Ez kérem, egy Marci elleni tanúvallomás. No de melyik Marci?! Hát a hevesi Marci, kit oly sokszor emlegetünk: "él, mint Marci Hevesen". Zöld Márton ugyanis egy létező figura volt, a 19. századi Magyarország egyik legjelentősebb betyárjaként tevékenykedett, míg bitófára nem került. Az imént akadtam rá az Országos Levéltár honlapján, s innen idézem a következőket: először is 1814 és 1816 között garázdálkodott. Aztán a fegyverneki pusztán történt felakasztása előtt tett tanúvallomásában így vallott magáról: „Zöld Márton a nevem, 25 esztendős, tekintetes Bihar vármegyében fekvő Berettyó Újfalubul való születés, református, nőtelen, a Herceg Hessen Hamburg Nemes Regementbéli szökött katona, nemes személy vagyok... Hat esztendőket töltöttem el mind összesen temlecben. Elsősorban verekedésért, másodszor az újfalusi bíráktul erőszakosan elvett ökrökért, harma
dszor két lovat elfogattatván Nánáson, annak utána katonának adattam... Most karácsonykor két esztendeje, hogy elszöktem Nagy Váradrul..." Már faterja is zűrös alak volt: "aki életét vagy tömlöcökben vagy bujdoklásban töltötte". 1810-ben Budaházy Lajos főszolgabíró az akkor 19 éves Zöld Márton tetteit olyan súlyosnak vélte, hogy azok felett a vármegyének kell ítélkeznie: „olyan tetemes a vétek hogy a tekintetes nemes Vármegye által való megítélést kívánja". Csőregh István főhadnagy így foglalata össze az esetet: „Berettyó Újfalusi nemes Zöld Márton, azonkívül hogy miolta az insurrectióból haza jött, sok tolvajságokról tette magát gyanússá, a közelebb múlt április hónapba micsoda káromlást vitt véghez a nemes Fonyad Jánosné asszonyom házánál az ... ide rekesztett Hivatalos vizsgálódásból megtetszik. Ezen kívül a közelebb múlt június 8dikán, a maguk házánál ugyan, de minden igaz ok nélkül miként kínozta meg Berettyó Újfalusi Pap Sándort és micsoda káromlásokat vitt akkor is végbe a ... vizsgálódás eléggé megmutatja. De a gonoszságban itt sem állapodván meg, a most múlt június utolsó napján Berettyó Újfalusi biró uramat, és a vele levőket, midőn a tilalmasból hajtották a sok marhát, az úton megtámadta, előllök a marhát rút káromlások közt elzavarta, egyik csősznek a bundáját a nyakából kitépte, sőt ha a kaszát, mellyet egy legénytől el akart venni, kezéhez vehette volna, gyilkosságot is tselekedett volna..." Intézkedést kér, hogy „rossz tselekedeteiért hogy ezen rossz ember (ki egész életét korhelységgel tölti, és tőle a közönség csak kevés ideig sem lehet bátorságba) méltó büntetését minél elébb elvehesse".Zöld Marci azzal próbált meg védekezni, hogy ha hibázott is, annak nem pusztán ő az oka: „...Én a most múlt nemesi insurrectióban a magam személyére Őfelsége szolgálatában lévén, haza kerülésemmel némely irigyek addig incselkedtek mesterkedtek körülöttem, hogy engemet mások előtt rossz színekkel festegetvén nem igaz vádakat tévén ellenem, ide a tekintetes nemes vármegye áristomában hozattattam, miért? miért nem? jó szerént magam sem tudom; ha hibáztam annak nem csak én vagyok oka, hanem azok, akik engem méltatlan háborgattak, míg insurgens voltam az idő alatt senkivel semmi bajom nem volt, becsületesen viselvén magamat, mint ezt az akkori tisztjeim is bizonyíthatják. Alázatosan instálom a tekintetes Fiskális Urat méltóztassa ügyemet a mostan tartandó tekintetes Törvény Szék előtt felvetetni, minél elébb hadd szabadulhassak az ellenem tett vádak alól, ígérem és kötelezem magamat arra, hogy ennek utána soha hibámért a tekintetes nemes Vármegye előtt meg nem fordulok."
"A vármegye azonban egy év tömlöcre ítélte, onnan katonának adták, ahonnan megszökött, majd az egész Alföldet bejárta és egyben végigdúlta. Útonállás, erőszakoskodás, ménes szétugratás kísérte útj
át. Egyszer aztán összetalálkozott az akkora már „országszerte elhíresedett haramiák vezérével", Palatinszki Pistával, akivel szövetségre lépett és ettől kezdve együtt kalandoztak. Csapatuk időnként nyolc főre gyarapodott, de lényegét tekintve csak ők voltak kezdő emberek - a többi tag gyakorta került bitófára, onnan meg a másvilágra, de mindig adódott utánpótlás. Kirabolták a Szabolcs megyei pandúr komisszárius tanyáját, elállták az Ugocsa megyei szolgabíró útját és többször 15-20 fős nemes utazó társaságot tartóztattak fel. Tevékenységük fő területe Bihar és Heves megye mellett a Hortobágy volt, de végül árulás miatt a pandúrok kezére kerültek. Az 1816 végén társaival együtt felakasztott betyárról sorra születtek a népdalok, balladák - többi nagy hírű társához hasonlóan megdicsőült a kollektív emlékezetben, és 1817-ben már az ország valamennyi vásárában árulták a „Zöld Martzi és szeretője nótáji, és egymástól való bútsúzások" című ponyvát. 1834-ben Kossuth Lajos a Marseillaisse-zel kapcsolatban jegyzi meg: „ A fegyverneki pusztán fogadom, ... (a nép) nem a marselli hymnust hallaná, hanem Zöld Marci nótáját". Kossuth Lajos tudta a betyár népszerűségének okát, (akinek soha nem tapadt vér a kezéhez): az akkori helyzetben ő testesítette meg a feudális társadalmi rendből kitörő, az urakkal szembeszegülő erőt. Ha tehát valaki él, mint Marci Hevesen, akkor ez eredetileg egyértelműen Zöld Marcira utal, aki országosan ismert tevékenységének egy részét Hevesben fejtette ki, és ott is lelte halálát. Így eredeti jelentésében a szólást a rövid ideig jól élő, nagy hírnévre szert tévő, de sejthetően rossz véget érő emberre mondhatták."
(Forrás : Magyar Országos Levéltár cikke)
át. Egyszer aztán összetalálkozott az akkora már „országszerte elhíresedett haramiák vezérével", Palatinszki Pistával, akivel szövetségre lépett és ettől kezdve együtt kalandoztak. Csapatuk időnként nyolc főre gyarapodott, de lényegét tekintve csak ők voltak kezdő emberek - a többi tag gyakorta került bitófára, onnan meg a másvilágra, de mindig adódott utánpótlás. Kirabolták a Szabolcs megyei pandúr komisszárius tanyáját, elállták az Ugocsa megyei szolgabíró útját és többször 15-20 fős nemes utazó társaságot tartóztattak fel. Tevékenységük fő területe Bihar és Heves megye mellett a Hortobágy volt, de végül árulás miatt a pandúrok kezére kerültek. Az 1816 végén társaival együtt felakasztott betyárról sorra születtek a népdalok, balladák - többi nagy hírű társához hasonlóan megdicsőült a kollektív emlékezetben, és 1817-ben már az ország valamennyi vásárában árulták a „Zöld Martzi és szeretője nótáji, és egymástól való bútsúzások" című ponyvát. 1834-ben Kossuth Lajos a Marseillaisse-zel kapcsolatban jegyzi meg: „ A fegyverneki pusztán fogadom, ... (a nép) nem a marselli hymnust hallaná, hanem Zöld Marci nótáját". Kossuth Lajos tudta a betyár népszerűségének okát, (akinek soha nem tapadt vér a kezéhez): az akkori helyzetben ő testesítette meg a feudális társadalmi rendből kitörő, az urakkal szembeszegülő erőt. Ha tehát valaki él, mint Marci Hevesen, akkor ez eredetileg egyértelműen Zöld Marcira utal, aki országosan ismert tevékenységének egy részét Hevesben fejtette ki, és ott is lelte halálát. Így eredeti jelentésében a szólást a rövid ideig jól élő, nagy hírnévre szert tévő, de sejthetően rossz véget érő emberre mondhatták."(Forrás : Magyar Országos Levéltár cikke)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése