Kínai oroszlántánc

Az előbbiekben említett Nián szörnyeteg legendájához fűződik a kínai oroszlántánc mesés eredete is. A történet szerint egy buddhista szerzetes utasította a terrorizált falu lakosságát önnön oroszlán-szörnyük megalkotására, melyet legkiválóbb harcművészeiknek kellett működtetniük. A következő évben - minthogy arról már szó esett - piros színbe burkolózott falu, petárdák zsivaja és aduászként egy akrobatikus elemeket felvonultató oroszlán várta a meghökkent Niánt, ami maga alá székelését követően távozott. Az oroszlántánc nem pusztán a Nián fölött aratott győzelmet ünnepelte a későbbiekben, de folyamatos készülés is volt az esetleges visszatérése, valamint a gonosz szellemek elriasztására.

Az oroszlántánc(舞狮) wǔshī, széles körben ismert néptáncműfaj Kínában (de jelen van Japánban (獅子舞), Koreában (사자춤) és Vietnanbam is (Múa lân); mely során az oroszlán mozdulatait utánozzák kosztümökben, a gong fu és a színjátszás elemeit kombinálva. Az első információk e táncra vonatkozólag egészen a Han-korig (i.e. 205 - i.u. 220) nyúlnak vissza, zenitjét viszont a Tang-dinasztia érájában (i.u. 716-907) adta.

Általában örömteli alkalmakkor szokás előadni, úgymint holdújév, esküvők, megnyitók, etc., s az alkalom szignifikanciájától függően egy, kettő de akár több oroszlán bemutathatja koreográfiáját. Két táncos performansza, az egyik a jelmez fejét mozgatja, míg a másik a testét. Az oroszlán szerepét illetően megkülönböztethetünk harci/"civil" oroszlánt, mely ennek megfelelően lehet erőt sugárzó, büszke, avagy bohókás, engedelmes. (Az oroszlán szimbolikáját tekintve az erőt, fenségességet és bátorságot jelenti.) S míg a harci változatban jobbára a gong fu elemek dominálnak, addig a civil oroszlán könnyedebb, játékosabb hangvételű.

Az oroszlántáncban két fő irány létezik: az északi (北獅) és déli (南獅) stílus (valamint a tajvani stílust is önállónak volt szokás bélyegezni (台湾狮). Az északi oroszlán vörös, narancs és sárga (általában zöld bundával a nőstény oroszlánnál, vörös bundával a hím oroszlánnál), bozontos kinézetű, arany fejű állat.

Az északi tánc akrobatikus és leginkább szórakoztatás gyanánt mutatják be. Veszélyes mutatványokat is felvonultat, főképp a császári udvarban dominált. A Zhejiang-i Ninghai-t tekintik az északi tánc otthonának (狮舞之乡).

A déli tánc nagyobb népszerűségnek örvend, s inkább szimbolikus töltettel bír, melyet ceremóniaként adnak elő, hogy elűzzék a rossz szellemeket, és szerencsét, gazdagságot idézzenek elő. A déli oroszlán a színek széles skáláját alkalmazza, és jellegzetes feje van nagy szemekkel, tükörrel a homlokán és egyetlen szarvval a feje közepén. Mozdulatai elegánsabbak, és akrobatikusabbak is egyszersmind. Szülőhelye Kanton, alapítójának a kantoni oroszlánkirályt Féng​gēng Zhǎng​​-t (冯庚长) tartják.

A harmadik kategóriaként kezelt tajvani oroszlán is alkalmaz harcművészeti elemeket, ám radikálisan különbözik a déli tánctól, jobbára show-elemekkel bír, és többnyire cirkuszi előadásokra szánt műfaj. További eltérés a szárazföldi oroszlántánctól, hogy a tajvani oroszlán kevésbé díszesebb, és nem minden esetben lehet mozgatni szemét-száját, így két alkategóriája létezik: nyitott (开口狮) és csukott szájú oroszlán(闭口狮).

Az oroszlántáncra dobokkal, cintányérokkal, gongokkal kísért zenebona szól, miknek üteme az oroszlán mozgásával áll szinkronban.

Az oroszlántánc ma is a kínai kultúra fontos elemét képzi, mi több a kulturális expanzió kapcsán már világszerte ismert, s minden második évben oroszlántánc-világbajnokságot rendeznek a malajziai Genting-ben.

年 Nián​ - avagy miért is kell annyit petárdázni újévkor Kínában

Most a holdújév kezdete óta minden nap reggeltől-estig petárdázik itt béna-eleven, az úton sétálva meg kikel belőlem a lélek, ha mellettem robbantgatnak. Ennek az újévi petárdás őrületnek is megvan a maga előzménye, több fajta változatban, ám a lényegi mondanivaló gyakorlatilag valamennyi történetben egyező. Egy legenda szerint volt egy rettenetes szörnyeteg, a 年 Nián (mely szó a mai mandarinban évet jelent), ami előszeretettel fogyasztott embereket, hosszú pofája volt, és beretvaéles agyarai. Alaptermészetét tekintve tengerben élt, ám minden tavasszal eljött árvátlanítani, emellett fák-virágok pusztultak, ámde távozását követően az élet újfent virágzani kezdett.

Tartott ez egészen addig, míg egy piros gúnyát viselő öregembernek álcázott halhatatlan hős jobb belátásra nem bírta. S noha onnantól kezdve nem látták többé, a létezésébe vetett hit továbbra is fennmaradt, és a halhatatlan hérosz utasításait követve ezért díszítették fel - és a hagyományoknak megfelelően díszítik a mai napig - házaik ablakát, ajtaját piros papír-dekorációkkal (azokon pedig a jószerencsét jelképező 福 fú írásjegyekkel), mert a Nián félt a piros színtől. Nián elementáris félelmeinek további részét képezte a hangos zaj, ily mód került elő a petárda, mely most is fontos szerepet játszik a szörnyeteg visszatartásában. Ezen munkálkodnak az alább látható gyerekek is.

A baidu szerint az ókori kínai szótárak a 年 nián írásjegyét a gabonának kedvező jó időjárással (风调雨顺 -fēng​tiáo​yǔ​shùn)​ állították párhuzamba, illetőleg az öt alapvető gabonaféle (rizs, köles, árpa, szója, szezám) bőséges aratásával (五谷丰登 wǔ​gǔ​fēng​dēng​), mivel általában pont egy 年 Nián eljövetele után lettek lettek érettebbek a növények. Talán így bővülhetett ki jelentése az mai értelemben bíró egy évnyi intervallumra (azaz mint mértékegységre) bár a legendák szerint ez csak Fú​ Xī​ (伏羲) császár uralkodása után (i.e. XXIX. sz.) kapta meg mai értelmét.

Teknős és hal Kínában

Az úton botlottam bele e három kerék-meghajtású ócenáriumba, mely aranyhalakat s teknősöket kínált eladásra, alapvetően mindkét állathoz pozitív képzetek kapcsolódnak a kínai kultúrkörben. A hal a prosperitás, jólét szimbolikájával bír, étterembe az utolsó fogásként, az egész halat fejjel a tiszteletnek örvendő vendég irányában szokás volt felszolgálni, emellett - az újévi lencse analógiájára - év elején elfogyasztott hal sikert és gazdagságot (valamint a vágyak valóra válását) garantálja az újévre vonatkozólag. Ugyanis a hal írásjegyének - (鱼) yú - és a bőség, többlet (余) írásjegyének kiejtésének tónusai megegyezőek. Ennek kapcsán a "még több" szerencse, gyermek, etc. reménye társul a hal ősi jelképéhez, mely viszont a kortárs kínai kultúrában továbbra is fontos szerepet játszik. A képen látható árus portékáját képző aranyhalak pedig minő evidencia, az arany bőségét voltak hivatottak jelképezni, mi több az egyik leggyakoribb újévi szimbolika az aranyhal és a lótusz párosa, melyek szintúgy jólétet és harmóniát vonnak maguk után.

A szintén árult teknőcökhöz - (龟) guī -a kínaiak a hosszú élet, erő, kitartás tudatát társítják (egyaránt ajándékul szolgálhat fiatalnak-idősnek), ezenfelül az eredetmítosz szerint egy teknős segített a kultúrhérosz (盘古) Pángǔ-nak a világ teremtésében, így akárcsak Indiában (példának okáért Akūpāra világteknős), az univerzumot is jelképezheti. Mindezen túlmenően a Változások könyvének - (易经) Yì​jīng​ - hexagramjait is egy teknős hátán vélte felfedezni a mitikus (伏羲) Fú​ Xī​ császár, az írás feltalálója.

