杜牧: 清明

清明时节雨纷纷
qīng míng shí jié yǔ fēn fēn
路上行人欲断魂
lù shàng xíng rén yù duàn hún
借问酒家何处有
jiè wèn jiǔ jiā hé chù yǒu
牧童遥指杏花村
mù tóng yáo zhǐ xìng huā cūn

Dù​ Mù​ 杜牧 (803-852) Tang-kori költő

Meglehetősen szabados fordításomban:

Qingming idején az esők egymást érik,
a sétáló népek a szellemek végét remélik.
Kérdem én, a bort merre mérik?
A pásztorlegény ujja Xìng​huā​ felé tér ki.

(Xìng​huā​cūn​ 杏花村 Shǎn​xī​ tartomány egy kis falva, mely a költők körében boráról híres.)

Óda a töltött káposztához

Alapjában véve nagyon finomakat, s nagyon jókat (is) eszem nap, mint nap, de miután megtudtam, hogy a Nagyi persze töltött káposztást is főz, az olyan sóvárgást indított el bennem az otthoni kaják irányában, mely rögvest kivajúdta az alábbi sorokat.

Töltött káposzta, a magyar korona ékköve:

Te gyémánttal töltött smaragd-rubin,
te szivárványon bendőbe vágtató
ezüstsörényű, csillámpatkós unikornis,
eget fedő hatalmas, szaftos uniformis.

Te, honfiúi kebel legfőbb táplálója,
az éhező szittyák felvidítója,
te, te messze földön tofut zabálók
orcájára könnyet csalója,

a Kárpát-medence kolbászos hajója,
fenemód hiányzol, én vagyok megmondója.
Rizs, hozsanna,szeretetnek étke,
elzarándokolhatnál Nanjingba ebédre.

Radnóti: Hetedik ecloga

Hosszú idő után ismét eszembe jutott:

Mondd, van-e ott haza még, hol értik a hexametert is?...

Weöres Sándor - Nagyság

Magam sem várok többet.

Weöres Sándor: Majom ország