2010. október 8., péntek

Hangzhou - 1. nap

上有天堂,下有苏杭 - tartja a mondás, melynek jelentése: fent az Ég, alant pedig Suzhou és Hangzhou, mint a földi paradicsom szinonimái, ezért is kerekedtünk fel szerda reggel Julival, hogy megbizonyosodjunk, valóban elmondható-e Hangzhoura nézve is. Elöljáróban annyit, hogy elmondható.
Előző este a TV-t az előszobából bevittük a szobánkba. Egy vetélkedőműsor ment benne, hol is a legkülönbözőbb homoerotikus nótákat vonyították, szobatársam Minfan, a házi koloratúrszoprán véletlenül az összeset ismerte, és mint egy dicső bárd zengte őket végig olyan elánnal, hogy a Varázsfuvola Éjkirálynői szerepét azonnal meg is kapta, engem viszont nem hagyott aludni, enyhén megpocsíkolva eszméltem reggel. Aztán csak összeszedtem magam, irány a vonatállomás: milliónyi emberszőlő, egy palack ingyen víz (melyet boldogságtól ragyogó arcú nemzetiségekkel reklámoznak az állomási kivetítőkön, Tibet Spring fantázianévre hallgat.) Múltkoriban nem tudtunk gyorsvonatra jegyet kapni, csak standard járatra, amivel több, mint hat órás út várt reánk, s mivel csak négyre számítottunk, igencsak lehervadt mosolyunk orcánkról az út végére. Különösképp, hogy ezt a fajta vonatot nem úgy kell elképzelni, mint a gaotie-t, erre lehet állójegyet is venni, ami annyi embert eredményez intim szférádba, hogy onnantól kezdve a privát életvitel már a múlt részét képzi. Megspékelve mindez bámulatos kínai melódiákkal, folyamatosan botorkáló zsúrkocsis személyzettel, kik omniszkóptól a mindenizűdrazséig valamennyi fontos kellékig bezárólag becsülettel betáraztak.
Végül csak Hangzhouban landoltunk, kaja, irány a szállás. A szállást az International Youth Hostel ágazatának Hangzhou-i tagja képezte, nagyon baráti árakkal, korrekt szobával, mosdóval, csak ajánlani tudom. Már igencsak leszállt az éj, mikor elindultunk felfedezni a Xi Hu-t, Hangzhou híres látványosságát, illetőleg környékét. Este talán még elképesztőbb látvány, mint nappal a hihetetlen megvilágítás miatt. Az a baj, hogy igazából kevés a szókészletem ilyen jellegű dolgok bemutatására: állandóan azt írom, hogy hihetetlen, elképesztő, bámulatos, káprázatos, csodálatos...
Pedig a néhány felsorolt jelző mindegyike ráaggasztható a tó profiljára, valóságos fényáradat vonta ölelésébe a tó körüli pagodákat, templomokat, épületeket, és magát a domboldalt is. A megvilágítást mondjuk a pára is indikálja, mert ha nem lenne, semmit se lehetne látni a kissé távolabbi helyekből. Az este folyamán tulajdonképpen körbejártuk a tavat, igaz levágtuk egy átjárónál, elég jó túra volt így is. Juli közben különféle lesállásokból brutál jó képeket lőtt meglehetősen pro camera obscurájával, ilyen képek még nemigen díszítették bejegyzéseimet.
Késő este visszabotorkáltunk a hostelbe, és nem kellett egyikőnknek se esti mese ahhoz, hogy mint egy darab kő zuhanjunk álomba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése