Holdújév

"Úgy fekszem itten most az ágyon, mint egy rossz, összekötött ördög. Kényszerzubbony nekem a sorsom és benne esztelen dühöngök." Ilyen a holdújév Kínában.

Második szilveszteremet könyveltem el december 31-e óta, ugyanis a világ ezen szegletén még csak most lépünk az újévbe, mégpedig a rettenetes nyúl évébe. Magam is nyúl vagyok. S felhívnám 87-es évjáratú nyúl fajtársaim figyelmét, hogy mindig az adott évnek megfelelő jegyben születettekre leselkednek veszélyek: tavaly a tigrisek szoptak, idén a nyulak. Talizmánokkal a rontás elkerülhető, én még a seggemet is körbetekertem egy piros szalaggal.

Nos, eléggé sikerült rákontrázni a legutóbbi évzáró megmozdulásra.

Tegnap valami kínai Presser Gáborokat néztem a tv-ben, aztán telefonál Shogo, hogy menjünk bulizni. Rendben, a jobb sarki korcsmába, avagy a bal sarki korcsmába? Nem, az Intercontinental hotelba, ami a Zifeng felhőkarcolójában kapott helyett (a világ 7. legmagasabb épülete). Rendben, ergo a jobb vesémet, avagy a bal vesémet kell-e eladnom, Shogo? No problem, haversrácnál lesz a buli. Vagy úgy.

Rohammal indultam, mint a rangerek az Omaha Beachen, az állandó petárdarobbantások közepette, veszteségek nélkül érkeztem. Német formák kibérelték az 51. emelet egy igencsak impozáns lakosztályát, és nem engedték át azt Fu Zuoyinak, ellenben egy oltári bulit csaptak. Hihetetlen panoráma a fényárban fürdő metropolisra, a Xuanwu-tóra, Jangcére, mintegy megfeszített ragyogás, rapszodikus, lumineszkáló litánia, és csillámdementorok.

Országos cimborákra tettem szert, de aztán mennünk kellett. Éji varjak kísértek utunkon.

Újfent boldog újévet kívánok.