránk se volt zárásig, így meglehetősen kutyafuttában zúztunk végig a pagodán, azért a fontosabb látványosságait így is megcsodálhattuk, úgymint a belsejében lévő elképesztő térhatású faképeket.
Az utcák kissé kihaltak voltak estére, a kocsmákban sem tolongtak az arcok, így visszamentünk a hostelbe. A hostel bárjában azért még magamba oktrojáltam egy "Free Cuba" (nálunk inkább Cuba Libreként ismert) kotyvalékot. Amikor már egy húsz perce vártam, szóltam nekik, hogy nem kell Fidel Castro-t felhívniuk a receptért, akkor hozzanak inkább egy pohár vizet, de végül csak megoldották. Ezen este sem kellett álomba ringatni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése