Guilin vol.6. - Yangshuo

Yangshuot még az 1990-es években fedezték fel azok a turisták, akik egy kissé lejjebb hajóztak Guilintől, majd egy sokkal autentikusabb, és egyáltalán érintetlen dél-kínai paradicsomban találták magukat. Yangshuo a mai napig Guilin árnyékában búvik, ám a valóságot tekintve mértékekkel bájosabb városka, mint agyonajnározott nagy testvére. Az elmúlt két évtizedben nagyon erős westernizáció ment végbe, elég csak a Xijie (西街) - Nyugati út (a helyiek körében csak a "külföldiek útjaként" ismert) korzóra tévednünk, ahol rendesen tanácskozásba botlanánk, mely európai országban is vagyunk, amennyiben nem intenének ettől óva a városka körül őrt álló, méregzöld, morózus karszthegyek. Guilin igazából egy ugródeszka minden irányban, de Yangshuo is hasonló szerepet tölt be, miképp számos mesebeli falu környékezi, ezek közül igen népszerű a Li-folyón valón való lezúzással Fuli (福利), Yangdi (杨堤), vagy éppen Xingping (兴坪), miket egyéb alternatívaként bringával is elérhetünk. Yangshuo városa egészen picike, miután kipróbáltam a helyi specialitást, a bigmacket, felkapva hátizsákom be is jártam annak főbb szegleteit, közben rengeteg kincset zsákmányoltam, úgymint egy csontból faragott dísztőrt, melyre igen büszke vagyok, annak szimbóluma, hogy eljutottam egy bizonyos szintre a kínaiban; hiszen mértékekkel áron alul vettem, miután sikerült elhitetnem egy árussal, hogy sarkon ugyanezt a tőrt harmadannyiba se adják, mint nála. Görcsölő kezekkel, de odaadta.

A dél-kínai étkezési szokásokról - a vízi herkentyűktől és a sörhaltól eltekintve - csak annyit, hogy Lassie innen nem térne haza, az ÁNTSZ egyes helyeken pedig akaratlan is összefosná magát.

Délután még lejattoltam egy bambusztutajossal, hogy vigyen ki pár órára a Li-folyóra, csak ültem (egy mécsessel kezemben Napocskát képzeltem a horizontra), és igyekeztem megemészteni a látványt, mit e varázslatos vidék nyújt. Mikor végül visszaértünk a stéghez, és egyik lábammal a tutajból léptem rá a vizes kőre, megcsúszott a talpam és hanyatt vágódtam, de szerencsére a stégre, és nem a vízbe estem.

Visszaorientálódtam Guilinbe, összepakoltam a cuccaim, elbúcsúztam Katjától és Yuliannától - ki utóbbi kigyógyult, de utolsó nap még azért kilopták empéhárom lejátszóját táskájából (ők maradtak még egy napot, hiszen csak így tudtunk vonatjegyet venni) - és kimentem az állomásra, felpattantam vonatra, és a visszafele tartó huszonhat órás út nagy részén káromkodtam és fütyörésztem. Egyedüli laowai voltam a vonaton, mindenki csodájára járt a kínaiul értő amerikainak, aki erőlködötten próbálta bizonygatni, hogy de magyar vagyok bazmeg, a kutya se figyelt rá. Főleg, hogy már rég megették.

Eldiskuráltam a kalauzokkal, kik egyébiránt zhuangok voltak, és nagyon örültek, mikor beszámoltam nekik, hogy jártam Ping'anban, egyből országos cimbijükké fogadtak. Nanjingba visszaérve ha lehet, még hidegebb volt, kivált, hogy havazott is, mint most egész Kína szerte.

A szünet nagy része még hátra van, pang az egész kolesz, lényegében mindenki hazautazott, vagy elutazott valahova, így a hősugárzót dédelgetve elmélkedünk további úti célokról.

Egyébiránt mondtam már, hogy imádom Kínát?

Guilin vol.2. - Li-folyó, Yangshuo

Ahogy azt előző este megdumáltuk a túraszervező irodánál, reggel nyolcra jöttek volna értünk. Ily mód már 7:50-kor vigyázzban álltunk a hostel recepciójánál. 8:30-kor sem volt jelentkező, ki elvitt volna minket a dokkhoz, ezért nyomattam egy telefont az irodához, hogy várható-e változás ez ügyben még az idén. Jönnek-jönnek, nyugodjunk meg. Oké, még egy kávé. 9:00- nem szégyellitek magatokat?- kérdeztem. Jönnek-jönnek. Közben kaptam egy telefont az idegenvezetőtől (legalábbis akit annak hittem), hogy jó lenne, ha sietnénk, mert a hajó 10-kor indul. Újfent telefonálok, káromlok, elkértem a sofőr számát, és meginterjúvoltam, hogy mégis mi a kurva anyját csinál éppen. Jön-jön. 9:30-ra beállítottak, gyorsan bedobtak minket a scoobydoo-s furgonba, és padlógázzal téptünk a mólókhoz. Odaérvén egy kis bárkára szálltunk, és a nő - kiről azt hittem, hogy ő az idegenvezető - felajánlotta, hogy egy további százasért körbevisznek bennünket Yangshuo (阳朔)-ban, és este vissza is hoznak busszal. Végső soron jó üzletnek tűnt, kicsengettük a mangeszt. Csakhogy a kis rozoga bárkáról átszálltunk egy nagyobb folyami hajóra, és a nő, akinek tejeltünk a bárkán maradt, csekket vagy ilyesmit pedig senki se látott, ez némi bonyodalmat szült majd a későbbiekben.

Ámde egyelőre a hajó orra felé orientálódtunk, és tátott szánkból folyt nyálunk a kristálytiszta Li-folyóba(漓江), melynek egészen le lehetett látni az aljáig. Az 54 km-es út során a távoli horizontba vesző karszthegyek közt araszoltunk végig, nem teljesen e világi tájakon - nem véletlenül forgatták itt a Star Wars III. epizódjának a Kashyyyk bolygóra eső jelenetét. A part mentén bivalyok legeltek, s számos kis halászfalu mellett haladtunk el, láthattuk az itt olybá elterjedt kormoránnal halászókat: az idomított madaraknak gyűrűt tesznek a nyakukra, így nem tudják lenyelni a halat, s amint a felszínre buknak, a halász kiveszi csőrükből a zsákmányt. A mesés dél-kínai víztanyák valamennyi attribútuma megnyilvánult az út során; a halászokon túl bambusztutajos árusok flangáltak a folyón, a part mentén az egyik helyen zöldségeket mostak, tíz méterrel arrébb pedig ruhákat: hiába, a Li-folyó is van olyan intelligens, mint bármely Omo vagy Ariel mosópor. Az út során nem is nagyon találtuk a szavakat, amikor Katjával egymásra néztünk, csak hablatyoltunk, meg mutogattunk, de ugyanarra gondoltunk: hihetetlen ez egész, hogy itt vagyunk. És hihetetlen csodák vannak a világon, amikből minél többet látni kell.

Délután négy fele érkeztünk Yangshuóba, amiről elöljáróban csak annyit, hogy ha választanom kéne, hát ott szeretnék megdögleni.

A kikötőnél egy okosan felépített bazársor várja az érkezőket, hogy már a földet érést követő másodpercekben megadják a turisták számára a lehetőséget büdzséjük lassú felemésztéséhez. Megkezdődött hát az alkudozás a különböző szuvenírokról. S minthogy azt az elején említettem, befizettük a zsét, és ott álltunk sikeresen megérkezve Yangshuóba sok-sok kétely sötét társaságában, hogy akkor most hogyan tovább. Ergo telefon a túraszervezőknek, hogy odáig rendben, hogy itt vagyunk, de hol kellene most tulajdonképpen lennünk, illetőleg hogy is működik ez az idegenvezetés? Erre nemsokára felhív a valódi idegenvezető totál idegben, hogy hol a picsában vagyunk, csak ránk vár a busz. Jól van, baszod, de hova menjünk akkor? Olyan izgalmi állapotban volt a tag, hogy hadart, mint egy állat, és effektíve szart se értettem belőle, mit mond, és amikor visszakérdeztem, de most akkor hova? - az csak még jobban felbőszítette, és még inkább feltekerte a tempót, így a végén már csak afféle szinuszos jeleket fogtam. Már én is kezdtem kissé neheztelni, ott battyogott el mellettem egy öreg kínai néni, odaadtam neki a telefont, hogy bájcsevegjenek ők ketten. A néni pedig megmutatta az utcát, ahol ott állt a busz morózus kínaiakkal megtömve, akik csak a három hülye laowai-ra vártak.

Így indultunk meg megnézni a Hold-hegyet (月亮山), amihez Chang'e és a jádenyúl legendája kapcsolódik. (Egyébiránt lehetséges bicajt is bérelni, sőt a leginkább célszerűbb, mert így szabadon be tudjuk járni az egész környéket. A bringát érdemes a szállást adó hostel/szállodánál igénybe venni, általában napi 20 yuan-es egységáron, máskülönben 200 yuant kell kaució gyanánt tejelni. Mellesleg Yangshuo-ban is van költségkímélő Backstreet Youth Hostel, a Guihua Road 60. szám alatt.) Ezt követően a Jianshan buddshita templomot vételeztük szemügyre, majd pediglen a Yulong (遇龙)-barlangot, vízalatti folyókon vezettek réveteg kínai révészek csodás fényárban úszó cseppkövek valóságos színorgiájához. A nap lezárásaként visszatértünk a Yueliangshan közelében elterülő parkba, és megcsodáltuk az 1500 éves fügefát (大榕树).

Én maradtam maradtam is volna Yangshuoban éjszakára, hiszen sokkal szebb kis városka, mint Guilin, nem mellesleg ragyogó idő is volt a guilinivel ellentétben, de ez a szerencsétlen Yulianna beteg lett, és mindenáron vissza akart menni Guilinbe. Így vissza is buszoztunk este. A lányok estére kidőltek, egytagú farkasfalkaként folytattam másnap utam az ősi Daxu városába.