Búcsúbuli - utózöngék

Azt hiszem, ilyen egy igazi búcsúbuli, mint amilyenre a tegnapi sikerült. Igen, valóban sok buli volt e nyáron, mely túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legjobb volt valamennyi megélt közül. De ez a buli kissé más jellegű volt, mint a többi, nemcsak különleges apropója végett, hanem mert egy olyan érzelmi-impulzus kolosszust keltett életre bennem, mely árnyékában valahogy sokkal nyugodtabb szívvel vágok neki a nagyvilágnak. És ezt barátaimnak köszönhetem, kik eljöttek a bulira, ugyanis igazán kiváltságosnak érzem magam, hogy ilyen embereket tudhatok barátaimul.

A meglepetések hatalmasak voltak, kivált, hogy a legkevésbé sem számítottam rájuk. Először Dávid adott egy korabeli fotót gyerekkori önmagunkról, majd Dóriék átnyújtották az útravaló elsősegélydobozt, melyben iránytűtől a húsgombóclevesen, legón át az óvszerig, és kedvenc sörömig, a Gösserig bezárólag gyakorlatilag minden helyet kapott, minek hasznát vehetem a későbbiekben. Ráadásként olyan nüanszokra kitérve, mint egy szolnoki vonatjegy... A Kóka Like-os pólóról meg nem is szóltam, minek hátoldalán a srácok neve szerepel. Végem volt.
Most is végem van.

Ezt követően néztük meg a videót, melyet szintén ez alkalomra készítettek régebbi képekből összeválogatva. Jókat derültünk rajtuk, e nagy nevetések mögött azonban igencsak elérzékenyültem, noha jelét nem adtam neki, mert kurva kemény vagyok. Rendesen meghatódtam. Hihetetlenül jól esett. Akárcsak Ági ajándéka, egy montázs régi éveinkről, mely szintúgy mosolyt csalt orcámra.

Délelőtt lányokkal megpróbáltunk átmenni Sülybe, illetőleg átkísérni őket, ám a buszsofőr nem akart minket is átvinni Sülybe jegy hiányában, ezért megállította a buszt, szegény munkába igyekvők csak lestek, amikor hátramentem, hogy srácok, le kéne pattannunk. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy egy félig széttépett papucsban, röhögve mentem hátra, majd ezt követően leszállítottuk saját magunkat.

Mikor visszaértünk a helyszínre, keresni kezdtem a házunkat, mert a buli vasgolyója a földdel tette egyenlővé. Riadtam beléptem, hogy egyik kezemmel egy falat állítsak, a másikkal vakoljak, a harmadikkal meg ácsoltam volna, ha lett volna. Amikor megpillantottam azt alien-kaptárhoz hasonló, mindentől nyálkásan ragadó, kibogozhatatlan, sötét odvat, minden fantáziámat megmozgattam, hogy póniországba képzeljem magam, de egy idő után kénytelen voltam konstatálni, hogy nem szivárványsörényű pejlovakat simogatok, ellenben egy, a galériaágyamban lévő gigászi sörfoltot. Igen, felmerül ezzel kapcsolatban néhány kérdés, de kurvára nincsenek rá válaszok, egyszerűen valakinek ott kellett söröznie, és kész. Az egyes tárgyak a leglehetetlenebb helyeken köszöntek vissza rám, és olyan szinten felmostam, hogy beletört a felmosó, akár Isildur kardja. Néha, mint valami vipera mart belém a fel-felbukkanó gaz törött-üveg. Egy öt óra alatt hozzávetőlegesen olyan formát kezdett venni a ház, mint amilyennek született.. És ez örvendetes. Mondjuk ennyi pia egyértelműen a káosz véres magzatát hordozta maga alatt, nincs mit értetlenkedni.

Nagyon jó kis buli volt, remélem ti is jól éreztétek magatokat, és nagyon örülök továbbá, hogy eljöttetek. S mi legfontosabb, végtelenül örülök annak, hogy ilyen barátaim vannak, mint ti.

Kínába meg nem örökre megyek, ergo készüljetek, mert jövőre folytatjuk a bulikat, meg minden más egyebet. Kurvára fogtok hiányozni!