A mindennapi szóhasználatban ellenben nem épp szerencsés egy férfit teknősnek nevezni, vagy zöld sapkát adományozni számára, miképp zöld sapkát/kalapot (绿帽子 lǜmàozi) viselni - ergo a teknősre hasonlítani - a feleség hűtlenségét, a férj felszarvazását (绿头巾 lǜtóujīn)​​​ jelenti, minthogy a teknős a női hűtlenség megtestesítője is egyben. A (龟子) guī​zǐ​ "teknősbéka fia" avagy "teknőstojás" alatt fattyú értendő.

火锅，玛索，宿醉, etc.

A nyúl éve eleddig nem győz partikban tobzódni, kezdve a szittyó szerdai Intercontinentálos megoldástól át Tianmi szülinapjáig egészen a Republic of Mazzo általunk való kikiáltásáig. Pénteken Aiwen visszajött Japánból, és Tianmi pont aznap ünnepelt, ergo felkerekedtünk a Hunanlu-ra, ismételten (火锅) huoguo-zni. A Hunanlu csillagkoszorús korzója hemzsegett az emberektől, ellenben Nanjing többi részén ördögszekereket hajt a szél, s nesztelen iszkolnak a képzeletbeli atomtámadás túlélői; legalábbis az egyébiránt 7,5 milliós metropolis most leginkább egy nekropolisz: a holdújévi szünetből kifolyólag a Mc Donalds’-on kívül gyakorlatilag minden rabigában kárhoztatik, éttermek, kávézók, piacok, üres, kihalt utcák merednek üveges szemekkel a jajveszékelve tátogó, kámforos vákuumokba. Ez igencsak a bigmackre predesztinálna, amennyiben Juli nem tudna főzni – és minden ellenvetése dacára jól főzni - mert így normális kajákkal is összehozhat a sors, amikkel ráadásul ténylegesen jól lakunk. Hiába is jár körbe esetenként tíz fogás egy kínai étteremben, egy kis paprikás krumplit még magamba tudnék oktrojálni levezetésnek, ám a tegnapi spagetti után gond nélkül beállt az egyensúly az erőben.

Pénteken persze mégiscsak étterembe kellett tévednünk, hisz huogou-zni egyrészről jó, másrészről finom is. Saját fűszerkeveréket keverhetünk össze egy tálkába, aztán abba tunkolhatjuk a frissen főtt húsokat, zöldségeket, tofut, etc. A mellettünk kajázó tv-s stábbal nagymértékben megszaporodtak a 恭喜发财 koczintások, először pusztán az újév miatt, majd miután rájöttek, hogy azért énekeljük a 祝你生日快乐-t Tianminek, mert szülinapja van, ez még inkább elősegítette a Harbin sörökkel való harmadik típusú találkozásokat. Késő este, mint ősi vad, kit rettenet űz hazaloholtunk, majd másnap ismételten a Sun Yat-sen mauzóleumhoz navigáltunk. Végül is még csak egyszer voltunk ott a héten, hétfőn, Juli kínai spanjaival, de most itt van Cong Ying is, Tianmi laoxiangja (egy vidékről származója), volt osztálytársa, és minél több mindent látni szeretne Nanjingból, mielőtt visszazúz malenkij robotolni Hainanra…Ergo harmadszorra néztem már meg a Zhongshanglin-t, valóban elképesztő hely, de legközelebb már csak a jóakarat vihet fel oda. Tianmi-nek ráadásul nem is tetszett, mert ő valami grandiózusabbra várt, de szerintem inkább valami csillogóra, vagy nagyon fénylőre: az ilyesmit tudják értékelni a kínaiak. Majd visszasandáltunk lakhelyünkre, a Guluo negyedbe. Suoguoban az estére készülvén sörrel kapcsolatos retorikus kérdéseket tettem fel, majd megpakoltam málhás lovam, s bevezettem a koleszba. Apropó háziállatok: újfent van egy afgán lány képű flagelláns macskám, ami egyedül az én ajtóm előtt ostorozza magát a folyosón, miközben a Salve Regina-t énekli rekedtem, de valahányszor tudtára adom: tőlem nem kapsz enni bazdmeg.

Miután Aiwenék átjöttek, megkezdtük a rendelkezésünkre álló sörkészletek magunkévá tételét, telefonáltam még a kolesz börtönében rekedt sorstársaknak, ily mód fogtunk taxikat, és indítottunk átfogó támadást az 1912-negyed ellen, s végre valahára a Mazzo-ba (玛索) tévedtem, mi szégyen-gyalázat, hogy csak közel fél év után jött össze, hiszen az egyik legmenőbb klubnak számít, ámde idáig mindig az Eisunban kötöttünk ki. Mazzoba rengeteg a külföldi, így nem lepődik meg azon senki, ha teszem azt egy Abdul nevű pakisztáni kiveszi a dj-kezéből a mikrofont, és torkaszakadtából üvölti a Bad Romance-t. Ütköztünk Pei Juxun koreai cimbiékkel, lejött Shogo is, elég nagy volt bagázs, és már jöhetett is Poker Face. (Ortodox drum’n’basser voltom minden alkalommal az intenzíven fekszik, ha belegondolok: már megint a Wakawakára téptem szét az agyam.)

A Mazzoba valamikor hajnaltájban véget ért az agykibántás, after gyanánt kompániánk a Castle-be vette az irányt, ahol kvázi végig csocsóztunk, megzavarva egy-két feketék-fehérek közti tömegverekedéssel, a tumultuózus szituációban futottam össze Richarddal, Eisunes italfelelősünkkel, de ő sem tudott rendet vágni, végül maguktól lecsillapodtak a kedélyek, noha az este folyamán még pár ízben pont a csocsó-asztalunkhoz hajítottak egy-két arcot. Olyan fél hat fele már meglehetősen megmacskásodtunk, Shogo már bantu törzsfőnökökkel járt kánkánt, így jobbnak láttuk a visszavonulást. Út közben kiszálltam a taxiból, és felpattantam Szent Mihály lovára, annak sörényébe kapaszkodva ügettem haza, a gregorián macskámtól pedig megkaptam az utolsó kenetet.

Már húsz nap sincs hátra a szünetből, rendesen itt van a nyakunkon a következő félév. Mégis, az idő múlása ellenére is valahogy olyan időtlennek érzem az ösztöndíj létet. Afféle Bergson-i időszemléletben tágul ki minden egyes pillanat végtelenségében megélt volta. Vagy pusztán másnapos vagyok? Közrejátszhat, ám ha kinézek az ablakon a sivatag éj sötétségét megtörő, irizáló neonköntösük mögül szigorúan kémlelő felhőkarcolókra, s közben a lenti házból erhu melódiák érik el fülem, sokszor bizony hihetetlennek tűnik, hogy valóban itt vagyok.

Holdújév

"Úgy fekszem itten most az ágyon, mint egy rossz, összekötött ördög. Kényszerzubbony nekem a sorsom és benne esztelen dühöngök." Ilyen a holdújév Kínában.

Második szilveszteremet könyveltem el december 31-e óta, ugyanis a világ ezen szegletén még csak most lépünk az újévbe, mégpedig a rettenetes nyúl évébe. Magam is nyúl vagyok. S felhívnám 87-es évjáratú nyúl fajtársaim figyelmét, hogy mindig az adott évnek megfelelő jegyben születettekre leselkednek veszélyek: tavaly a tigrisek szoptak, idén a nyulak. Talizmánokkal a rontás elkerülhető, én még a seggemet is körbetekertem egy piros szalaggal.

Nos, eléggé sikerült rákontrázni a legutóbbi évzáró megmozdulásra.

Tegnap valami kínai Presser Gáborokat néztem a tv-ben, aztán telefonál Shogo, hogy menjünk bulizni. Rendben, a jobb sarki korcsmába, avagy a bal sarki korcsmába? Nem, az Intercontinental hotelba, ami a Zifeng felhőkarcolójában kapott helyett (a világ 7. legmagasabb épülete). Rendben, ergo a jobb vesémet, avagy a bal vesémet kell-e eladnom, Shogo? No problem, haversrácnál lesz a buli. Vagy úgy.

Rohammal indultam, mint a rangerek az Omaha Beachen, az állandó petárdarobbantások közepette, veszteségek nélkül érkeztem. Német formák kibérelték az 51. emelet egy igencsak impozáns lakosztályát, és nem engedték át azt Fu Zuoyinak, ellenben egy oltári bulit csaptak. Hihetetlen panoráma a fényárban fürdő metropolisra, a Xuanwu-tóra, Jangcére, mintegy megfeszített ragyogás, rapszodikus, lumineszkáló litánia, és csillámdementorok.

Országos cimborákra tettem szert, de aztán mennünk kellett. Éji varjak kísértek utunkon.

Újfent boldog újévet kívánok.