2010. október 26., kedd

Dióhéjban

Először is: a szobatársamhoz hozzávágom Ricky Martint: társuljanak, énekeljenek torkukszakadtából vietnami cserkészdalokat, házasodjanak össze, neveljenek kazuárokat, randizzanak hóhérral, amit akarnak. De nem itt. Nagy hiba volt behozni a TV-t. Fatális.

Másodszor is: hideg van. Nemrégiben eleddig ismeretlen zimankó tette be ordas lábát Nanjing küszöbére, parkolópályára kell tennem rövidnadrágom, meg minden röviddel kezdődő ruhadarabom. Még a Ferihegyen kiraktam a sálat, hogy minek, majd veszek kint. Voltunk az éjszakai piacon, de ma módfelett drágák és makacsok voltak. 20 yuan egy sálért? Emberek ezek?
Mondjuk egy Maós cigis-dobozt nem hagyhattam ki, fojtogató anyagi helyzetem minden dacára sem. Még mindig nem jelezték elvtársaink a kolesz faliújságán, hogy mikor szeretnének a szocializmus titkaiba, valamint a havi ösztöndíj adagba beavatni. Ezen a héten már ildomos volna. Nem mintha nem elvezném a menzán feltálalt kiszart-kígyóbőröket, melyeket jobb híján, legalábbis olcsóbb híján oktrojálok magamba; mindazáltal nem volna nagy gond, ha egyszer önerőmből mosolyognék ebéd után, és nem az élelemnek álcázott átkot tálcámra szóró "Vakolj Bébi" 2010-es verseny döntős elvtársnője rajzolna pofámra zsírkrétával Joker-vigyort.
Holnap szétnézek a piacon, hátha van valami kalitkás taun-taun, legalábbis prémmel rendelkező állatnak látszó tárgy, amiből takarót hasíthatok - miképp ez a mostani pléd kezdi elveszteni szerepkörét -, és nem szeretnék megfagyva kiállítva lenni a Harbin-i jégfesztiválon, mivelhogy a koleszban a fűtés léte zavaros teóriák halmazát bővíti.

Harmadszor: tegnap valami olyan szinten vízhajtó teát ittam Katjánál, hogy utána kipisáltam a Kelet-Kínai tengert.

Dióhéjban ennyi. Edzésen ma megkérdeztem a mestert, hogy mikor leszünk már rohadt állatok, de azt mondta, hogy nem ma. Újabb elemekkel bővült veszedelmes wushu-tárházam. Egy Johnny Cage, vagy egy Sub Zero már nem ellenfél. Tényleg nagyon veszélyes vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése