Szilvavirágzás

Most már menthetetlenül furakszik be a tavasz télvíz képzeletbeli hóförgetegét napról napra a feledés homályába söpörve; s e voltaképpeni tavasztűz lobbantja bíbor lángokra a megszáradt téli lombokat. Ennek megcsodálása végett kerekedtünk fel újfent a Zǐjīnshān​​​-ra, az egyetem szervezésében.

A szilvafa a kínai kultúrában a "négy úriemberhez" tartozik a bambusszal, krizantémmal, valamint az orchideával együtt.

Számos esküvői fotózást tartanak a virágzó fák közt.

További attrakciókként a közelben található a világ kulturális örökségét képző Ming királysírok is.

Az élet újjászületésének szimbóluma, emellett az erélyességet s állhatatosságot reprezentálta a különböző műalkotásokban.

Bár elvileg februártól március közepéig tart a virágzás, igazából nemrég kezdődött csak el. Március közepe és vége a legjobb időszak megtekintésre, az óriási parkban található egyéb fafajták - barack, cseresznye, körte, etc. - egyszerre árasztják nyíló virágaikkal a tavasz illatát. Egész jól bírtam, ahhoz képest hogy allergiás vagyok az összes kurva nyíló virágra.

Nagyon jó kis kirándulás volt, szikrázó napsütésben, igazi tavaszi időben egy nagyszerű társasággal: Nanjing, én így szeretlek!

紫金山 - Bíborhegy

Tegnap összefutottam két ukrán csajjal, s elhatároztuk, hogy ma elmegyünk megnézni a 紫金山 (Zijinshan-t), melyet Aranybíborhegynek, vagy csak simán Bíborhegynek is lehetne akár fordítani. Délelőtt indultunk, egy kedves kínai pártól megtudakoltuk, hogyan kéne eljutni oda, mi több el is kísértek minket egy jó darabon, s meghagyták, hol kell leszállnunk. Ahogy odaértünk a hegy lábához, megtaláltuk a kis ösvényt, mely felfele vezetett. Elindultunk hát rajta.

Már vagy harminc perce mentünk felfele, döglött jakok és serpacsontvázak között, de még mindig nem volt vége. Egy újabb harminc perc után már csak 978234234324. darab lépcsőfok volt hátra, aztán végül felértünk a hegyre, amit átkereszteltem K3-ra. A kilátás Nanjingra elképesztő volt. Most láthattuk csak teljes egészében, mily irgalmatlanul nagy ez a város. Amikor felértem, akkorát néztem, mint Simba az Oroszlánkirály 1-ben. A távoli horizonton a 长江 (Jangce) tekergőzött, óriási felhőcsinálógépek (gyárkémények) eresztették az égbe füstkígyójukat, mintegy fojtogatva az urbanisztikai góliátot.
Egy jó darabig elidőztünk a különböző kilátóknál, majd a hegyen lévő parkba vettük az irányt, melynek látványosságaihoz bámulatos ösvényeken át vezetett utunk. Ilyen volt a 100 tonnás Maitréja Buddha-szobor, (Maitréja az eljövendő korok Buddhája, jelen világkorszak ötödik Buddhájaként fog manifesztálódni, és megforgatja majd a Dharma kerekét valamennyi lény javára.) Liu Ji barlangjára, az elhagyott teaházra, a Fekete Sárkány medencéjére és sok egyéb látványosságra az őspark végtelenül megnyugtató atmoszférája telepedett rá, rendkívül különleges imázst adva ezzel nekik.

Mivel a parkon keresztül lejöttünk a hegy tetejéről, ismételten malenkij robotolni kellett, hogy visszamásszunk a tetejére a sífelvonónak látszó tárgyakhoz. A felvonón nem feljebb, hanem lejjebb, egészen a hegy lábáig suhantunk le, és közben olyan panorámát vehettünk szemügyre, amitől igencsak elakadt lélegzetünk.

A hegy lábánál a megingathatatlannak tűnő Ming-kori (1367-1644) városfal emelkedett a magasba, egy következő túra alkalmával mindenképp meg kell néznünk, sokkal jobb állapotban van, mint a Nagyfal Pekingben: ennek tégláit még nem hordták el disznóól építésre, valamint a turisták sem rongálják annyira, mint az északi védművet. Egyébiránt éppen a Ming-dinasztia hatalomra kerülésével lett fővárossá Nanjing, csak aztán a harmadik Ming császár, 永樂 (Yongle) 1421-ben a megelőző Yuan-dinasztia székhelyébe tette át a fővárost, melyet 北京 (Beijingnek), azaz "Északi fővárosnak" kereszteltek el. Innentől kezdve Nanjing csupán mint rituális fővárosként funkcionált.

Taxit fogtunk, s visszazúztunk a Ninghailu-ra, hol egyetemünk fekszik, s betértünk egy kis sikátorban lévő nyugati mintákat felvonultató kocsmás-étterembe, hol bizony remek pizzát gyártanak.