A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TIC. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TIC. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 23., szerda

TIC Tézisek vol. 3

TIC tézisek, 2014 első feléből.
Multkor leegyeztetek egy talalkozot egy kinaival. Bemutatkoztam bar, hogy Thomas vagyok az xytol, szerintem nem figyelt ra, es a kinaiaknak amugy is van valami kulfoldi fantazia nevuk. Szoval megdumaljuk a talalkat, jaj de jo a buli minden kiraly, persze gyere csak egy ebed mellett trecselunk majd mint a kurvaelet, erre elmegyek, talalkozunk, mire a tag tokre bepanikol, hogy mit akar ez a laowai, es angolul probal erolkodni, ami alapjaraton nem megy neki. Nem ragaszkodom a kinaihoz, ha egy kinai nem akar kinaiul beszelni, de tud angolul. Ha viszont nem akar kinaiul beszelni -es csak azon eloitelete miatt, hogy egy kulfoldi biztos nem tud az o nyelven- mindazaltal mas nyelven sem tud, akkor pipa leszek. Mondom neki bazzeg en vagyok a Thomas, velem beszeltel te vegleny, azert vagyok itt. Teljesen hihetelenkedve nez, azzal a tipikus majmok bolygojas elkepedessel, es csak nagy nehezen birta feldolgozni, hogy de, kinaiul is beszelhetunk. Egy szokvanyos 土 kinai 囧

Cikycity vol. 2. 

Pénteken elviszem a laptopomat egy szervizbe, mondják majd szólnak, ha meglesz, 1-2 nap. A kínai viszont nem az a sietős fajta, ma felhívom őket, hogy mi a stájsz. 

Én: heló, pénteken vittem be hozzátok egy fekete sony laptopot, készen van-e már? 
szerviz: fekete sony? itt nincs semmilyen laptop. 

Itt egy kicsit eldurrant az agyam. 

Én: na, ne szórakozzál, elmondom még egyszer, lassan. Szóval pénteken este vittem be hozzátok a gépet, azt mondtad megrendeled hozzá az alkatrészt és hétfőn jöhetek érte. 
szerviz: fogalmam sincs, miről beszél. 
Én: (holt idegben): engem akarsz átbaszni, én most azonnal átmegyek és az anyádból is kiszedem azt a gépet. 
szerviz: nem tudom miről beszél, a hallgatók lopott tárgyaival nem foglalkozunk, ez ügyben a portával vegye fel a kapcsolatot. 
Én: milyen hallgatók? 
szerviz: ön kit hívott? 

Ekkor jöttem rá, hogy a tanszéki titkárt akartam faszra húzni, mert nem készült el a laptopom időben. Hiszen ekkor jutott eszembe az is, hogy szombaton délelőtt jött egy hívás a tanszékről, ugyanezzel a 021-es shanghai-i körzetszámmal, egy számmal lejjebb kellett volna tárcsáznom, hogy a szervizt hívjam. Mindennek tükrében, kicsit megnyugodva: 

Én: elnézést, téves. 
szerviz, azaz a 国际与公共事务学院: 嗯,啊啊啊
Én: byebye
Azon kaptam magam, hogy a nutellat is palcikaval eszem. (Igaz, nincs meg az kurva kanalam.)

Most meg azon, hogy lejart a nutella szavatossaga, amit palcikaval eszem. Azert volt ilyen olcso, bassza meg. Vettem kettot is, hogy jo legyen


Lehet, hogy sokat szidom a kinaikat, de van meg egy nep, amelyik ejszaka legkalapacsozik egy egyetemi kampusz teruleten?!

Elmegyek ma egy interjúra, egy dán faszi a főnök, beszélgetünk úgy általánosságban, szürcsölgetjük a teát, erre hirtelen megkérdi: 
- What was the stupidest shit you've ever done?
- Well, once I was coming back from a party, felt asleep on the train then unconsciously travelled an additional distance of hundred kilometers from my home. 
Komolyan néz maga elé:
- Fair enough. I don't want boring people to my office 笑

Mindenki hazamegy a nyárra, vagy örökre Kínából. Csak én maradok, Shanghai örök foglya, annyi szart örököltem ezúttal is, hogy az elkövetkező 2345 napban voltaképpen nem szükséges elhagynom a szobámat, hogy túléljek.

DVD boltban nézegetek egy blue-ray dobozos filmet, kérdezem az eladót, hogy nincs-e sima dvd-s változatban, mire nevet, hogy ez sima dvd, hogy lenne már blue-ray?! Ilyen zöldfülű kérdést ennyi idő után Kínában 笑

Nahát, még évekkel ezelőtt jártam ebben a Xi'an-i hostelban, most kaptam róla egy fotót, hogy még megvan az országimázs, amit rajzoltam!

Ez pedig a kolesz egyik különleges növénye, az alsónemű fa (内衣树), termése a bugyi, melltartó, esetenként póló. Az alsónemű fa szerte Kínában megtalálható.
Nem középiskolás fokon tanítom a japánokat: most már azt is tudják mondani, hogy nem vagyok sánta.

Jött ma egy kínai cég hozzánk, két óráig tárgyaltunk a semmiről, azt se derült ki, mi a picsát akarnak végül. Szépen megköszöntük egymásnak a semmit, ajándékot cseréltünk, ők hazamentek, mi meg néztünk egymásra.

Mai keresőszavak, melyek a blogra vezettek: cunnilingvus, burzsoázia, 触手強姦 (polipcsápos erőszakolás). 

Pedig annyi szép dologról is írtam, bár a csöcs és macskák blogreform elbukott (legalábbis a macskák:http://doufukuai.blogspot.com/2014/01/macskakronikak-vol-1.html), a csöcsös bejegyzés még tartja magát (http://doufukuai.blogspot.com/2014/01/japan-gyongyhalasznok.html), de valójában kétségkívül polippornóra vágyunk (http://doufukuai.blogspot.com/2014/01/japan-gyongyhalasznok.html).

Olvasóelvtársak, elértük a 250 like-ot. Négy évünk van a további 999750 like megszerzéséig, hogy teljesítsük a következő ötéves like-terv-ciklust.

Tegnap esti rémálom a koleszban: nézem a gépem, erre meglátok egy csótányt átrohanni a szőnyegemen, fogom a partvist, lassan megközelítem, erre hirtelen áramszünet az egész kollégiumban, korom sötét, nem látok szart se. Most reggeltől kutatóexpedíciót indítok a lehető legundorítóbb lény egyike iránt. A csótányban az legundorítóbb, hogy okosnak tűnik: ha meglátja, hogy meglátják, tudja, ezzel rossz fát tett a tűzre és iszonyatos sebességre kapcsol. Kurva gyors. A másik, ha sarokba szorítod, keresi a lehetőségeket a kiútra, kiver a frász, amikor a csápjaival felméri a helyzetét és információkat gyűjt. Bazmeg ez gondolkodik - jár sokszor a fejemben. Hab a tortán, hogy mikor százhetvenszer széttörsz rajta valamit, tényleg agyontaposod majd felsózód az egész koleszt, akkor is az egyik csápjával még járőröz egyet. Alig lehet kinyírni

Update: Doufukuai vs. Csótány - 1:0

Úgy szép 研究现状-ot írni, ha nem olvastunk egy könyvet sem.

Ha elfelejtek nevet adni a bejegyzésnek, akkor az url az első mondatból lesz, ami ebben az esetben: annyira felspanoltam saját magam.html. Tanulság: bármennyire is felspanoljuk magunkat, adjunk nevet a blogunknak. 

A Metrocity, illetőleg a 港汇 elvesztette minden, de tényleg minden értelmét. Kezdődött minden a Mister Donuts galád likvidálásával. Egyik nap a másik után nem lett fánk 1 kilométeres körzetben, azóta cseszhetem a Mister Donuts VIP kártyámat. Kárhozat, de éltem tovább. A következő villám, a Sushi Express elpusztítása volt, a negyedik emeleten egy európainak bélyegzett utcát csináltak, végtelenül deprimáló. Ennek ellenére is, éltem tovább. A 港汇 alján ugyanis, volt még egy Donuts King, ahol este 8 után hármat fizet hatot kap akció volt. Ma vacsi után elhatároztam, hogy holnaptól diétázok de ma még hat fánkot felhalmozok magamban az ínséges időkre, és mi történik, mi történik? Eltűnt a Donuts King. Kész. Nincs többé. Térde rogytam és zokogtam, és Backstreet boys-osan szórtam ki a homokot kezemből egy pillanatra: milyen volt a fánkok szőkesége, sem tudom már. Sic transit gloria mundi. Mi jöhet még ezek után?!

A hét második legjobb szava a 剑吻鲨 "kardcsók cápa", magyarul koboldcápa.

Bréking! A kolesz harmadik emeletén a folyosón ömlik a víz, emberek rohangásznak meg káosz. Ennyi a hír. Megoldani ugyanis természetesen Kínában nem lehetséges, amíg az víz folyni akar, addig folyni fog; bár itt nem a víz az úr, hanem az ignorancia.

Megszületett unokaöcsém, hindi szótárat vettem neki. Nem vagyok benne biztos, 15-20 év múlva érdemes lesz-e még kínait tanulni.

Kaja készítés közben az egyértelmű, hogy nem én vagyok a 料理長 (séf, mesterszakács). Ez esetben hogyan írnánk le az én ténykörömet kérdésre a 皿洗い (mosogatás), illetve a 見習い (figyelve tanulás) szavakat kaptam, aminél azért sokkal többet csinálok, ezért a szótárban kerestem magamnak egy adekvát kifejezést: 賄い方 "kitchen manager", amit nem akaródznak elfogadni, lévén kevésbé használatos. Sebaj, ha valaki hozzájárulásomat firtatja a pompás ebédhez, továbbra is makana ikata-ként hivatkozom magamra.

