Szilvavirágzás

Most már menthetetlenül furakszik be a tavasz télvíz képzeletbeli hóförgetegét napról napra a feledés homályába söpörve; s e voltaképpeni tavasztűz lobbantja bíbor lángokra a megszáradt téli lombokat. Ennek megcsodálása végett kerekedtünk fel újfent a Zǐjīnshān​​​-ra, az egyetem szervezésében.

A szilvafa a kínai kultúrában a "négy úriemberhez" tartozik a bambusszal, krizantémmal, valamint az orchideával együtt.

Számos esküvői fotózást tartanak a virágzó fák közt.

További attrakciókként a közelben található a világ kulturális örökségét képző Ming királysírok is.

Az élet újjászületésének szimbóluma, emellett az erélyességet s állhatatosságot reprezentálta a különböző műalkotásokban.

Bár elvileg februártól március közepéig tart a virágzás, igazából nemrég kezdődött csak el. Március közepe és vége a legjobb időszak megtekintésre, az óriási parkban található egyéb fafajták - barack, cseresznye, körte, etc. - egyszerre árasztják nyíló virágaikkal a tavasz illatát. Egész jól bírtam, ahhoz képest hogy allergiás vagyok az összes kurva nyíló virágra.

Nagyon jó kis kirándulás volt, szikrázó napsütésben, igazi tavaszi időben egy nagyszerű társasággal: Nanjing, én így szeretlek!

火锅，玛索，宿醉, etc.

A nyúl éve eleddig nem győz partikban tobzódni, kezdve a szittyó szerdai Intercontinentálos megoldástól át Tianmi szülinapjáig egészen a Republic of Mazzo általunk való kikiáltásáig. Pénteken Aiwen visszajött Japánból, és Tianmi pont aznap ünnepelt, ergo felkerekedtünk a Hunanlu-ra, ismételten (火锅) huoguo-zni. A Hunanlu csillagkoszorús korzója hemzsegett az emberektől, ellenben Nanjing többi részén ördögszekereket hajt a szél, s nesztelen iszkolnak a képzeletbeli atomtámadás túlélői; legalábbis az egyébiránt 7,5 milliós metropolis most leginkább egy nekropolisz: a holdújévi szünetből kifolyólag a Mc Donalds’-on kívül gyakorlatilag minden rabigában kárhoztatik, éttermek, kávézók, piacok, üres, kihalt utcák merednek üveges szemekkel a jajveszékelve tátogó, kámforos vákuumokba. Ez igencsak a bigmackre predesztinálna, amennyiben Juli nem tudna főzni – és minden ellenvetése dacára jól főzni - mert így normális kajákkal is összehozhat a sors, amikkel ráadásul ténylegesen jól lakunk. Hiába is jár körbe esetenként tíz fogás egy kínai étteremben, egy kis paprikás krumplit még magamba tudnék oktrojálni levezetésnek, ám a tegnapi spagetti után gond nélkül beállt az egyensúly az erőben.

Pénteken persze mégiscsak étterembe kellett tévednünk, hisz huogou-zni egyrészről jó, másrészről finom is. Saját fűszerkeveréket keverhetünk össze egy tálkába, aztán abba tunkolhatjuk a frissen főtt húsokat, zöldségeket, tofut, etc. A mellettünk kajázó tv-s stábbal nagymértékben megszaporodtak a 恭喜发财 koczintások, először pusztán az újév miatt, majd miután rájöttek, hogy azért énekeljük a 祝你生日快乐-t Tianminek, mert szülinapja van, ez még inkább elősegítette a Harbin sörökkel való harmadik típusú találkozásokat. Késő este, mint ősi vad, kit rettenet űz hazaloholtunk, majd másnap ismételten a Sun Yat-sen mauzóleumhoz navigáltunk. Végül is még csak egyszer voltunk ott a héten, hétfőn, Juli kínai spanjaival, de most itt van Cong Ying is, Tianmi laoxiangja (egy vidékről származója), volt osztálytársa, és minél több mindent látni szeretne Nanjingból, mielőtt visszazúz malenkij robotolni Hainanra…Ergo harmadszorra néztem már meg a Zhongshanglin-t, valóban elképesztő hely, de legközelebb már csak a jóakarat vihet fel oda. Tianmi-nek ráadásul nem is tetszett, mert ő valami grandiózusabbra várt, de szerintem inkább valami csillogóra, vagy nagyon fénylőre: az ilyesmit tudják értékelni a kínaiak. Majd visszasandáltunk lakhelyünkre, a Guluo negyedbe. Suoguoban az estére készülvén sörrel kapcsolatos retorikus kérdéseket tettem fel, majd megpakoltam málhás lovam, s bevezettem a koleszba. Apropó háziállatok: újfent van egy afgán lány képű flagelláns macskám, ami egyedül az én ajtóm előtt ostorozza magát a folyosón, miközben a Salve Regina-t énekli rekedtem, de valahányszor tudtára adom: tőlem nem kapsz enni bazdmeg.

Miután Aiwenék átjöttek, megkezdtük a rendelkezésünkre álló sörkészletek magunkévá tételét, telefonáltam még a kolesz börtönében rekedt sorstársaknak, ily mód fogtunk taxikat, és indítottunk átfogó támadást az 1912-negyed ellen, s végre valahára a Mazzo-ba (玛索) tévedtem, mi szégyen-gyalázat, hogy csak közel fél év után jött össze, hiszen az egyik legmenőbb klubnak számít, ámde idáig mindig az Eisunban kötöttünk ki. Mazzoba rengeteg a külföldi, így nem lepődik meg azon senki, ha teszem azt egy Abdul nevű pakisztáni kiveszi a dj-kezéből a mikrofont, és torkaszakadtából üvölti a Bad Romance-t. Ütköztünk Pei Juxun koreai cimbiékkel, lejött Shogo is, elég nagy volt bagázs, és már jöhetett is Poker Face. (Ortodox drum’n’basser voltom minden alkalommal az intenzíven fekszik, ha belegondolok: már megint a Wakawakára téptem szét az agyam.)

A Mazzoba valamikor hajnaltájban véget ért az agykibántás, after gyanánt kompániánk a Castle-be vette az irányt, ahol kvázi végig csocsóztunk, megzavarva egy-két feketék-fehérek közti tömegverekedéssel, a tumultuózus szituációban futottam össze Richarddal, Eisunes italfelelősünkkel, de ő sem tudott rendet vágni, végül maguktól lecsillapodtak a kedélyek, noha az este folyamán még pár ízben pont a csocsó-asztalunkhoz hajítottak egy-két arcot. Olyan fél hat fele már meglehetősen megmacskásodtunk, Shogo már bantu törzsfőnökökkel járt kánkánt, így jobbnak láttuk a visszavonulást. Út közben kiszálltam a taxiból, és felpattantam Szent Mihály lovára, annak sörényébe kapaszkodva ügettem haza, a gregorián macskámtól pedig megkaptam az utolsó kenetet.

Már húsz nap sincs hátra a szünetből, rendesen itt van a nyakunkon a következő félév. Mégis, az idő múlása ellenére is valahogy olyan időtlennek érzem az ösztöndíj létet. Afféle Bergson-i időszemléletben tágul ki minden egyes pillanat végtelenségében megélt volta. Vagy pusztán másnapos vagyok? Közrejátszhat, ám ha kinézek az ablakon a sivatag éj sötétségét megtörő, irizáló neonköntösük mögül szigorúan kémlelő felhőkarcolókra, s közben a lenti házból erhu melódiák érik el fülem, sokszor bizony hihetetlennek tűnik, hogy valóban itt vagyok.

Nanjing - Underwater World

A mai nap újfent a Zijinshanra vetődtünk, egészen konkrétan egy akvarisztikai látványossághoz, mely az Underwater World - 海底世界 névre hallgat. Belépvén az elsőként megpillantott, tökéletesen haltalan formájú, komótosan keringő kopoltyús szardarabok (különböző fajta skorpióhalak voltak) sejtetni vélték, hogy nem a Tápió-mente vadvilágának meghatározó játékosai - teszem azt kárászok, szélhajtó küszök- fognak visszapislogni az üvegfalak mögül. S valóban, a későbbiek során látott lények közül egy másfél méteres óriás szalamandrát vagy egy arapaimát bajosan lehetne paprikás lisztben megforgatni, a rájákról már nem is beszélve. A tengeri-édesvízi kreatúrák seregszemléjét követően landoltunk a medúzák misztikus planétáján; egészen futurisztikus medencékben lebegtek a jövőből érkezett űrbéli-űrbelű, kocsonyákban kohabitáló, idegen galaxisok fel nem ismert képviselői, amiket az exopolitikának bizony komolyabban kellene vennie. Olyan összhatást eredményezett a terem, hogy a legkevésbé sem csodálkoztam volna rajta, ha valakinek ott a helyszínen tör ki a mellkasából egy alien, és szabadítja ki vízalatti börtönükben sínylődő rabtársait, hogy aztán leigázzák az emberiséget. Féreglyukak, sötét energia, goauldok, kvazárok, űrgammák, Hubble-teleszkóp, thetánok, csillagkapuk - ezek voltak agyamban e teremtményeket látván. Ezt követően egy evilágibb aurájú vízalatti alagút mozgólépcsőjére szálltunk (éppolyanra, mint a jetsonsban), hogy az óceánok népeinek mindennapjaiba nyerjünk nem mindennapi bepillantást. Színpompás halrajok, komoly, bús teknősök, cápák, s a cápákat etető (vagy a cápák eleségéül szolgáló) búvárok kokettáltak velünk az üvegfalon keresztül. Az Underwater World e pontig csodálatos, az alagútból kifele menet viszont leszállópályára áll: vannak ugyan nagyszámú fókák, császárpingvinek, mi több sarki rókák, valamint egy malamut (szánhúzókutyát üvegfal mögé zárni azért elég abszurd), viszont legtöbbjüknek nem a mosoly vágott barázdákat pofájukba, de az elkeseredés. Az egyetlen felvonultatott jegesmedve is a kötelet igazgatta nyaka körül egy sámlin állva. (Persze egy 1m x 0,5 m-es kalitkában magam sem jódliznék.) A második és harmadik szint tehát korántsem oly impresszív, mint az első, ettől függetlenül mindenképp ajánlatos kicsengetni a 120 yuant rá, már pusztán a medúzák miatt is. (200 yuan ellenében akár cápakajának is lehet jelentkezni búvárkodás címén.)

紫金山 - Bíborhegy vol. 3. - Sun Yat-sen mauzóleum

Lementek a vizsgák, végső soron jobbak is lehettek volna, 82 illetve 85 %-osak lettek, utálom a 90 alatti dolgokat. Pénteken este a legkevésbé sem volt kedvem kimozdulni, de hirtelen nagyszámú koreai és vietnami alakulatok árasztották el odvunkat, sebtiben bábeli zsibvásár és kancsal káosz kerekedett felül, mely zűrzavarban egyedül a Csintaó jelenthette Ariadné fonalát. Ezt követően ráálltunk arra a keringési pályára, mely során egynémely környező kozmodrommal konfrontálódtunk, és tüzetesebb vizsgálat alá vettük a grillezett megoldásokon túl a Harbin söröket. Mivelhogy a koreaiak kisvártatva kapituláltak, visszazúztunk a koleszba. A felettünk lévő szobában tevékenykedő Brémát megjárt koreai muzsikusok legújabb performanszukra hangolódtak éppen éjjel három fele, én meg felmentem, s legalább oly bájosan kiinvitáltam őket, mint Achilleus Hectort Trója falai mögül. Kijött a Majmok bolygójának a főszereplője, elmondtam neki, hogy az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága, és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője, és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt reátok. Hagytam egy perc gondolkodásidőt, majd biccentettem s továbbálltam.

Szombaton kipróbáltuk az új sportszereinket, vettem egy focit, mert már labda-elvonási tüneteim voltak, a délutánt ez tette ki, majd estebédre voltunk hivatalosak Aiwen svéd cimborámnál, a gongfu-brother-nél Miyával, meg egy koreai csajjal, Hong Zhenai-al (igen, rengeteg koreai van) és egy kínaiul nem tudó, de remek megfigyelőképességgel felruházott további koreai sráccal, akit nem ismertem. Aiwen, és a kínai barátnője, Tianmi rengeteg finomsággal készültek, nagyon aranyosak voltak. Remekül elvoltunk, eldumáltuk az egész estét, s mikor az jött sorban, hogy mit volt nehéz megszokni Kínában, vagy mi okoz nehézséget az ittlétben, azt kellett mondjam: semmit, semmi. Az első perctől fogva, hogy érkezésemet követően a taxival kifordultunk a vonatállomástól mindent szerettem, és most is szeretek. Igaz, minden másnap megnézem a kóka.hu-t, és aggódva figyelem, mi történt már megint a Kerékben, de imádom Nanjingot, és Kínát is. (Jóllehet a különböző földalatti klubokban dübörgő gyomorszaggató drum'n'bass pusztán képzeletem kietlen szegletében van jelen, de nem itt. Ez mondjuk komoly trauma, noha az itteni buliknak is megvan a maga KELETje. Tudom, szarok a szóvicceim.) Este szokatlanul nagy szél kerekedett, de azért nem gátolt meg abban, hogy visszabotorkáljunk a koleszba.
Ma pediglen immáron harmadszorra vettük az irányt a Zijinshan felé Katjáékkal, Hong Zhenai-jal, valamint a szobatársammal, Minfannal, miként ingyenessé vált november havától kezdődően, meg amúgy is kihagyhatatlan látvány a 中山陵, vagyis Sun Yat-sen mauzóleuma, melyet 1926 és 1929 között húztak fel. Sun Yat-sen-t remélhetőleg nem kell bemutatni, effektíve a modern Kína atyja, a mai napig Tajvanon létező Kínai Köztársaság megteremtője. (Mely nem összekeverendő a szárazföldi Kínai Népköztársasággal!) A mauzóleum területe - mint minden Kínában - óriási, a hegyen felívelve a tradicionális császári, valamint a modern kínai építészet sajátosságai keverednek az egymást követő grandiózusnál grandiózusabb pavilonokon. A hely szent aurával bír mind a szárazföldi, mint a külhoni kínaiak számára, mindazon nemes erőfeszítést reprezentálja, amivel Dr. Sun Yat-sen megszabadította Kínát a "mandzsu igától" - vélik a kínaiak. A hegy tetején lévő áldozati csarnokba - miben a sír is található - hideg eónokban való várakozást követően léphettünk be mindazzal az egymilliárd-kettőszázkilencvennyolcmillió kínaival együtt, akik ezt a kissé hűvös őszi napot választották arra, hogy velünk együtt megcsodálják a nevezetességet. Ahogy kiértünk, kissé furcsállva vettük tudomásul, hogy kint oxigén is van.
Az alant elterülő panoráma elképesztő volt, bámulatos ez az őszi táj, de a fák sárga levelei már mind ködgubába burkolóztak. A alattuk álló nagyszámú katonák pediglen zöld zubbonyukba, igyekeztem éppoly morózus lenni mellettük, mint ők, kevés sikerrel.
Majd lementünk a hegyről, s háromszáz spártai helyett háromszáz kínaival szálltunk fel a 20-as buszra, mely az ördögnek is eladta lelkét, hogy egyesben eltranszportáljon bennünket a belvárosba. Végül a Hunan lu korzójára tévedtünk, hotpot-ot főzni (火锅). Tetszőlegesen összeválogatjuk a kellékeket, húst, zöldséget, tofut, istennyilát, és azokat kotyvasztjuk bele az asztalnál lévő főzőüstbe, nagyon finom, és a hideg közeledtével még inkább aktuális. Jóllakottan hagytuk el az éttermet, s döbbenten konstatáltuk, ahogyan a Hunan lu irizáló csillagkoszorúja tükröződött a leszálló tükör-éjben, mintegy vakítva sugározva azt az irdatlan energiát, mely ezt a várost jellemzi.

紫金山 - Bíborhegy vol. 2. - Ming királysírok

Tegnap reggel olyan hírre ébredtem, melytől kissé kómásan telt délelőttöm, s "az eszmélő fény mint magcsepp vált el a testgépezettől", hogy a tibeti halottaskönyvből szabadon idézzek. Ergo mi sem volt kézenfekvőbb, <div style="text-align: justify;">Reggel olyan hírre ébredtem, melytől kissé kómásan telt délelőttöm<span>, s "</span><span><span>az eszmélő fény mint magcsepp vált el a testgépezettől", hogy a tibeti halottaskönyvből szabadon idézzek. Ergo mi sem volt kézenfekvőbb, minthogy Katjával és Yuliannával újfent a Zijinshan felé vegyük utunk, hol <a href="http://skandalum.blogspot.com/2010/09/biborhegy.html">már jártunk egy ízben</a>. Tartok tőle, hogy ez év során nem bírjuk az egészet bejárni, a 20 km2-es területen több, mint 200 különféle látnivaló van, és e hegy pusztán egy része Nanjingnak. Taxival teleportáltattuk át magunkat a hegy lábához, ahol elsőként is a Fehér Ló parkját szerettük volna szemrevételezni. Nem tudni, mily ösvényeken tekeregtünk, de végül egy kínai esküvő kellős közepén találtuk magunkat, ugyebár mindenki alkalomhoz adekvát öltözetben, élő muzsikaszótól ringatva kortyolgatta saját kelyhe nedűjét; így furcsálló tekintetek százai szegeződtek ránk, gyorsan odébb is álltunk. A Fehér Ló parkját bizonyára elkerültük, mert mindösszesen kettő darab szürke lószobrot láthattunk, de fehéret egyet se. Ezt követően a Ming királysírok </span></span></div>minthogy Katjával és Yuliannával újfent a Zijinshan felé vegyük utunk, hol már jártunk egy ízben. Tartok tőle, hogy ezen év során nem bírjuk az egészet bejárni, a 20 km2-es területen több, mint 200 különféle látnivaló van, és e hegy pusztán egy része Nanjingnak. Taxival teleportáltattuk át magunkat a hegy lábához, ahol elsőként is a Fehér Ló parkját szerettük volna szemrevételezni. Nem tudni, mily ösvényeken tekeregtünk, de végül egy kínai esküvő kellős közepén találtuk magunkat, ugyebár mindenki alkalomhoz adekvát öltözetben, élő muzsikaszótól ringatva kortyolgatta saját kelyhe nedűjét; így furcsálló tekintetek százai szegeződtek ránk, gyorsan odébb is álltunk. A Fehér Ló parkját bizonyára elkerültük, mert mindösszesen kettő darab szürke lószobrot láthattunk, de fehéret egyet se.

Ezt követően a Ming királysírok felkutatására indultunk, mely az egyik leginkább szignifikáns királysír Kínán belül. A Zijinshan déli lábainál fekvő Zhongshan-ban helyezkedik el. Zhu Yuanzhang (császári nevén Hongwu), a Ming-dinasztia első császárát, valamint Ma királynőt hamvasztották el itt. A mauzóleumot 1381-ben kezdték el építeni, és 1405-ben fejezték be. 1384-ben hamvasztották el Ma királynőt, akinek Chengzu császár adományozta a "Xiao Ci" királynője címet, mely a "gyermeki jámborság (és kedvesség) királynője" címet jelenti. Ennélfogva eredeztetik a mai 孝陵 Xiaoling elnevezést a királynő titulusából. Maga a mauzóleum két szekcióból áll: a Szent útból, és magából a mauzóleumból.
A Szent utat különböző állatpárok kőszobrai övezik, melyek mindegyikének más-más jelentéstartalma van, par exemple: az oroszlánok, az állatok királyai a császárok tekintélyét reprezentálják; a tevék az elfoglalt sivatagi és trópusi területeket jelzik, a birodalom óriási kiterjedést indikálják, az elefántok pediglen a dinasztia stabilitását fejezik ki. Ezt követően átkeltünk a Jin Shui Qiao-n, vagyis kb. az "Aranyló víz hídján", és elértünk a főkapuhoz, melyet Wen Wu árkádjának neveznek. A főcsarnok szerkezetét a Qing-dinasztia idején rekonstruálták, illetőleg átépítették. Maga a mauzóleum grandiózus alkotás, méltóképpen hirdeti a 明 Ming dinasztia dicsőségét.
Estefelé a mi dicsőségünk már nem volt olyan fényes, ezért visszavonulósra vettük a figurát, ami nem volt nehézségektől mentes: olyan elképesztő dugó volt hazafele, hogy alig bírtunk busszal leérni a hegyről, majd találom állomáson leszálltunk valahol a városon belül, és ott taxit fogva vergődtünk a Ninghailu-ra.
A mai nap délelőttje takarítással telt, a délután pedig estébe nyúlóan a gongfu edzéssel, iszonyat jó volt ma, is, mindösszesen a tandíjt illetően nem tisztázódott még le a helyzet, nem mindegy ugyanis, hogy hármunknak ötven yuan/alkalom, vagy személyenként, mert most jó előre tejeltünk. Szeretnék legalább heti háromszor menni, mert rendkívüli lehetőség ettől a sráctól tanulni, viszont ez anyagiak függvénye is. Nagyon tetszik a gongfu, Hu mester nagyon jó fej, viszont nem szeretném szerény büdzsém tekintélyes hányadát ebbe invesztálni, például enni is jó lenne.

Holnap pedig irány Kelet Velencéje, ergo Suzhou!

紫金山 - Bíborhegy

Tegnap összefutottam két ukrán csajjal, s elhatároztuk, hogy ma elmegyünk megnézni a 紫金山 (Zijinshan-t), melyet Aranybíborhegynek, vagy csak simán Bíborhegynek is lehetne akár fordítani. Délelőtt indultunk, egy kedves kínai pártól megtudakoltuk, hogyan kéne eljutni oda, mi több el is kísértek minket egy jó darabon, s meghagyták, hol kell leszállnunk. Ahogy odaértünk a hegy lábához, megtaláltuk a kis ösvényt, mely felfele vezetett. Elindultunk hát rajta.

Már vagy harminc perce mentünk felfele, döglött jakok és serpacsontvázak között, de még mindig nem volt vége. Egy újabb harminc perc után már csak 978234234324. darab lépcsőfok volt hátra, aztán végül felértünk a hegyre, amit átkereszteltem K3-ra. A kilátás Nanjingra elképesztő volt. Most láthattuk csak teljes egészében, mily irgalmatlanul nagy ez a város. Amikor felértem, akkorát néztem, mint Simba az Oroszlánkirály 1-ben. A távoli horizonton a 长江 (Jangce) tekergőzött, óriási felhőcsinálógépek (gyárkémények) eresztették az égbe füstkígyójukat, mintegy fojtogatva az urbanisztikai góliátot.
Egy jó darabig elidőztünk a különböző kilátóknál, majd a hegyen lévő parkba vettük az irányt, melynek látványosságaihoz bámulatos ösvényeken át vezetett utunk. Ilyen volt a 100 tonnás Maitréja Buddha-szobor, (Maitréja az eljövendő korok Buddhája, jelen világkorszak ötödik Buddhájaként fog manifesztálódni, és megforgatja majd a Dharma kerekét valamennyi lény javára.) Liu Ji barlangjára, az elhagyott teaházra, a Fekete Sárkány medencéjére és sok egyéb látványosságra az őspark végtelenül megnyugtató atmoszférája telepedett rá, rendkívül különleges imázst adva ezzel nekik.

Mivel a parkon keresztül lejöttünk a hegy tetejéről, ismételten malenkij robotolni kellett, hogy visszamásszunk a tetejére a sífelvonónak látszó tárgyakhoz. A felvonón nem feljebb, hanem lejjebb, egészen a hegy lábáig suhantunk le, és közben olyan panorámát vehettünk szemügyre, amitől igencsak elakadt lélegzetünk.

A hegy lábánál a megingathatatlannak tűnő Ming-kori (1367-1644) városfal emelkedett a magasba, egy következő túra alkalmával mindenképp meg kell néznünk, sokkal jobb állapotban van, mint a Nagyfal Pekingben: ennek tégláit még nem hordták el disznóól építésre, valamint a turisták sem rongálják annyira, mint az északi védművet. Egyébiránt éppen a Ming-dinasztia hatalomra kerülésével lett fővárossá Nanjing, csak aztán a harmadik Ming császár, 永樂 (Yongle) 1421-ben a megelőző Yuan-dinasztia székhelyébe tette át a fővárost, melyet 北京 (Beijingnek), azaz "Északi fővárosnak" kereszteltek el. Innentől kezdve Nanjing csupán mint rituális fővárosként funkcionált.

Taxit fogtunk, s visszazúztunk a Ninghailu-ra, hol egyetemünk fekszik, s betértünk egy kis sikátorban lévő nyugati mintákat felvonultató kocsmás-étterembe, hol bizony remek pizzát gyártanak.