Hangzhou - 3. nap

Délután kettőkor indult vissza a vonatunk, így volt még időnk egy látnivalóra, nevezetesen Yuefei (1103-1142) mauzóleumára, aki egy ármánynak és árulásnak áldozatul esett híres kínai hazafi volt a Déli Song-dinasztia ideje alatt. A dzsürcsi eredetű Jin-dinasztia ellenében harcolt, a hűség megtestesítőjének számít. Hiába harcolt eredményesen a dzsürcsik ellen, a velük lepaktáló Qin Hui győzködésére a császár visszahívta csapatait. Mivel Yue Fei, mint az ellenállás vezére kockázatot jelentett a galád Qin Hui számára, egy konspirációs eljárás keretében - hazaárulás rágalmával - kivonták az élők sorából fiával, az ugyancsak nagy érdemeket szerzett Yue Yun-nel egyetemben. Hangzhou-ban, a Xihu (Nyugati-tó) partján temették el. Qin Hui-nak és cinkostársainak térdeplő szobra is helyett kapott a mauzóleumban, melyeket azelőtt minden kínai szertartásosan leköpött, de ma már tábla figyelmeztet a köpködés tilalmáról.

A mauzóleum után már tulajdonképpen az állomás felé vettük az irányt, az Y2-es fegyencjáratokat idéző turistabusz végigvitt a városon keresztül. Vonatra pattanva ismét elkezdődött több, mint hat órás malenkij robotunk az emberekkel totálisan teletömött tüzes kocsin. Megint jöttek a mindenizűdrazsékat áruló zsúrkocsisok, az irgalmatlan nagy zsákokat cipelő vidékiek, az egyikük beszédbe is elegyedett velünk, vagyis leginkább Julival, mert én szart se értettem belőle, mit mond. A mellettünk ülő kínaiak tolmácsolták szava járását, történelmi témakörben értekezett. Estére visszaértünk meg visszaértünk Nanjingba.
Mint utóbb kiderült, sikeresen elkerültük a szünet ideje alatt szintén itt tevékenykedő többi eltést, pedig lényegében ugyanazokat a helyeket tekintettük meg, csak kicsit más időben...
Nem semmi egy hónap volt, ezen idő alatt kb. többet utaztam, mint idáig egész életemben.