Ikeában állok sorba hotdogért, egy kissrác ámuldozik: mennyi hotdogja van, anya mennyi hotdogja van? Ránézek, mutatom neki kínaiul, hogy hat, mire kiesett a fagyi a kezéből. Vagy túl sok hotdogom volt, vagy hihetetlen volt, hogy a laowai válaszolt a kérdésére, vagy mindkettő egyszerre. Akárhogy is, mindig hasznos lehet, ha az ujjunkkal is el tudjuk mutogatni a számokat:

Az van, hogy a metrókijárattól az irodáig vezető úton található a 虹桥 park, amin keresztül 5 perc alatt a helyszínen lehetek, reggel teljesen szabályos a dolog (máskülönben hatalmas kerülő). A park viszont minden rációt nélkülözve este 6-kor bezár. Mármost én is 6-kor végzek, amiből 6:10 szokott lenni, mire a parkhoz érek, 6:15. A park tehát, mindenki által tudvalevőleg zárva, néha azért besurranok és jól átugrok a kerítésen a 10 perces kerülőt megspórolva, már amennyiben a parkőr nem lát. (Az első 50 alkalommal bevette, hogy csak egy fotót akarok a szökőkútról a vaksötétben bazzeg, de már nem hisz többé és kitessékel). Ma viszont előbb végeztem, és 6:05-kor a parknál voltam, ahova csak úgy özönlött a tömeg. Faszányos, még nyitva - sejtettem, de persze 6:00-kor zárás, zárni ugyanis remekül tudnak az elvtársak. És hogy zárva volt, de ez senkit nem zavart, a fiatalja ugrott, az idős kúszott, most nem mondom hogy én különb lennék, mivel az ugrókhoz csatlakoztam magam is, de valahogy egész Kína így működik: ha nincs kiskapu, csinálunk, 走后门 bébi (Hátsóbejárat apropó, némi obszcén konnotációval is rendelkezik a kifejezés. Egyébiránt ma van 春分, de esett az eső és hideg volt egész nap.

Dél, úton szendvicsért a Cityshopba, óriási csattanás, robogós a földön, tojások, zöldségek, istennyila szanaszét. Semmi különös, egy taxi prédált. A taxisofőr kiszáll, vigyorogva készít egy képet a telefonjával (ezen egy kicsit felhúztam a szemöldököm) a földön hempergő szerencsétlen, echte anhui-i emlősnek- de nem főemlősnek látszó kreatúráról, mindenki megáll és néz, enyhe "jók a pogramok csak sok a köcsög utánérzés". Nem kértem savanyúuborkát a szendvicsembe, a lányka ezért inkább semmi zöldséget nem rakott bele. Nincs ész ebben az országban. 

Most mondják a tv-ben, hogy Shanghai ivóvízkészletet 96%-ban iható. Ezen kissé szarrá röhögtem magam, amit kínaiul mondva még nem hallottam, de a 笑尿了- összepisálásig nevetni - kifejezést már igen

Amennyiben egy massziv underground placcban, par exemple a Dadaban talalkozunk lengyelekkel, erdemes beleuvolteni az agyukba, hogy Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, aztan oriasi cimbikke leszunk.

Miki, az abnormálisan óriási szlávajkú szomszédom röhög vagy sír nem tudom, valaki a közelben Jacko Earth Song-ját bömbölteti - majd szét esnek a kínai korrupció szőtte kolesz falai, a kis gnóm portás pedig emberfeletti mennyiségű endoplazmát juttat éppen az éterbe, zuhog az eső. A levegő viszont: pompás.

A holdújév voltaképpen egy képzelt háborút jelent a hozzám hasonló laowaiok számára. Helyi idő 00:01, még mindig, még mindig petárdáznak, tűzijátékoznak, de veszettül, vad morajlás, éles dörejek, mintha lőnék a várost, az üzletek, éttermek zárva, a taóbaó nem kézbesít, mi jöhet még. Kemény dolog átvészelni a holdújévet.

Még decemberben volt, hogy kedvenc 东北-i kajázdákban jóízűen falatozunk, mikor arra leszek figyelmes, hogy valami az egyik asztal alól átinal egy másik asztalra. Mondom a haveromnak, te figyelj már, ott egy 老鼠。Ejj, valóban. Oda szalad. Közben jön egy másik. Visszaszaladnak. Közben akaratlan rápislantok a kajámra, egyébiránt finom. Kalimpálok a világfájdalmú orcájú pincérfiúkának, unottan hoz egy menüt, mi kéne ha volna, hát ő semmi, de figyeld már az ott kóser hogy 老鼠 garázdálkodnak ott a szemközti asztalnál? Hol? Ott. Ja igen, látom. Vállat von, hát, 老鼠 az van. Van? Van. És? Ja pardon semmi. Megértettem: a probléma megoldhatatlan és soha nem is lesz megoldva amíg a 老鼠 és kompániája úgy nem dönt, hogy önmagát likvidálja. Ez pedig már csak így meg az ég alattiban. Ha az egerek nem likvidálódnak maguktól, senki nem tudja, nem is akarja megoldani vagy történetesen hibátlan ignoranciával magasról leszarja az egészet. Punktum. Nem tehetünk mást, várnunk kell míg az egerek másképp döntenek. 

Feltölteném a telefonomat, a 联通-osat, erre veszek egy 移动-os feltöltőkártyát. Az istenért se akarja feltölteni az 移动-os kártyával a 联通-os egyenlegemet. Szétvág az ideg és felhívom az ügyfélszolgálatot, hogy kit kell ezért faszra húzni, mire közlik, hogy 移动-os kártyával csak 移动-os egyenleget lehet feltölteni, öcsi...Ó, tényleg. Ciki city.

Pattannék bicajra, kimegyek kajázni, rápislantok telefonomra, 318 a pm 2.5, ó, ez esetben a bicajt visszarakom a helyére és inkább rendelek egy pizzát.

A nap szava a : 鳥葬 (ちょうそう) avagy égbe temetés, mely során a madarak, keselyűk számára bocsátják a holttestet. További szép napot!

Pár barátom kérdezte, szép volt-é a tűzijáték? Mondom bizonyára, bár mivel én egy kocsmában celebráltam a holdújévi ünnepséget, egy idő után abban sem voltam biztos, elmúlt-e már éjfél vagy én múltam-e ki. Pár egyéb cimborám nagy reményekkel ment a Bundra, vagy a Bar Rouge-ba, onnan mily tuti lesz majd sasolni a nagyszerű tűzijátékot, nos minő szopóka ezúttal elmaradt. Nyomathatták volna pedig, a kínaiak imádják a petárdákat, és durrogtatják őket egész kurva nap, úgy hogy géégpepegrlekfgni sem tudok a saját szobámban, mert Wang az építőmunkás röhögve szalad az ablakom alatt, hogy mekkorát szólt az előbbi cuccos. Wang és mondjuk tízmillió másik spanjának ez nagyszerű mulatság, rendesen euforikus mámorban hallgatják a pukkanások nagyszerű zörejét, 年 már nem fog visszajönni, kivált hogy háromszor öngyilkos lett a zaj miatt. Szóval Wangék tegnap este is feltornázták a pm 2.5-et közel 400-ra, ergo nem sokat osztott volna, ha a tűzijáték rakétáit is begyújtsák. Konklúzió: kínai holdújévkor érdemes egy közeli kocsmába zarándokolni. 

Omaha Beach lófasz volt ahhoz képest, mikor a kínaiak holdújvékor petárdáznak. Kétszer szartam össze magam, míg elbicajoztam a cityshop-ig egy szalámis szendvicsért meg vissza.

Amikor két japánt látok fészbúkon egymással bazmegolni, akkor jövök rá: szörnyűséget csináltam.

Nos, kedves olvasók, a blogstatisztikák magukért beszélnek: sem nem macska sem nem csöcs, POLIPPORNÓ kell a népnek, mostanáig többen olvasták, mint a macskás és csöcsöst posztot együttvéve.

Volt szerencsém egy újabb fennkölt japán filmet látni: 私の奴隷になりないさい , vagyis légy a rabszolgám címmel, ami egy egy szado-mazohista dráma, és nincsen benne köszönet. Viszont érdekes szavak voltak benne, nyelvtanulás szempontjából ajánlom!

Most figyelem egy kolesz melletti kis fan, hogy tilos ide szarni-pisalni figyelmeztetes van. Raadasul nem az allatoknak szol. Vagyis de, tulajdonkeppen az allatoknak. Bar kerdes, akinek fel kell hivni a figyelmet arra, hogy ne szarjon kozteruletre, azt mennyire erdekli egy ilyen kozlemeny. (Zarojelben az orszag egyik legjobb egyetemen vagyunk, de ki nem szarja le)

2013. augusztus 13., kedd

TIC Tézisek vol. 2.

TIC tézisek, második felvonás. 

Egy percig nem figyelek oda Nanjingra és épül vagy 8 új metróvonal.

Kínában az Ikea egy élő valóságshow, ahol különböző családok mindennapjaiba kaphatunk bepillantást, ahogy belakják a kiállított szobákat, bútorokat, kár hogy egy kis hamikát nem hozhatnak be, el sem kellene hagyni az objektumot. 

Volt egy kis időm, és ma először úgy igazából elbeszélgettem vele. A mai nap három különböző kínaival beszéltem, egy shanghai-i középosztálybeli hipszterrel a Xintiandinél, egy pudongi taxissal, valamint az Anhui tartomány Hefei városából való pszeudorégiség-kereskedő "beszállítómmal". A velük való beszélgetés során három különböző kínai sorsba kaptam némi betekintést, nagyon tanulságos volt. Néha azt hiszem mindent tudok róluk, néha mégis azt, hogy semmit. Legalábbis mindig van újat tanulni, ami magától értetődő.

Pár hónappal ezelőtt saját szememmel láttam a metróban, ahogy - vélhetőleg a nagypapa - hajánál fogva földhöz vágja, majd a földön fekvő, síró, 4-5 éves forma lánykát üvöltözve, izomból rugdossa, miközben - vélhetőleg a nagymama - erőtlenül próbálja csitítani a nagypapit. Aztán jött a metró személyzete, akikkel szintén heves szóváltásba keveredett a magasan kvalifikált öregember. Rendkívül sokkoló volt látni, mint ahogy ez a hír is az, dehát, TIC. 

Shanghaiban is megvannak a beszállítóim, ha kell az anyag - tekercskép és szuvenírek - és még mindig tudunk jókat röhögni egymáson. Ergo elmegyek a Yuyuan melletti kis boltocskába, ahol nagyon megörül nekem a nőci, fú de jó, hogy jöttem, tekintsem meg az új portékát, látok egy tetszetős képet, kérdezem mennyi a fájdalom rmb-ben, fejcsóválva tanakodik a nő, hát, 朋友, pengyou, ez egy kivételesen szép darab, de mivel ilyen országos spanok vagyunk, és ilyen fasza gyerek vagy, a kínaid meg rohadt jó, minderre való tekintettel 280 csak neked, csak most. Mélyet bólintok, majd visszakérdezek: szóval 2db 200-ért, ugye? Égindulás-földindulás, hát hogy képzelem, hát ilyet, eget, ezt szájjal-lábbal festette egy kampókezű zhejiangi árva kislány, ezt ennyiért, ááá. 250/per darab, és egy szemétláda vagyok, aki kifosztom. Értem, tehát, 200 yuan 2 db képért, ha jól tévedek. Nem tágít, neeem, neeeem. Itt van egy másik - mutat egy elbaszott randára - na ezt odaadja ennyiért. Ízlésem van, pénzem nincsen, 老板. Hát, ez végtelenül szomorú, de sajnos képtelenek vagyunk üzletet kötni - így van, bólogattam, de még volt egy trükk a tarsolyomban: hát nincs más hátra, helószevasz. Már ahogy megyek ki, süllyed az árfolyam, figyelj, pengyou, 300-ért odaadom a kettőt, és takarodsz innét. 200, 老板, 200. Elhagyom a boltot, az eseményre esnek a részvények, 250 teeeeeeeeeeeee! Rátekerem bicajomra a láncot amivel lezártam, közben lejtek egy kis táncot, és fülig érő vigyorral mutatom a ketteseket, majd felpattanok a bringára és lassan elindulok. 老板 legszívesebben egy hozzám vágna egy dobóbaltát, de végül csak utánam kiálltja: 200, jöjjek vissza. Visszakanyarodok és nyélbe ütjük az üzletet. Csődbe viszem, de jöjjek máskor is. Úgy lesz. Kemény menet volt. De Kínában alkudni jó móka, ímhol egy kis segítség: http://www.doufukuai.blogspot.hu/2011/10/huanjia.html

Paranoiás vagyok én már ilyen tiszta éghez SH-ban. Egy kis savas eső jobban megnyugtatna.

Iszonyat a hőség, a páratartalom, gondoltam veszek egy ilyen víz spray-szarságot, amivel kedvemre fújhatom a pofámat. Nézegettem a cityshopban a wellness cuccok között, találtam is valami jónak tűnőt, bedobtam a kosárba. Mint utóbb kiderült, sikerült egy nagyszerű vagina-tisztítót vásárolnom, amit a ráeszmélés pillanatában sikoltozva dobtam messzire. Nem próbálkozok többet, beköltözöm a hűtőbe.

Az utóbbi hetekben csodálatos az idő SH-ban. Kint 30-35 fok, 80-90%-os páratartalom, a taobaón rendeltem egy bicskát, hogy lenyúzzam a bőrömet, de nem sikerült. Emellett rendszertelen időközönként zivatar zúdul ránk az utcán, szeretem, mikor papucskámban gázolok az utcán folyó, esővízzel vegyült szarban. A szobámban állandóan minimumra állítva megy a légkondi, amitől rendre megfázok, máshogy viszont nem lehet megmaradni. Így van ezzel 23 millió további lakos, akik mind nyomatják a légkondit, amitől még elviselhetetlenebb lesz a betondzsungel. Akárhogy is, Shanghai még mindig jobb, mint Nanjing az időjárást tekintve.

Közérdekű közlemény: ne, ne, de semmiképp ne a Zapatasba menjünk Margaritáért, mert az nem finom. Valódi Margaritáért a虹梅路-nél lévő 老外街-hez kell mennünk, illetőleg az ott lokalizálódó mexikói étteremhez, aminek még mindig nem tudom a nevét, pont a Margariták miatt.

Részben a magyar konzulátus szervezésében egy nagyszerű, remélhetőleg előadás-sorozat első nyitányán voltunk, mely a kínai-nyugati színjátszás összehasonlításáról, majd legfőképpen a 昆曲-ről szólt - ami mellesleg rendkívül izgalmas - és olyan szinten paradigma-váltást eredményezett nálam, hogy én, akit vallatni lehetett volna teszem azt pekingi operával most égek a vágytól, hogy újra színházba menjek.

Közérdekű közlemény: a Gerrymander kínaiul 杰利蝾螈. A 蝾螈 nem meglepően szalamandrát avagy axolotlot is jelent, a mexikói axolotl viszont 墨西哥钝口螈, mellesleg a föld legmenőbb élőlénye meglátásomban.

Ha pedig foci, az egy érdekes jelenség Kínában. Van itt a kampuszon egy faszányos műfüves pályánk, gyakorta kijárunk, melynek során a következő szituáció zajlik le: 2-3-an kimegyünk, 45 percen belül, 120-130-an próbálunk életben maradni a futball-labdával játszott mészárszéken. Úgy megérzik a foci szagát, mint a cápa egy csepp vért a tengerben.

Egész pofás grillezés volt ma a kolesz előtt, az amcsi hambi azért mégiscsak atom, egy fél hordó sangriát meg vállalkozók hiányában kénytelen magam elpusztítani, de hát a magyarok 千杯不醉, nemdebár.

A Zapatas a kelet-ázsiai kocsmatörténelem legundorítóbb vendéglátóipari egységeinek egyike, mindazáltal érdekes mozzanatokra lehetünk figyelmesek, ha odatévedünk. Mi is történik itt? 50-es, kiégett kopasz laowaiok jönnek prédálni - akinek a tekintetét látva leginkább a rendőrséget hívni támad kedvünk - 20-as Anhuiból feljött kínai leányok jönnek felkínálni magukat - akik 20 yuanért az ördögnek is eladják lelküket, egy mojitóért hozzád mennek feleségül. Ha ez nem lenne elég, ide jönnek a turisták is, akik a bédekekkert fellapozva a Zapatas definíciójaként Shanghai legmenőbb kocsmáját látják. A zene alantas, bár ez jobbára senkit nem hat meg, miként vadászni jött, a táncparketten azonban csak kanos kanok pásztáznak morózus tekintettel, egy dagadt üzletember felmászik a bárpultra csapatni, kisvártatva ráeszmél, hogy mégsem menő ezért lemászik. Ezután Anhui, Zhejiang, Jiangxi cicababái próbálkoznak a pulton, hát van még mit tanulniuk az imperialista kollegináiktól, ezután jön az ingyen "tequila", bár az isten se tudja megmondani, mit töltenek a szánkba, ha nem újrahasznosított olaj én már annak is örülök. Éjfél után pedig nincs margarita, de ami éjfél előtt van, az sem margarita. Ergo az elkövetkező 120 évben nem megyek a Zapatasba.

A képhíradó záróepizódja: az 1001 éjszaka ujgur étteremben étkezni módfelett emberpróbáló dolog, hisz Seherezádé általában olyan hastáncot lejt, hogy jobbára leesszük magunkat a performanszra fókuszálva. Pedig jó a kaja is.

Régóta nézegetem már ezt a tetszetős koponyát a laoximen-i régiségpiacon, a szobám ajtajára pont optimális lenne. Próbaképp jól lealkudtam, de aztán persze nem vettem meg. A lényeg: Kínában alkudni kell, még ha kecske-koponyát kívánunk vásárolni, akkor is. 

"Hunan 辣不怕", bizony kétszer csíp, s közben felperzsel. Mégis megérheti a kockázat.

Kínában élek bár, kevés igazán jó kínai barátom van. A kínaiakkal nagyon könnyű haverkodni, de közelebbi kapcsolatot már csak ritkább esetben lehet kialakítani. A legdurvább élményem amikor egy wc-re menet állította egy tag, hogy nekünk 缘分-ünk van, ami szerintem egy alapjaiban nagyon érdekes, de túlzottan gyakran, ezáltal sokszor banálisan használt fogalom. De talán mégis van benne valami, mert most kaptam egy hívást egy két éve nem látott baráttól, akivel nagyon jóban voltam Nanjinban, de aztán mindketten másfelé kerültünk, aztán mindketten vissza a Jangce deltájához, és egy közös barátomtól tudta meg számomat, és egyből fel is hívott, aminek nagyon örültem. Nincs mese, újfent tennem kell egy vizitet Nanjingban!

Nanjingban anno még Sir Thomas voltam, Nottingham grófja, ha angolt tanítottam, itt Shanghaiban már nincs akkora arcom, csak egy kanadai favágó vagyok Tisza cipőben. Voltaképp mindegy is, hisz a lényeg, hogy sápadt legyek, én meg sápadt vagyok. Gyakorta dicsérik meg a középföldiek szép fehér bőrömet, holott a seggemet még nem is láttak.

Már hónapok óta kint van a szobámban egy hasonló plakát, gésa egy dobozkával a kezében, 味の素, szól a reklám. Nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, míg rá nem eszméltem a minap, hogy ez effektíve az MSG. Ugyanis a cucc Kikunae Ikeda okossága, ergo ha manapság egy útszéli kínai kajázdában veszünk magunkhoz némi MSG-t tudtunk nélkül, köszönjük meg Ikedának is 

Jó dolog, amikor angolul beszélgetünk egy ismeretlen külföldivel, és amikor oda kerül a sor, hogy so where are from? From Hungary. "Akkor beszélhetünk magyarul is" mondattal folytatódik a diskurzus Idáig nem sok normális honfitársunkkal sikerült találkoznunk Shanghaiban, de ma egy nagyon jó fej magyarral hozott össze a sors, ezúton is örvendünk Ha egy elfogadható árú indiai kajázdára vágyunk Shanghaiban, akkor pedig irány a Punjabi, csirkét meg lehetőleg ne együnk mert madárinfluenza van és megdöglünk tőle.

Voltam ma a 上海体育馆 mászóklubjában, nagy nagyon közel van hozzám, de ratyi is egyben. A mászófalak jók, a boulder része viszont kicsi, a személyzet kevésbé cimbizős és csak angolul voltak hajlandóak hozzám szólni, amivel egy életre elvágták magukat nálam. Ergo marad a Yandex Space, még ha 3 el caminóra is van. 

Megjött a PM2,5 maszkom, mehetek bicajozni, evoé.

Minden kedves női olvasómnak boldog nőnapot kívánok! 女人节快乐!Egyébiránt van itt a közelben egy kis étterem, akinek a kiszolgálója egy rejtélyes nemű entitás, ismerőseim kb. fele-fele arányban oszlanak meg az ügyben, férfi-e vagy nő az illető. Küllemre egy csinos neandervölgyi perszóna, de ilyen Leonidasz-feelingben rakja elénk a kaját, de nem azt mondja, hogy 这就是斯巴达, hanem hogy 这就是拉面.

2013. március 8., péntek

TIC tézisek vol.1.

Kína egy több ezer éves történelemmel és kultúrával bíró ország, ez kétségtelen. Mindazonáltal, kevesen képviselik manapság az ezredévnyi fennköltséget, ergo nem arról van szó, hogy Konfuciuszok teázgatnak Mencuisszokkal, ellenben leginkább a kancsal káosz jelenti az egyetlen fogódzót talpon maradni e földön. Először a laowai csodálkozik, majd ráeszmél, végül sztoikus nyugalommal konstatálja a dolgok menetében meglévő csavart, ami időnként ősz hajszálakat, kimeredt szemeket avagy tengernyi frusztrációt szül, másszor mosolyt s hahotát, egy biztos: Kínában annyi impulzus éri az embert a mindennapokban, ami kevés más helyen érhetné. Az alábbi szösszenetek magas fokú civilizálatlan, primitív, szofisztikálatlan, összefoglaló nevén CIPÉSZ-tevékenység közepette vajúdták ki magukat, nem pusztán ilyesmik fordulnak elő errefelé, ám jobbára ezekből lehet mosolyt fakasztani. This. Is. China. 

A Nanjingi úton vannak még emberek. 7498234836938733489347398687648347948594854482 fő, ha jól számoltam.

Híreink, röviden: pompásan kezdődik a kígyó éve, a minden egyes reggel 8-kor sátánian hahotázó, mellesleg a különböző macska egyedekkel magas fokú verbális intimitást ápoló ájí hazautazott Shandongba, remélhetőleg ott is marad a következő kígyó évéig. Ma már csak 34534-szer durrogtatták a petárdát, és betiltották a Tokyo Bang Bang-típusút, mert az tovább fokozná a diplomáciai feszültséget. Közepesen kurvaszar volt ma Shanghai levegője, ha kitették a lábukat, rosszul tették.Köszönjük, hogy velünk tartottak, további szép napot kívánunk! 

A minap az utcán sétálva lettem figyelmes a kutya módjára szaglászó, pórázon pajkoskodó disznajra. Azt tudtam, hogy Kínában madarat is lehet sétáltatni, de úgy fest disznót is. 留猪? 

Délután a boltban a sorban állok, s látom ahogy egy kismama küszködik kívülről babakocsijával a bejárat előtt, odamegyek, kinyitom neki az ajtót, szívélyes mosollyal megköszöni, majd betolja a babakocsinak látszó tárgyat, csak ahogy elment mellettem, meglehetősen furcsán vakkantott a kisded, aki valójában egy felöltöztetett, kvázi bepólyázott kutya volt. Utána figyeltem csak, hogy a 'babakocsi" is kifejezetten padlócirkáló ebre méretezett hordozójármű volt. A kelet-ázsiaiak cukiságfaktorát valaki sajnos kibaszottul elkalibrálta.

Az intézeti titkárnő alapjáraton egy tüneményes néni, rendkívül készséges és segítőkész. Ma bementem egy papírért, ki is nyomtatta, majd ad hoc jelleggel akkorát csulázott a kukáig, mint egy köpőkobra, aztán lepecsételte a lapot és fülig érő mosollyal odaadta.

