A Balázsok telezabáltattak - mióta absztinens lettem, inkább eszünk. Bár az ivás továbbra is jobban megy. Olyan bőséges adag brassóit hozott ki a pincér, hogy már csak gyertyákat kellett volna beletűzdelni, és még tortának is elment volna. Nem voltam farkaséhesnek mondható, sőt alapjáraton madárétkű ember vagyok, most betegen pedig amőbaétkű, vagy még annál is kevesebb-étkű. Finomnak finom volt, de öblögettünk egy korsó sörrel - csakis az evés miatt - és momentán úgy érzem magam, mintha megettem volna Piroskát, a Nagymamát, a vadászt de még a farkast is. Apropó Piroska, a minap olvastam a múltkoron, hogy a
Piroska és a farkas voltaképpen egy évezredes erőszak reprezentációja. A kedves kis állatmese gyökerei újabb kutatások szerint i.e. 600-ra nyúlnak vissza. Egy
Dr. Jamie Tehrani névre hallgató kulturális antropológus a
Piroska és a farkas 35 féle változatát vetette össze - melyről úgy tudták, a 17. századbeli Franciaországból származik egy bizonyos
Charles Perrault tollából, majd a
Grimm-fivérek átdolgozásából - és arra a következtetésre jutott, hogy ez is csupán egy variáns a 35-ből. Valamennyi különböző változat ugyanis egy közös ősműre vezethető vissza, mely nem más, mint
Aesopus 2600 éves fabulája. Európában farkas csapja be a kislányt, Kínában tigris, Iránban pedig ráadásul kisfiút vágnak át a palánkon. A kutató kimutatta azt is, "hogy a történetnek - a karaktereket is beleszámolva - 70 különböző változó eleme van. A közös ős Tehrani szerint egy másik mesére hasonlíthat, amelyben a farkas kecskemamának álcázza magát, hogy bejusson a házba, ahol a kis kecskék vannak. A mese afrikai változata is nagyjából ezt a szálat őrizte meg, és a japán, koreai, kínai és burmai története is hasonlóak. Az Iránban és Nigériában mesélt történet viszont inkább az európaihoz hasonlít." A mes
ék pedig akárcsak egy a biológiai organizmusokhoz hasonlóan furtonfurt változtak, s nagyon sokáig egyáltalán nem írták le, illetve nem rögzítették azokat, így több száz nemzedéken át hagyományozódva nem csoda, hogy különböző képen éltek tovább. "A kutató szerint a hasonló kutatások az emberi psziché fejlődésébe is bepillantást adhatnak, hiszen a fabulák esetében az a legfontosabb, hogy mit tartottak fontosnak megőrizni belőle a történetmesélés folyamán."
Jack Zipes, a Minnesotai Egyetem meseszakértője szerint az ilyen történetek az egyes nemzedékek közös tudását is tovább hagyományozták. A
Piroska és a farkasban ez pediglen a durvaság volt: szerinte ugyanis az emberiség ezzel a történettel több ezer év erőszakosságának, és nemi erőszakának történetét - Piroska felfalása ugyanis ezt is szimbolizálja - hagyta az utókorra. Ezt a fajta szimbolikát egyebek iránt már több ízben megfigyelhettem, részben az óind eposzokban és magában a szanszkrit meseirodalomban; vagy éppen történeti antropológiai tanulmányaim során:
Robert Darnton "nagy macskamészárlás" című beszámolójára emlékszek - például ott is szimbolikusan erőszakolták meg a nyomdász feleségét. A meséket bár nem tekintik irodalmi műfajnak, már csak azért sem, mert jobbára szájhagyomány útján terjedtek, ám ettől függetlenül jelentőségük óriási, hiszen egy adott kultúra emlékezetét örökítik tovább. S a mesék kezdetben korántsem pusztán gyerekeknek szóltak, sokkal inkább fiatal felnőtteknek volt egyfajta útmutatás magához az élethez. Alapvetően egy irányjelző, mit szabad s mit nem: a
Piroska és a farkasnak is egyértelmű tanulsága, hogy 'ne térj le az útról, és ne barátkozz idegenekkel'. Kiváltképp farkasokkal ne...(Csak zárójelbe jegyzem meg, hogy valaha nagyon is elterjedte
k voltak a farkasok Európában, és volt idő, hogy bizony a farkasok voltak az urak. Egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy gazdasági megtorpanás vagy éppen egy kemény tél elegendő volt az ordasok elszaporodásához. Több esetet ismerünk, példának okáért 1420-ban a rosszul őrzött Párizs kapuin hatolt be egy egész csorda farkas, majd 1438-ban ismét
canus lupusok garázdálkodtak az egykori
Lutetia Parisiorum falain belül, de számos későbbi példa is akad: 1640-ben Besançon városát (melyet mellesleg portyázó magyar őseink 920-ban sikeresen feldúltak és kifosztottak, és azóta a francia népi etimológia - bár tévesen- az
ogre - emberevő(óriás) szót a francia
hongroise ( azaz magyar) szó eltorzulásából eredezteti...Valójában pedig a latin
'orcus - pokolbéli istenség' származéka, de mindegy.) No de visszatérve még mindig a farkasokra, valószínűleg többeknek ismeretes a "
gévaudani bestia", am
iről egyébként van is egy
film, 1760-as években a farkasok galádságai oly méreteket öltöttek, hogy ekkor kezdett elterjedni egy lehetséges szörnyállat mítosza. De hogy igazándiból felfogjuk a farkasok jelentőségét, érdemes tudnunk, hogy fennmaradt egy kereskedők követei által készített jegyzék 1783-ból, mely szerint Angliába megfelelő mennyiségű farkast kell importálni, melyek majd szépen kipusztítják a szigetországiakat...Nem szabad elfelejtenünk persze azt sem, hogy akkor még voltak ugye erdőségeket is, óriási kiterjedésű setét, vad rengetegek Lengyelországtól Németországon át Franciaországig, szerte az egész kontinensen, és még az 1850-es években is gyakoriak voltak a farkas-támadások eldugottabb hegyi falvakba, hegyvidéki városokba, úgy mint
Vercors hegyein is
lupusok grasszáltak 1851-ben. De mi dicsőséges emberek persze kiküszöböltünk minden előttünk álló problémát, így a farkasokat is szakszerűen kiirtottuk az erdőségeikkel együtt. Piroska manapság felszállna a hévre, és vinne egy finom
happy-meal menüt a nagyinak egy
Bifidus ActiRegularis-szel felturbózott rendkívül egészséges, ráadásul könnyű és szintén finom
Danone Activiával kiegészítve. A zsebtolvajokon, a részeg sofőrökön, a szervkereskedő emberrablókon, a Szarajevóba kurvaként eladó striciken kívül más veszély aligha fenyegetné, ám farkasoktól semmiképp sem kell tartania, mert már azok az állatkertben is csak kitömve vicsorognak.
A Balázsok telezabáltattak - mióta absztinens lettem, inkább eszünk. Bár az ivás továbbra is jobban megy. Olyan bőséges adag brassóit hozott ki a pincér, hogy már csak gyertyákat kellett volna beletűzdelni, és még tortának is elment volna. Nem voltam farkaséhesnek mondható, sőt alapjáraton madárétkű ember vagyok, most betegen pedig amőbaétkű, vagy még annál is kevesebb-étkű. Finomnak finom volt, de öblögettünk egy korsó sörrel - csakis az evés miatt - és momentán úgy érzem magam, mintha megettem volna Piroskát, a Nagymamát, a vadászt de még a farkast is. Apropó Piroska, a minap olvastam a múltkoron, hogy a Piroska és a farkas voltaképpen egy évezredes erőszak reprezentációja. A kedves kis állatmese gyökerei újabb kutatások szerint i.e. 600-ra nyúlnak vissza. Egy Dr. Jamie Tehrani névre hallgató kulturális antropológus a Piroska és a farkas 35 féle változatát vetette össze - melyről úgy tudták, a 17. századbeli Franciaországból származik egy bizonyos Charles Perrault tollából, majd a Grimm-fivérek átdolgozásából - és arra a következtetésre jutott, hogy ez is csupán egy variáns a 35-ből. Valamennyi különböző változat ugyanis egy közös ősműre vezethető vissza, mely nem más, mint Aesopus 2600 éves fabulája. Európában farkas csapja be a kislányt, Kínában tigris, Iránban pedig ráadásul kisfiút vágnak át a palánkon. A kutató kimutatta azt is, "hogy a történetnek - a karaktereket is beleszámolva - 70 különböző változó eleme van. A közös ős Tehrani szerint egy másik mesére hasonlíthat, amelyben a farkas kecskemamának álcázza magát, hogy bejusson a házba, ahol a kis kecskék vannak. A mese afrikai változata is nagyjából ezt a szálat őrizte meg, és a japán, koreai, kínai és burmai története is hasonlóak. Az Iránban és Nigériában mesélt történet viszont inkább az európaihoz hasonlít." A mes
ék pedig akárcsak egy a biológiai organizmusokhoz hasonlóan furtonfurt változtak, s nagyon sokáig egyáltalán nem írták le, illetve nem rögzítették azokat, így több száz nemzedéken át hagyományozódva nem csoda, hogy különböző képen éltek tovább. "A kutató szerint a hasonló kutatások az emberi psziché fejlődésébe is bepillantást adhatnak, hiszen a fabulák esetében az a legfontosabb, hogy mit tartottak fontosnak megőrizni belőle a történetmesélés folyamán." Jack Zipes, a Minnesotai Egyetem meseszakértője szerint az ilyen történetek az egyes nemzedékek közös tudását is tovább hagyományozták. A Piroska és a farkasban ez pediglen a durvaság volt: szerinte ugyanis az emberiség ezzel a történettel több ezer év erőszakosságának, és nemi erőszakának történetét - Piroska felfalása ugyanis ezt is szimbolizálja - hagyta az utókorra. Ezt a fajta szimbolikát egyebek iránt már több ízben megfigyelhettem, részben az óind eposzokban és magában a szanszkrit meseirodalomban; vagy éppen történeti antropológiai tanulmányaim során: Robert Darnton "nagy macskamészárlás" című beszámolójára emlékszek - például ott is szimbolikusan erőszakolták meg a nyomdász feleségét. A meséket bár nem tekintik irodalmi műfajnak, már csak azért sem, mert jobbára szájhagyomány útján terjedtek, ám ettől függetlenül jelentőségük óriási, hiszen egy adott kultúra emlékezetét örökítik tovább. S a mesék kezdetben korántsem pusztán gyerekeknek szóltak, sokkal inkább fiatal felnőtteknek volt egyfajta útmutatás magához az élethez. Alapvetően egy irányjelző, mit szabad s mit nem: a Piroska és a farkasnak is egyértelmű tanulsága, hogy 'ne térj le az útról, és ne barátkozz idegenekkel'. Kiváltképp farkasokkal ne...(Csak zárójelbe jegyzem meg, hogy valaha nagyon is elterjedte
k voltak a farkasok Európában, és volt idő, hogy bizony a farkasok voltak az urak. Egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy gazdasági megtorpanás vagy éppen egy kemény tél elegendő volt az ordasok elszaporodásához. Több esetet ismerünk, példának okáért 1420-ban a rosszul őrzött Párizs kapuin hatolt be egy egész csorda farkas, majd 1438-ban ismét canus lupusok garázdálkodtak az egykori Lutetia Parisiorum falain belül, de számos későbbi példa is akad: 1640-ben Besançon városát (melyet mellesleg portyázó magyar őseink 920-ban sikeresen feldúltak és kifosztottak, és azóta a francia népi etimológia - bár tévesen- az ogre - emberevő(óriás) szót a francia hongroise ( azaz magyar) szó eltorzulásából eredezteti...Valójában pedig a latin 'orcus - pokolbéli istenség' származéka, de mindegy.) No de visszatérve még mindig a farkasokra, valószínűleg többeknek ismeretes a "gévaudani bestia", am
iről egyébként van is egy film, 1760-as években a farkasok galádságai oly méreteket öltöttek, hogy ekkor kezdett elterjedni egy lehetséges szörnyállat mítosza. De hogy igazándiból felfogjuk a farkasok jelentőségét, érdemes tudnunk, hogy fennmaradt egy kereskedők követei által készített jegyzék 1783-ból, mely szerint Angliába megfelelő mennyiségű farkast kell importálni, melyek majd szépen kipusztítják a szigetországiakat...Nem szabad elfelejtenünk persze azt sem, hogy akkor még voltak ugye erdőségeket is, óriási kiterjedésű setét, vad rengetegek Lengyelországtól Németországon át Franciaországig, szerte az egész kontinensen, és még az 1850-es években is gyakoriak voltak a farkas-támadások eldugottabb hegyi falvakba, hegyvidéki városokba, úgy mint Vercors hegyein is lupusok grasszáltak 1851-ben. De mi dicsőséges emberek persze kiküszöböltünk minden előttünk álló problémát, így a farkasokat is szakszerűen kiirtottuk az erdőségeikkel együtt. Piroska manapság felszállna a hévre, és vinne egy finom happy-meal menüt a nagyinak egy Bifidus ActiRegularis-szel felturbózott rendkívül egészséges, ráadásul könnyű és szintén finom Danone Activiával kiegészítve. A zsebtolvajokon, a részeg sofőrökön, a szervkereskedő emberrablókon, a Szarajevóba kurvaként eladó striciken kívül más veszély aligha fenyegetné, ám farkasoktól semmiképp sem kell tartania, mert már azok az állatkertben is csak kitömve vicsorognak. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése