Halloween Nanjingban

Reggel Aiwennel elzúztunk az itteni Decathlonba, megvizsgálni, hogy egyáltalán milyen. Elég messze van tőlünk, vagy negyven percet buszoztunk, de végül odataláltunk. Lényegében ugyanolyan, mint az otthoni. Multiplikátoros orsóktól az ugrálókötélen át az űrlényekkel való szadomazo játékok kellékeiig bezárólag valamennyi eszköz készhez kapható a mozogni vágyóknak. Egy túracipőt újítottam, miként Tisza cipellőim előszeretettel törik kerékbe lábaimat egy-egy hosszabb trip során. A Decathlon mellett van egy Metro is, de azt nem bírtuk lecsekkolni, mivelhogy a mester meghívott magához ebédre. A város központjától távolabb lakik, nagyon csendes környéken. Finom kajákat csinált. Ezt követően megnéztük az edzőtermet, hol a későbbiekben fogjuk tovább tornázni wushu ismereteinket.

S noha nem kifejezetten szeretem a Halloween bulikat, mégiscsak társulnom kellett Juliékhoz, hogy kiderítsük, mi folyik a Castle-ban. Nemes egyszerűséggel kommunistának öltöztem. Van egy vörös csillagos katonai kalapom, Maós pólóm, cigisdobozom, kitűzőim, etc. Ehhez társult még egy láda csintaó, így robogtunk tovább Bea, az olasz csaj lakására, hol már elég sokan összegyűltek. Elkezdődtek a szokásos iszogatós-kockázós játékok, amiket nem szeretek: 1., az ivásból ne csináljunk játékot, mert az egy komoly dolog, mint Liszt Ferenc szimfonikus költeményei. 2., egy végletekig tekervényes úton kíván elvezetni ahhoz a stációhoz, mely egy söröskupak lepattintását követően a küszöbön áll. 3., alapvetően pazarlás, miként olyanokhoz jut el ily mód a nedű, kik kuncogva, csacsiskodva baszakodnak, hogy ők nem tudják eldönteni: igyanak-e, vagy inkább pónit kéne simogatniuk. (Én meg zsörtölődök magamban, hogy de mi oroszlánok vagyunk!) Mindettől függetlenül mókás volt, főleg azért, mert úgy itták a sört, mintha legalábbis egy Stroh-t birkóztak volna le, és úgy is érezték magukat. Aztán irányt váltottunk egyenesen a Castle felé, ahol a jelmezbált nagy tiszteletben tartották, így már a placc előtt két méteres szőrös Hófehérkék és vérben fürdő vámpírok tobzódtak, lent a Castleban a biodiverzitás meg értelem szerűen elképesztő méreteket öltött. Rengetegen voltak, Nandáról, Nanshidáról egyaránt. Egy affért követően belevesztem a buli süllyesztőjébe, azon kaptam magam, hogy mindenki eltűzött, magam sem tehettem mást: eltűztem.