紫金山 - Bíborhegy vol. 3. - Sun Yat-sen mauzóleum

Lementek a vizsgák, végső soron jobbak is lehettek volna, 82 illetve 85 %-osak lettek, utálom a 90 alatti dolgokat. Pénteken este a legkevésbé sem volt kedvem kimozdulni, de hirtelen nagyszámú koreai és vietnami alakulatok árasztották el odvunkat, sebtiben bábeli zsibvásár és kancsal káosz kerekedett felül, mely zűrzavarban egyedül a Csintaó jelenthette Ariadné fonalát. Ezt követően ráálltunk arra a keringési pályára, mely során egynémely környező kozmodrommal konfrontálódtunk, és tüzetesebb vizsgálat alá vettük a grillezett megoldásokon túl a Harbin söröket. Mivelhogy a koreaiak kisvártatva kapituláltak, visszazúztunk a koleszba. A felettünk lévő szobában tevékenykedő Brémát megjárt koreai muzsikusok legújabb performanszukra hangolódtak éppen éjjel három fele, én meg felmentem, s legalább oly bájosan kiinvitáltam őket, mint Achilleus Hectort Trója falai mögül. Kijött a Majmok bolygójának a főszereplője, elmondtam neki, hogy az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága, és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője, és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt reátok. Hagytam egy perc gondolkodásidőt, majd biccentettem s továbbálltam.

Szombaton kipróbáltuk az új sportszereinket, vettem egy focit, mert már labda-elvonási tüneteim voltak, a délutánt ez tette ki, majd estebédre voltunk hivatalosak Aiwen svéd cimborámnál, a gongfu-brother-nél Miyával, meg egy koreai csajjal, Hong Zhenai-al (igen, rengeteg koreai van) és egy kínaiul nem tudó, de remek megfigyelőképességgel felruházott további koreai sráccal, akit nem ismertem. Aiwen, és a kínai barátnője, Tianmi rengeteg finomsággal készültek, nagyon aranyosak voltak. Remekül elvoltunk, eldumáltuk az egész estét, s mikor az jött sorban, hogy mit volt nehéz megszokni Kínában, vagy mi okoz nehézséget az ittlétben, azt kellett mondjam: semmit, semmi. Az első perctől fogva, hogy érkezésemet követően a taxival kifordultunk a vonatállomástól mindent szerettem, és most is szeretek. Igaz, minden másnap megnézem a kóka.hu-t, és aggódva figyelem, mi történt már megint a Kerékben, de imádom Nanjingot, és Kínát is. (Jóllehet a különböző földalatti klubokban dübörgő gyomorszaggató drum'n'bass pusztán képzeletem kietlen szegletében van jelen, de nem itt. Ez mondjuk komoly trauma, noha az itteni buliknak is megvan a maga KELETje. Tudom, szarok a szóvicceim.) Este szokatlanul nagy szél kerekedett, de azért nem gátolt meg abban, hogy visszabotorkáljunk a koleszba.
Ma pediglen immáron harmadszorra vettük az irányt a Zijinshan felé Katjáékkal, Hong Zhenai-jal, valamint a szobatársammal, Minfannal, miként ingyenessé vált november havától kezdődően, meg amúgy is kihagyhatatlan látvány a 中山陵, vagyis Sun Yat-sen mauzóleuma, melyet 1926 és 1929 között húztak fel. Sun Yat-sen-t remélhetőleg nem kell bemutatni, effektíve a modern Kína atyja, a mai napig Tajvanon létező Kínai Köztársaság megteremtője. (Mely nem összekeverendő a szárazföldi Kínai Népköztársasággal!) A mauzóleum területe - mint minden Kínában - óriási, a hegyen felívelve a tradicionális császári, valamint a modern kínai építészet sajátosságai keverednek az egymást követő grandiózusnál grandiózusabb pavilonokon. A hely szent aurával bír mind a szárazföldi, mint a külhoni kínaiak számára, mindazon nemes erőfeszítést reprezentálja, amivel Dr. Sun Yat-sen megszabadította Kínát a "mandzsu igától" - vélik a kínaiak. A hegy tetején lévő áldozati csarnokba - miben a sír is található - hideg eónokban való várakozást követően léphettünk be mindazzal az egymilliárd-kettőszázkilencvennyolcmillió kínaival együtt, akik ezt a kissé hűvös őszi napot választották arra, hogy velünk együtt megcsodálják a nevezetességet. Ahogy kiértünk, kissé furcsállva vettük tudomásul, hogy kint oxigén is van.
Az alant elterülő panoráma elképesztő volt, bámulatos ez az őszi táj, de a fák sárga levelei már mind ködgubába burkolóztak. A alattuk álló nagyszámú katonák pediglen zöld zubbonyukba, igyekeztem éppoly morózus lenni mellettük, mint ők, kevés sikerrel.
Majd lementünk a hegyről, s háromszáz spártai helyett háromszáz kínaival szálltunk fel a 20-as buszra, mely az ördögnek is eladta lelkét, hogy egyesben eltranszportáljon bennünket a belvárosba. Végül a Hunan lu korzójára tévedtünk, hotpot-ot főzni (火锅). Tetszőlegesen összeválogatjuk a kellékeket, húst, zöldséget, tofut, istennyilát, és azokat kotyvasztjuk bele az asztalnál lévő főzőüstbe, nagyon finom, és a hideg közeledtével még inkább aktuális. Jóllakottan hagytuk el az éttermet, s döbbenten konstatáltuk, ahogyan a Hunan lu irizáló csillagkoszorúja tükröződött a leszálló tükör-éjben, mintegy vakítva sugározva azt az irdatlan energiát, mely ezt a várost jellemzi.

紫金山 - Bíborhegy vol. 2. - Ming királysírok

Tegnap reggel olyan hírre ébredtem, melytől kissé kómásan telt délelőttöm, s "az eszmélő fény mint magcsepp vált el a testgépezettől", hogy a tibeti halottaskönyvből szabadon idézzek. Ergo mi sem volt kézenfekvőbb, <div style="text-align: justify;">Reggel olyan hírre ébredtem, melytől kissé kómásan telt délelőttöm<span>, s "</span><span><span>az eszmélő fény mint magcsepp vált el a testgépezettől", hogy a tibeti halottaskönyvből szabadon idézzek. Ergo mi sem volt kézenfekvőbb, minthogy Katjával és Yuliannával újfent a Zijinshan felé vegyük utunk, hol <a href="http://skandalum.blogspot.com/2010/09/biborhegy.html">már jártunk egy ízben</a>. Tartok tőle, hogy ez év során nem bírjuk az egészet bejárni, a 20 km2-es területen több, mint 200 különféle látnivaló van, és e hegy pusztán egy része Nanjingnak. Taxival teleportáltattuk át magunkat a hegy lábához, ahol elsőként is a Fehér Ló parkját szerettük volna szemrevételezni. Nem tudni, mily ösvényeken tekeregtünk, de végül egy kínai esküvő kellős közepén találtuk magunkat, ugyebár mindenki alkalomhoz adekvát öltözetben, élő muzsikaszótól ringatva kortyolgatta saját kelyhe nedűjét; így furcsálló tekintetek százai szegeződtek ránk, gyorsan odébb is álltunk. A Fehér Ló parkját bizonyára elkerültük, mert mindösszesen kettő darab szürke lószobrot láthattunk, de fehéret egyet se. Ezt követően a Ming királysírok </span></span></div>minthogy Katjával és Yuliannával újfent a Zijinshan felé vegyük utunk, hol már jártunk egy ízben. Tartok tőle, hogy ezen év során nem bírjuk az egészet bejárni, a 20 km2-es területen több, mint 200 különféle látnivaló van, és e hegy pusztán egy része Nanjingnak. Taxival teleportáltattuk át magunkat a hegy lábához, ahol elsőként is a Fehér Ló parkját szerettük volna szemrevételezni. Nem tudni, mily ösvényeken tekeregtünk, de végül egy kínai esküvő kellős közepén találtuk magunkat, ugyebár mindenki alkalomhoz adekvát öltözetben, élő muzsikaszótól ringatva kortyolgatta saját kelyhe nedűjét; így furcsálló tekintetek százai szegeződtek ránk, gyorsan odébb is álltunk. A Fehér Ló parkját bizonyára elkerültük, mert mindösszesen kettő darab szürke lószobrot láthattunk, de fehéret egyet se.

Ezt követően a Ming királysírok felkutatására indultunk, mely az egyik leginkább szignifikáns királysír Kínán belül. A Zijinshan déli lábainál fekvő Zhongshan-ban helyezkedik el. Zhu Yuanzhang (császári nevén Hongwu), a Ming-dinasztia első császárát, valamint Ma királynőt hamvasztották el itt. A mauzóleumot 1381-ben kezdték el építeni, és 1405-ben fejezték be. 1384-ben hamvasztották el Ma királynőt, akinek Chengzu császár adományozta a "Xiao Ci" királynője címet, mely a "gyermeki jámborság (és kedvesség) királynője" címet jelenti. Ennélfogva eredeztetik a mai 孝陵 Xiaoling elnevezést a királynő titulusából. Maga a mauzóleum két szekcióból áll: a Szent útból, és magából a mauzóleumból.
A Szent utat különböző állatpárok kőszobrai övezik, melyek mindegyikének más-más jelentéstartalma van, par exemple: az oroszlánok, az állatok királyai a császárok tekintélyét reprezentálják; a tevék az elfoglalt sivatagi és trópusi területeket jelzik, a birodalom óriási kiterjedést indikálják, az elefántok pediglen a dinasztia stabilitását fejezik ki. Ezt követően átkeltünk a Jin Shui Qiao-n, vagyis kb. az "Aranyló víz hídján", és elértünk a főkapuhoz, melyet Wen Wu árkádjának neveznek. A főcsarnok szerkezetét a Qing-dinasztia idején rekonstruálták, illetőleg átépítették. Maga a mauzóleum grandiózus alkotás, méltóképpen hirdeti a 明 Ming dinasztia dicsőségét.
Estefelé a mi dicsőségünk már nem volt olyan fényes, ezért visszavonulósra vettük a figurát, ami nem volt nehézségektől mentes: olyan elképesztő dugó volt hazafele, hogy alig bírtunk busszal leérni a hegyről, majd találom állomáson leszálltunk valahol a városon belül, és ott taxit fogva vergődtünk a Ninghailu-ra.
A mai nap délelőttje takarítással telt, a délután pedig estébe nyúlóan a gongfu edzéssel, iszonyat jó volt ma, is, mindösszesen a tandíjt illetően nem tisztázódott még le a helyzet, nem mindegy ugyanis, hogy hármunknak ötven yuan/alkalom, vagy személyenként, mert most jó előre tejeltünk. Szeretnék legalább heti háromszor menni, mert rendkívüli lehetőség ettől a sráctól tanulni, viszont ez anyagiak függvénye is. Nagyon tetszik a gongfu, Hu mester nagyon jó fej, viszont nem szeretném szerény büdzsém tekintélyes hányadát ebbe invesztálni, például enni is jó lenne.

Holnap pedig irány Kelet Velencéje, ergo Suzhou!

紫金山 - Bíborhegy

Tegnap összefutottam két ukrán csajjal, s elhatároztuk, hogy ma elmegyünk megnézni a 紫金山 (Zijinshan-t), melyet Aranybíborhegynek, vagy csak simán Bíborhegynek is lehetne akár fordítani. Délelőtt indultunk, egy kedves kínai pártól megtudakoltuk, hogyan kéne eljutni oda, mi több el is kísértek minket egy jó darabon, s meghagyták, hol kell leszállnunk. Ahogy odaértünk a hegy lábához, megtaláltuk a kis ösvényt, mely felfele vezetett. Elindultunk hát rajta.

Már vagy harminc perce mentünk felfele, döglött jakok és serpacsontvázak között, de még mindig nem volt vége. Egy újabb harminc perc után már csak 978234234324. darab lépcsőfok volt hátra, aztán végül felértünk a hegyre, amit átkereszteltem K3-ra. A kilátás Nanjingra elképesztő volt. Most láthattuk csak teljes egészében, mily irgalmatlanul nagy ez a város. Amikor felértem, akkorát néztem, mint Simba az Oroszlánkirály 1-ben. A távoli horizonton a 长江 (Jangce) tekergőzött, óriási felhőcsinálógépek (gyárkémények) eresztették az égbe füstkígyójukat, mintegy fojtogatva az urbanisztikai góliátot.
Egy jó darabig elidőztünk a különböző kilátóknál, majd a hegyen lévő parkba vettük az irányt, melynek látványosságaihoz bámulatos ösvényeken át vezetett utunk. Ilyen volt a 100 tonnás Maitréja Buddha-szobor, (Maitréja az eljövendő korok Buddhája, jelen világkorszak ötödik Buddhájaként fog manifesztálódni, és megforgatja majd a Dharma kerekét valamennyi lény javára.) Liu Ji barlangjára, az elhagyott teaházra, a Fekete Sárkány medencéjére és sok egyéb látványosságra az őspark végtelenül megnyugtató atmoszférája telepedett rá, rendkívül különleges imázst adva ezzel nekik.

Mivel a parkon keresztül lejöttünk a hegy tetejéről, ismételten malenkij robotolni kellett, hogy visszamásszunk a tetejére a sífelvonónak látszó tárgyakhoz. A felvonón nem feljebb, hanem lejjebb, egészen a hegy lábáig suhantunk le, és közben olyan panorámát vehettünk szemügyre, amitől igencsak elakadt lélegzetünk.

A hegy lábánál a megingathatatlannak tűnő Ming-kori (1367-1644) városfal emelkedett a magasba, egy következő túra alkalmával mindenképp meg kell néznünk, sokkal jobb állapotban van, mint a Nagyfal Pekingben: ennek tégláit még nem hordták el disznóól építésre, valamint a turisták sem rongálják annyira, mint az északi védművet. Egyébiránt éppen a Ming-dinasztia hatalomra kerülésével lett fővárossá Nanjing, csak aztán a harmadik Ming császár, 永樂 (Yongle) 1421-ben a megelőző Yuan-dinasztia székhelyébe tette át a fővárost, melyet 北京 (Beijingnek), azaz "Északi fővárosnak" kereszteltek el. Innentől kezdve Nanjing csupán mint rituális fővárosként funkcionált.

Taxit fogtunk, s visszazúztunk a Ninghailu-ra, hol egyetemünk fekszik, s betértünk egy kis sikátorban lévő nyugati mintákat felvonultató kocsmás-étterembe, hol bizony remek pizzát gyártanak.