2010. december 23., csütörtök

Óda a töltött káposztához

Alapjában véve nagyon finomakat, s nagyon jókat (is) eszem nap, mint nap, de miután megtudtam, hogy a Nagyi persze töltött káposztást is főz, az olyan sóvárgást indított el bennem az otthoni kaják irányában, mely rögvest kivajúdta az alábbi sorokat.

Töltött káposzta, a magyar korona ékköve:

Te gyémánttal töltött smaragd-rubin,
te szivárványon bendőbe vágtató
ezüstsörényű, csillámpatkós unikornis,
eget fedő hatalmas, szaftos uniformis.

Te, honfiúi kebel legfőbb táplálója,
az éhező szittyák felvidítója,
te, te messze földön tofut zabálók
orcájára könnyet csalója,

a Kárpát-medence kolbászos hajója,
fenemód hiányzol, én vagyok megmondója.
Rizs, hozsanna,szeretetnek étke,
elzarándokolhatnál Nanjingba ebédre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése