Járnék én is, ha járhatnék vol. 2.

Bemásztam ma a leletekért, úgy fest részleges ínszalagszakadásom van, illetőleg az ízületek nem tartják annyira a kapcsolatot a múltkori sérülés óta, de nekem most erre nincs időm. A doki csak a műtét időpontját akarta lefixálni, á nem fáj, sziasztok - mondtam, aztán vissza is tipliztem. Mindegy, ezentúl borogatni sem kell, mert szart sem ér. Egyelőre felhagyok a gongfuval, de másban nem foghat vissza

Irány a K2, bassza meg.

Kórházban Kínában

Térdem, térdem mondd meg nékem, ki a legnyomorékabb e vidéken?

Adtam két és fél hét gondolkodási időt elromlott lábalkatrészemnek, jobb belátásra bírása céljából, ám nem élt a csodás meggyógyulás lehetőségével, gyógyító királyok (- vagy éppen császárok) ismeretének hiányában nolens-volens elvonszoltam a közeli tartományi kórházba, hogy legalább valami tigrishere-őrleményt adjanak rá. Mint minden Kínában, a kórház is óriási, megtaláltam a sebészetet, belépek a megadott helyre, három-négy orvos pirospecsenyézik, majd óvatosan felém vetik pillantásuk; de mintha egy harmincas évekből előpattant, az 1927-es sikertelen Hunan-i parasztfelkelés okait kínvallatva firtató, üvegszemű Komintern-ügynök tekintetében látták volna viszont megrettent önmagukat, úgy hunyorogtak reám hitetlenkedve. No, ki fogja nekem elénekelni az Internacionálét? Nyugalom elvtársak, mindösszesen térdemet kívánom helyrerakni. Vagy úgy, megnézi, forgatja jobbra: fáj? Fáj. Forgatja balra: fáj? Fáj. Akkor irány az MR.

Ma reggel kilencre kaptam időpontot, elbotorkáltam nyolc után, leültem az egyik röntgen szoba előtti kórház-zöld székre, s némaságba burkolózva vártam sorsom jobbra fordulását. Némely autentikusabb kínai még bent is köpködött, nem számít ez ügynek. Letelepszenek mellém a további várakozók, beszélgetnek erről-arról, aztán az egyik nagy sietségben volt, de a másik megnyugtatta, hogy úgyis bemegyünk a külföldi előtt. Mondom az lehet, de hogy nem én leszek az a külföldi, az tuti kurvaélet. Elkerekedett szemük, egyből 外国朋友 lettem, jaj hogyvagysehogy, hatalmas cimbizés, aztán végül előre is engedtem a sietőset.
Végül sorra kerültem, betolták térdem a masinériába, aztán ott el is aludtam félig, őrült reggel volt még. Holnapra jön meg az eredmény, akárhogy is lesz, választok magamnak Az öt talizmán katalógusából valami frappáns megoldást (a tigrisherén kívül), vagy veszek az éjszaki piacon egy új térdet, de valamit kezdeni kell vele, mert ez így nem mehet tovább. Dolgom van még a Csomolungmán.

Közel egy hete Kínában

Holdfényes éjjel, bagzó macskák szerenádja ablakom alatt, min,deközben a London Elektricity likvidjei gurguláznak fülemben. Hiába, mégiscsak hoznom kellett 300 giga drum’n’basst magammal, hátha rendszerellenes, vagy ilyesmi érted, és ha egy évig 180 bpm nélkül kellene élnem, az már valóságos aszkézis lenne, arra pedig nem vállalkozhattam. Napok óta nincs net, ami gátolja a kapcsolattartást, de ma azt mondták, hogy menjünk vissza holnap, és akkor újra átbeszéljük a dolgokat. Az otthoni riadalomkeltéssel ellentétben nem fognak börtönbe zárni múltkori fészbúkos státuszjelentésemért. De azért az ismétlés, és egyáltalán a maradéktalan megértés végett még egy ízben hangsúlyoznám, nem fognak börtönbe zárni. Nem.

Az ágyam mögött leltem egy rejtélyes kábelt, mely felvezet a világhálóra remélhetőleg, onnantól kezdve a kommunikációval sem lesz probléma. Múlt héten otthoni idő szerint most 17:52-kor még otthon rohangáltam elbúcsúzni nagyszüleimtől, barátoktól, melynek megrengető ténye mintegy Indiana Jones korbácsához hasonlatosan kapaszkodott alkaromba, s rángatott visszafelé.

Most pediglen egy hete vagyok itt, és szeretem Kínát, szeretem Nanjingot. Szeretem az itteni életformám, ezt tudnám igazándiból aranyéletnek nevezni, mert tulajdonképpen semmi mást nem csinálok, csak ismerkedem a kultúrával, amivel valamilyen formában foglalkozni szeretnék. Ismerkedem az itteni emberekkel, akik mind gondolkodásmódban, hozzáállásban gyökeresen más attitűdöket képviselnek, mint odahaza tapasztalható. Kissé elenyészett a honvágyam, ami kizárólag országunk körülményeire érvényes.

Ma elvittek a kórházba, az otthon végigvajúdott orvosi vizsgálatokat ellenőrizték le, s mivelhogy esetünkben mindent rendben találtak, 380 yuan helyett mindösszesen 60-nal lettünk könnyebbek, ami örvendetes. Megírtuk ma a szintfelmérő vizsgát, ami korántsem volt para, mindezzel egyetemben azért szokásomhoz híven elbasztam. De e csoportbeosztást nem kell véglegesnek tekintenünk, ha időközben feltunkoljuk magunkat, lehetőség van ugrásra is, ami szintén jól hangzik. Már lassan végére érünk a dvd-pakknak, amit még a tájfunban vettünk az éjszakai piacon, a legkirályabb a Star Strek volt, aminek sztorijáról gőzünk sem volt, s ezen a kínai felirat sem segített sokat, de nagyon szép képek, meg egyáltalán felvételek voltak benne, meg kifejezetten akció dús volt, ergo viszi a pálmát. De most már be kell invesztálni egy újabb csomagba. Holnap lesz a tankönyvvásár, amit remélhetőleg nekünk nem kell vásárolni, lévén teljesen finanszírozott formátumban jöttünk ide. Ahhoz képest viszonylag bájos összeget leakasztottak rólunk idáig, mondjuk ebbe beleértendő a kolesz-kaució, miegymás is, de míg a vonatjegyem ki nem perkálják, nem alszom nyugodtan.

Egyébiránt azt tudjátok, hogy a Keletiben kiérve, a metró felé gyalogolva - illetőleg annak lejáratával szemben - az állomás melletti étteremre az van írva, hogy Nanjing étterem? Eddig is tudtam, viszont csak most jutott eszembe, hogy Nanjingban vagyok…

Apropó kaja! Nos, a kínai kulináris megoldások velejárói a zöldségek, amik szerintem nem erre a bolygóra valók, a hús meg ehhez képest visszafogottan szerepel, ami elviekben egészséges, de szeretnék már egy rántott húst enni. Mondjuk ma csirkeszárnyakat ettem az itteni mekiben, amik de iure panírozottak voltak, vagy legalábbis azt imitálták, hovatovább a rántott hús egy távoli leszármazottjának tekintettem rájuk, ami ha csak egy tiszavirág életéig is, de felidézte az itthoni ízeket. Ahhoz képest viszont, hogy itthon nem túlságosan rajongtam a kínai kajáért, itt nyilván teljesen elégedett vagyok vele, vagyis éhen dögleni bizonnyal nem fogok. S mivel 3 yuan (90 huf) az üveges Qingdao, ezért szomjan sem halok. Éspedig hogy csak 2,5%-os a Qingdao, még berúgni sem fogok.