Megnyugodtam, az itteni Ikeában is van hotdog, 5 yuan.

Ma van Kínában a lámpásfesztivál, a holdújévi ünnepségsorozat utolsó napja. Elmentünk este Yuyuanbe, ami döbbenetes fényárban úszott, kurva jó képeket készítettem míg egy kurvára siető kínai kurvára ki nem ütötte kezemből a fényképezőgépem, aminek az objektíve az intenzív osztályra került. Maga a városrész csakugyan kivételesen gyönyörű ma este, a Bund nem különbem, majd előhalászom a képeket, de a kínai tömeg az olyan, mint egy gnú-csorda, csak előre megy és a saját életét menti: erősen kapaszkodnunk kellett egymásba, és úgy kvázi stage dive-oltunk vagy 500 métert, rendesen para volt. A 23 milliós Shanghaiban alapjáraton hozzá vagyok szokva a tömeghez, de EZ valami nyálkás polipként csápoló tömegszörny volt, ami az óvárosra telepedett. Ma még azért fellőttek 322352342974284729837429384728934729 petárdát, meg tűzijátékot, nehogy véletlenül az egészségügyi határérték alá csökkenjen a légszennyezettség, de hát a hagyomány az hagyomány. 

Sajnos a péntek esti nagy szaké-tesztet félbe kellett szakítanunk, mert japán cimborámnál beállt az agyhalál. Mindazáltal sikerült veszteségek nélkül visszanavigálni a koleszba.

Bármelyik kínai képes átcsulázni a Nagy Falon. Értelem szerűen egy tíz évesnek pusztán a Gansu tartományban lévő, lepusztultabb állapotban lévő falszakaszokat illik átköpnie, ám kerüljön csak egy amerikai drón egy anhui tartománybeli lakos fölé, 90-95%-os találati rátával leszedi a sztratoszférából. S ha utóbbi taxis is egyben, az +2 sebzési bónusszal bír - legalábbis ilyesmiken gondolkoztam, mikor a metróban némi illúziórombolás történt: egy kifejezetten csinos, elegáns 30 körüli nő, miután megállt a kocsi és kinyílt az ajtaja, megfelelő hanghatások közepette megszabadult némi endoplazmának látszó tárgytól, goauldtól, et cetera, et ceteta. Mondjuk a laowaion kívül másnak ez szemlátomást nem befolyásolta lelki békéjét. TIC, bébi, TIC.

Pár hónapja vettem itt egy telefont, ma nézegetem a naptárat, július 1 - előre beállított emlékeztető: Party's birthday. Party? -Várjál, az az indiai csaj? Nem, az Pretti - tűnődtem. Aztán esett csak le, ja hogy a Kínai Kommunista Party 囧 Szétnéztem még, mi további esszenciálisan fontos dolgokra lenne ildomos megemlékeznem, de sem Lei Feng szülinapja, sem Maóé nincs benne, így már nem is kell.

Napi lol: "DJ Meowzedong"

Van itt a közelben egy kis étterem, akinek a kiszolgálója egy rejtélyes nemű entitás, ismerőseim kb. fele-fele arányban oszlanak meg az ügyben, férfi-e vagy nő az illető. Küllemre egy csinos neandervölgyi perszóna, de ilyen Leonidasz-feelingben rakja elénk a kaját, de nem azt mondja, hogy 这就是斯巴达, hanem hogy 这就是拉面.

Talán az ünnepre való tekintettel, de most csak félig csináltak buzirókát belőlem a kínai fodrászok, elégedett vagyok.

A shanghai-i taxisofőröket illetően, általában a városnézőket fogom ki, akik a dugóra hivatkozva tesznek még vagy plusz 300 kilométert, de persze azt is szeretem, amikor letekerik az ablakot és a Nagy Falon túlra csuláznak, majd SPM-fokozatban ugratnak át egy három kerék-meghajtású zöldségpiac fölött. Bár a minap az eddigi legviccesebb taxisofőrrel sikerült elvitetnem magam, Fernando művésznévre hallgatott, és akkora arc volt, hogy végigröhögtem az egész utat.

Valahányszor ártalmatlan szótárazok, mindig találok egy mellékes gyöngyszemet, ezúttal: 遣り逃げ, melynek fordítása: "wham-bam-thank-you ma'am"

Helyzetjelentés egy kínai kollégiumból: az objektum belső macskapopulációja, valamint a dolgozó személyzet egyes tagjai magasabb szintű diplomáciai párbeszédbe kezdtek, mi alatt a következő szituációt kell értenünk: macskák nyávognak a szobám előtt, az ájík pedig visszanyávognak nekik. Tegyük össze a képet: nyávogó macskának kínaiak hangutánzó nyávogással nyávognak vissza, mindezt az én szobám előtt. Defenesztrálnám magam, ha nem a földszinten laknék.