A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Halloween. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Halloween. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 1., hétfő

Halloween Nanjingban vol. 2.

"Tök, tök, sárga tök, Halloween-re mit főztök? Kígyót, békát, csontvázakat, mindenféle bogarakat." - szól Öri István verse (a sárga tök helyére pedig a menzás átokszórókat is gond nélkül beilleszthetnénk, a válasz ugyanaz lenne, és nem csupán Halloween-re, de hétfőtől péntekig minden egyes napra nézve.) A tök szerepe viszont jelen bejegyzésben pusztán Jack O’Lantern-re, vagyis a töklámpásra korlátozódik, újfent egy Halloween megmozdulás került terítékre.
Az edzést követően még egy ízben magamra öltöttem a KKP pártfunkcionáriusi gúnyáját, s Katjáékkal nekivágtunk az éjszakának. Elsőként a CD Klubba mentünk, egy latin szórakozóhely, ahol is Freddy Kruegert táncolták körbe kínai banjo-sok, így rögvest továbbálltunk. Tovább a 答案-ba (europoid nevén Behind the Wall-ba), ami pedig egy mexikói jellegű placc, itt már többen voltak maskarában, így mi sem lógtunk ki annyira a sorból. Meg a sörből sem. Az igazság azonban az volt, hogy érezhetően kitombolta magát a város péntek-szombaton, így már csak afféle erőtlen utórezgésként jelentkezett a Halloween-őrület valamennyi attribútuma: a hely pofásan fel volt díszítve, de alig voltak arcok, s kik betértek, a helyzetfelmérést követően rövidesen kitértek. Némi 自由古巴 elemzése után Katjáék erőlködésére a 61 Bárba tértünk vissza, de már előre tudtam: úgyis az Aisen lesz a végállomás. A 61 Bár a legutóbbi alkalomtól eltérően érthető okokból korántsem volt oly zsúfolt, a belső terem már-már a Kósa nélküli Kerék funerális emlékeit idézte.
Nem volt hát apelláta: az 1912, s az Aisen partikolosszusa becélozva. Már a bejáratnál összefutottunk Richárddal, az afrikai mágussal, ki most is asztalt biztosított lehetetlen körülmények közepette, nem is beszélve a folyamatos Csintaó-Remy Martini ellátásról. Az Aisenbe (amit, mint látom most Eisunnak kell írni mellesleg, de már nem fogom visszamenőleg az összeset kijavítani) nem nagyon járnak külföldiek, a kínaiakat meg nem érdekli a Halloween, így ismételten csak mi voltunk jelmezbe, de ezen a helyen még így se tűnik ki különösképp az ember.
Számos kínaival örök barátságot fogadtam, melyet némi csintaóval pecsételtünk meg. Nemsokára viszont visszavonultunk, mert ma reggel meg kezdődött a suli, de nem nekem. Most pediglen átváltok deák-üzemmódba, s gőzerővel tanulásba kezdek.

2010. október 31., vasárnap

Halloween Nanjingban

Reggel Aiwennel elzúztunk az itteni Decathlonba, megvizsgálni, hogy egyáltalán milyen. Elég messze van tőlünk, vagy negyven percet buszoztunk, de végül odataláltunk. Lényegében ugyanolyan, mint az otthoni. Multiplikátoros orsóktól az ugrálókötélen át az űrlényekkel való szadomazo játékok kellékeiig bezárólag valamennyi eszköz készhez kapható a mozogni vágyóknak. Egy túracipőt újítottam, miként Tisza cipellőim előszeretettel törik kerékbe lábaimat egy-egy hosszabb trip során. A Decathlon mellett van egy Metro is, de azt nem bírtuk lecsekkolni, mivelhogy a mester meghívott magához ebédre. A város központjától távolabb lakik, nagyon csendes környéken. Finom kajákat csinált. Ezt követően megnéztük az edzőtermet, hol a későbbiekben fogjuk tovább tornázni wushu ismereteinket.
S noha nem kifejezetten szeretem a Halloween bulikat, mégiscsak társulnom kellett Juliékhoz, hogy kiderítsük, mi folyik a Castle-ban. Nemes egyszerűséggel kommunistának öltöztem. Van egy vörös csillagos katonai kalapom, Maós pólóm, cigisdobozom, kitűzőim, etc. Ehhez társult még egy láda csintaó, így robogtunk tovább Bea, az olasz csaj lakására, hol már elég sokan összegyűltek. Elkezdődtek a szokásos iszogatós-kockázós játékok, amiket nem szeretek: 1., az ivásból ne csináljunk játékot, mert az egy komoly dolog, mint Liszt Ferenc szimfonikus költeményei. 2., egy végletekig tekervényes úton kíván elvezetni ahhoz a stációhoz, mely egy söröskupak lepattintását követően a küszöbön áll. 3., alapvetően pazarlás, miként olyanokhoz jut el ily mód a nedű, kik kuncogva, csacsiskodva baszakodnak, hogy ők nem tudják eldönteni: igyanak-e, vagy inkább pónit kéne simogatniuk. (Én meg zsörtölődök magamban, hogy de mi oroszlánok vagyunk!) Mindettől függetlenül mókás volt, főleg azért, mert úgy itták a sört, mintha legalábbis egy Stroh-t birkóztak volna le, és úgy is érezték magukat. Aztán irányt váltottunk egyenesen a Castle felé, ahol a jelmezbált nagy tiszteletben tartották, így már a placc előtt két méteres szőrös Hófehérkék és vérben fürdő vámpírok tobzódtak, lent a Castleban a biodiverzitás meg értelem szerűen elképesztő méreteket öltött. Rengetegen voltak, Nandáról, Nanshidáról egyaránt. Egy affért követően belevesztem a buli süllyesztőjébe, azon kaptam magam, hogy mindenki eltűzött, magam sem tehettem mást: eltűztem.