A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kocsma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kocsma. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. május 8., vasárnap

Három szörny: szkülla, szukkubusz, szaké

Még gazdag koromban múlt héten dobtam egy telefont Shogo-nak, hogy készüljön, mert hétvégén zúzunk Shanghai-ba. Jött közbe egy Huangshan, melynek eredményeként mind pénztárcám, mind egészségem némileg leamortizálódott, így toltuk Shanghai-t későbbre. Nagy meglepetésemre viszont Shogo jött vissza Nanjing-ba üzleti tárgyalásra e hétvégén. Nálunk,a Nanshan-hotelban ütköztünk, majd a Xinjiekou-i Jinling-hotelbe vettük az irányt, ami nem egy szar hely, Shogo sem szarral gurigázós forma, én viszont nem voltam testileg-lelkileg felkészülve ilyetén helyekre: papucskámmal sunnyogtam befele, a fehér kesztyűs portás meg kvázi rám akarta baszni az ajtót. Lakosztálya nagy mennyiségű Xili-vel volt ellátva, Shogo-val és Yurivel megkezdtük a készletek felemésztését, dumálgattunk, etc. Majd estére egy közeli igen nívós japán étterembe tértünk, iszonyat jó kajákat toltunk befele, ugyanakkor a japán nyelvvel és kulináriával kapcsolatos fojtogató tudatlanságomból kifolyólag vajmi kevés hasznosítható információval szolgálhatok arra vonatkozólag, hogy miket is ettem. Mindazáltal az Asahi-t sikerült azonosítanom. Seggemig kapar az ideg, hogy pár hülyeségen kívül nem tudok semmit japánul, Yuri és Shogo egymás közti beszélgetéseinél komoly tekintetet vágok, és sokatmondóan pislogok: kénytelenek kínaira kapcsolni, hogy az illiterált Thomas is szóhoz juthasson. Noha furtonfurt Antonio Baderas 13. harcosának nyelvtanulási technikáját alkalmazom: hogy tanultad meg a nyelvünket? Úgy, hogy figyeltem!
Egészen addig figyeltem, míg egy üveg szaké az asztalunkhoz vágódott az éterből, pontosabban magától az étterem tulajától, rajta sem volt az étlapon, csak az olyan tiszteletre méltó törzsvendégeket illetik ilyennel, mint amilyen példának okáért Shogo. Yuri egy kampai után kiszállt a ringből, ergo szamuráj cimbimmel pusztítottuk el a fiola tartalmát. E ponton józanságom és én még vidáman röhögcséltünk egymás mellett, a status quo-nak viszont ellentmondott a tény, hogy az exkluzív neonkatedrálisok vakító fényáradatából megszeppent sikátorok bús homályába vésző izakayá-jába tévedtünk. Újabb szaké, újabb szaké, újabb szaké. Külcsínt tekintve hidegvérű hangariként hidaltam át a shot-pohárkákban rejlő nehézségeket, agyamban viszont váll támasztva vigadtak sírva az egyre részegebb gondolatok. Közben csoporttársunk, Haruna és barátja is csatlakoztak, meg még pár japán srác, be is mutatkoztam nekik:  こんにちわ、私はトマスと言います、アル中です, én nem vagyok zsákbamacska. ヤバイ、ちょっとフラフラしてきちゃった。。。Aztán Shogo eltűnt, majd valamely párhuzamos dimenzión magunk is, a retrospektív töprenkedés e ponton meghanyatlik. Mindenesetre a koleszban ébredtünk, ergo nagy sikerrel hopponáltunk vissza kiindulási koordinátáinkhoz.
Hőség. Aszály.Sivatag. Sakálok. Ez van most Nanjingban, és valami ősi, roppant erő irdatlan karmai feszítik szét koponyámat, én meg csak kapálódzok az elpusztult agysejteimnek kapart fagyos, nihil járta dermedt jégveremben.

2011. április 18., hétfő

Kínai kocsmológia vol.2. - Fenébe!

A kínai kocsmatudomány előadássorozat második alkalmához érkeztünk, az előbbiekben betekintést nyertünk az egyes népszerű sörfajtákban, és megtanulhattunk rendelni is akár.

A helyszín tehát a kocsma.

Ezt azért fontos leszögeznünk, mert az őrültek legkönnyebben a kocsmában tépik (vagy hányják) le láncukat - a bevitt alkohol mennyiségének függvényében - s olykor egy szikra is elég az indulatok lángtengerének felkorbácsolásához. Mindazáltal efféle szituációkban is meg kell állnunk helyünk, ergo a kínai kocsmológiai konverzációs sémák első fontosabb lépéseként megtanulhatunk a hanok nyelvén bosszúsan felkiáltani, példának okáért ha sörünk ismeretlenek kezébe kerül, vagy másegyéb szörnyűség történik velünk.

糟了 zāole: fenébe, picsába. (A 糟糕 zāogāo kurtított variánsa).

完了 wánle: [ennek] vége, fenébe!

哇塞 wā sài: wow, fenébe, francba - kivált csajok által használatos kifejezés, egy felettébb durva Taiwan-i átkozódás cukivá tett változata.

该死的 gāisǐde: fenébe, francba. Literálisan meg kell halni(a).

气死我了 qìsǐwǒle: 1., a fene egye meg, picsába. 2., düh szülte észveszejtés artikulátlan manifesztációja is lehet, úgymint: aarrrgh!

可恶 kěwù: fenébe, francba. Az Inuyasha kínai nyelven való nézése közben Quǎn​yè​chà 犬夜叉 szájából elhangzó leggyakoribb kifejezés is egyúttal.

傻眼 shǎyǎn: negatív ráeszmélést követő felkiáltás (par exemple ha valaki megitta a sörünket). Szó szerént elképedt, ledöbbent szem.

真倒霉 zhēn dǎoméi: balszerencse - teszem azt bezárt a vizsgálat alá venni készült korcsma. Emellett tetszőlegesen használhatjuk valamennyi szerencsétlen eset fölött.

点儿背 diǎnr bēi: a
倒霉 dǎoméi pekingi változata. A 点儿 diǎnr észak-kínai szleng a szerencsére, jószerencsére, míg a 背 bēi hátat jelent, ergo a szerencse hátat fordít.

残念 cánniàn: jaj, fenébe - csalódottságot kifejező felkiáltás, főként fiatalabbak körében népszerű. Állítólag a japán zannen desu - micsoda szégyen, nagy kár - kifejezésből eredeztethető. Grandmaister
bitxəšï?

郁闷 yùmēn: alapjelentése lehangolt, deprimált. Fiatalok körében igen széleskörűen használt kifejezés, amennyiben csalódás éri őket, letargiába esnek, vagy pusztán blazírtan unatkoznak. 郁闷啊. . . yùmēn ā . . . Ajj [csüggedt sóhajtás]. (Ha vége az italakciónak az Ellen's-ben, vagy már zárás van, etc.)


(S jóllehet e kifejezések a következő kocsmológiai bejegyzés(ek) nyitányaként lettek felvonultatva, de ettől függetlenül az élet bármely területén - ergo a kocsmán kívül is - egészséggel használhatjuk őket.)

2011. március 25., péntek

Shogo farewell partija

Nagy sajnálatomra legjobb japán cimborám, Shogo holnap Shanghai-ba helyezi át működését, ergo elkerülhetetlen volt a nagykapuval szembeni Talking-ban elterülő képzeletbeli szeszföldek mezejére vágtatni.

Illetékesek körbetelefonálása, s kisvártatva több, mint húsz sörre elszánt mürmidón jelentkezett az utoljára való közös berúgás heroikus megmérettetésére. Yurietől s honfitársaitól egy bájos kis albumot kapott, tele közös bulis-Nanjingos képekkel, s megannyi szívfacsaró üzenettel.

A buli nagyon jól telt, csak az idő múlásával, s az egymást érő pintek elpusztításával Shogo egyre vállalhatatlanabb magatartásformákkal operált, aminek voltak nagyon/ és kevésbé vicces mementói; a vége az lett, hogy a többiek kimentek, és ketten romantikáztunk az egész kocsmában, miként a világért se akart hazamenni, ám végül hármunknak sikerült taxiba oktrojálni. Yurivel elkísértük a biztonság kedvéért, ami további érdekes élményeket szült, hiszen a mámor inkubátorában elég tisztességesen adta az ívet. A fel-feltörő, nem egészen e világi hahotázások után előbb meggyónt, majd sírni kezdett, hogy elrontotta a bulit. Egy, a számos feledhetetlen dialógusunkból:

- Oh come on Shogo, you're a samurai, don't cry.
- I'm not a samuuuraiii.
- Yes you are, trust me, man. So who is the samuraiii?
- I'm the samuurraii.
- Well then.

Végül visszacimbáltuk lakosztályába, ami azért nem volt minden nehézségtől mentes, lévén háromszor akkora, mint mi ketten Yurivel. Sajnálom hogy elzúz, jó barátom. Shanghai persze koránt sincs oly messze, de mégse úgy lesz, mint eddig, hogy este csak úgy elsétálunk hozzá. Ha van 缘分-ünk, akkor nem számít idő és hely - a Föld bármely szeglete évek múltán is - összefutunk.

Végül visszaorientálódtunk a Talkingba, még Aiwennel legurítottunk egy sört, s miként már mélyen az éjszakában voltunk, távozó üzemmódba váltottunk; majd óvatosan nyitottuk ki az egyetem nagykapuja melletti vaskos kiskaput, az alvó portást felébreszteni elkerülendő.

A kolesz furfangos biztonsági őrét könnyűszerrel, ninja-mód kicseleztük, saját tudatlanságára építve önnön kelepcéjébe csalva, jaj, micsoda este volt már megint!

Nehéz tudomásul venni, hogy mindenkinek másfele vezet útja: noha Nanjing egy intergalaktikus űrkikötő, de mindenki továbbáll innen, valószínűleg magam is. Kevés olyan barátom van itt, akiről tudom, hogy öt vagy tíz év múlva is találkozhatok vele e városban, ha van olyan egyáltalán. Ami egyrészről rossz, másrészről jó: kitágul a világ, s annak minden pontján lesz ismerős. A többi már csak a 缘分 dolga...

2010. november 1., hétfő

Halloween Nanjingban vol. 2.

"Tök, tök, sárga tök, Halloween-re mit főztök? Kígyót, békát, csontvázakat, mindenféle bogarakat." - szól Öri István verse (a sárga tök helyére pedig a menzás átokszórókat is gond nélkül beilleszthetnénk, a válasz ugyanaz lenne, és nem csupán Halloween-re, de hétfőtől péntekig minden egyes napra nézve.) A tök szerepe viszont jelen bejegyzésben pusztán Jack O’Lantern-re, vagyis a töklámpásra korlátozódik, újfent egy Halloween megmozdulás került terítékre.
Az edzést követően még egy ízben magamra öltöttem a KKP pártfunkcionáriusi gúnyáját, s Katjáékkal nekivágtunk az éjszakának. Elsőként a CD Klubba mentünk, egy latin szórakozóhely, ahol is Freddy Kruegert táncolták körbe kínai banjo-sok, így rögvest továbbálltunk. Tovább a 答案-ba (europoid nevén Behind the Wall-ba), ami pedig egy mexikói jellegű placc, itt már többen voltak maskarában, így mi sem lógtunk ki annyira a sorból. Meg a sörből sem. Az igazság azonban az volt, hogy érezhetően kitombolta magát a város péntek-szombaton, így már csak afféle erőtlen utórezgésként jelentkezett a Halloween-őrület valamennyi attribútuma: a hely pofásan fel volt díszítve, de alig voltak arcok, s kik betértek, a helyzetfelmérést követően rövidesen kitértek. Némi 自由古巴 elemzése után Katjáék erőlködésére a 61 Bárba tértünk vissza, de már előre tudtam: úgyis az Aisen lesz a végállomás. A 61 Bár a legutóbbi alkalomtól eltérően érthető okokból korántsem volt oly zsúfolt, a belső terem már-már a Kósa nélküli Kerék funerális emlékeit idézte.
Nem volt hát apelláta: az 1912, s az Aisen partikolosszusa becélozva. Már a bejáratnál összefutottunk Richárddal, az afrikai mágussal, ki most is asztalt biztosított lehetetlen körülmények közepette, nem is beszélve a folyamatos Csintaó-Remy Martini ellátásról. Az Aisenbe (amit, mint látom most Eisunnak kell írni mellesleg, de már nem fogom visszamenőleg az összeset kijavítani) nem nagyon járnak külföldiek, a kínaiakat meg nem érdekli a Halloween, így ismételten csak mi voltunk jelmezbe, de ezen a helyen még így se tűnik ki különösképp az ember.
Számos kínaival örök barátságot fogadtam, melyet némi csintaóval pecsételtünk meg. Nemsokára viszont visszavonultunk, mert ma reggel meg kezdődött a suli, de nem nekem. Most pediglen átváltok deák-üzemmódba, s gőzerővel tanulásba kezdek.