Sehogy. De ebbe képtelen beletörődni a világ. Mert ha valamitől parázik az ember, akkor az az, hogy megöregszik, elveszti ifjúkori szépségét és meghal. Lehettek anno bárminő rettenthetetlen hadvezérek, nagy hatalmú politikai vezetők vagy éppen fenséges hercegek és hercegnők; az egyszerű közemberek módjára őket is éppúgy megrágta az idő vasfoga, minekutána maguk is emberek voltak. Sokan ezt persze képtelenek voltak tudomásul venni, s különféle csodaszerek és varázslatos kozmetikumok feltalálására parancsolták udvari, vagy esetenként komplett birodalmuk tudósait. A kozmetikumok korántsem újdonkeletű dolgok. Már Hammurapi törvényoszlopán is említést tesznek a sminkről: korbácsolással büntették annak túlzott használatát. Nem is beszélve az egyiptomiakról: "a fáraók sírjában kenőcsök tégelyeit, festékeket, csipeszeket - mely a haj göndörítésére szolgált -, fésűket találtak. Az egyiptomi nő illatos olajjal kente a haját, 
fehér és piros festékkel kendőzte az arcát, 
pirosította az ajkát, kezén és lábán a körmöket hennával festette pirosra, vagy éppen aranyozta. Szempilláját és szemhéját feketítette, hogy szemhasadéka nagyobbnak tűnjön, és tekintete csábítóbb legyen. Különböző zsírokkal és olajokkal kenegették testüket, főleg fürdés után. A kéz- és körömdíszítés divatja már a fáraók idejében bizonyíthatóan megvolt, akik különböző növényi színezékeket használtak körmeik festésére". A római nők már békabélből készített szemfestékkel szépítették magukat ,"illatos púdereket használtak, fehér és vörös festéket por, vagy kenőcs formájában. A mandragórát az arcon lévő sebhelyek, forradások eltüntetésére használták. A szőrtelenítést nemcsak a nők, hanem a férfiak is óriási mértékben kultiválták. Használták a csipeszt, borotvát, és valamiféle gyantát is melyet melegen alkalmaztak a szőrtelenítendő helyre." Ázsiában, példának okáért Kínában egyéb
ként nem pusztán a kozmetikai szereknek volt nagy keletje, de a különféle életelixíreknek is: az i.e. 141-87 között uralkodó 汉武帝 Han Wudi császár is óhatatlanul szeretett volna kilépni a létkörforgás fájdalmából, örök életre vágyva. Összetoborozta hát gyógyszerkészítő mestereit, hogy kotyvasszák meg neki a halhatatlanságot nyújtó szörpöt, mely munkálatok során sütöttek, hevítettek, olvasztottak, gőzöltek, szárítottak, szublimáltak a derék kínai kuruzslók, ám a puskaporon kívül nem találtak fel igazán használható szert, így a császárnak maximum ellenfeleit, de éveinek számát nemigen tudták megritkítani. (Különösen, hogy ez hozzávetőlegesen egy évezredes folyamatot vett igénybe, nem is beszélve hadászatban való alkalmazásáról, mely csak a Song-korban lesz elterjedt) Mondjuk az nem tudom, miért gondolták, hogy a kénből, salétromból és faszénből álló meglehetősen gyúlékony egyveleg segíteni fog a mennyei uralkodón, ám egy neves kínai orvostudományi munka szerint tályogra, sömörre, ekcémára és némely járványos fertőzésekre remekül alkalmazható volt. A mintegy évezredes kutatásokat lankadatlanul végezték a taoista bölcsek, de lényegében nem sikerült kifundálni a halhatatlanságot nyújtó csodaszert.Ha az öregedés megállítását nem is, de legalább lelassítását voltak hivatottak elérni a közép- és kora-újkori kozmetikumok. Legalábbis ezt vélték. Plasztikus képet fest erről az Erzsébet-kori Anglia, vagyis hogy annak nőideálja. Az oldalt látható képen szereplő dáma maga I. Erzsébet királynő, kinek nem magától olyan vakítóan hófehér orcája, hanem a több, mint egy 
ujjnyi vastag korabeli sminkrétegtől. A sminkeknek akkoriban még más volt a rendeltetésük, inkább a szépséghibák, úgy mint különböző (egyelőre még) kezelhetetlen bőrbetegségeket, himlő nyomait és egyéb csúfságokat kellett palástolniuk a ráncokról nem is beszélve. Az effajta szépségápolás azonban inkább kárt okozott, mint szépséget ápolt. Bár ha belegondolunk, hogy par example a "velencei cerussa" - mely még a L'Oréalnak is odabaszna- ólom-karbonátból készült, különös képen nem is csodálkozunk ezen... A középkortól kezdődően vált elterjedtté a tükör, mely hatalmas lendületet adott az arcra mázolható szépségszerek elterjedésének. Jóllehet a tükör az ördög eszközének számított, hiszen a hiúság gyakorlatát segítette elő, mégsem akadályozta meg abban az előtte ülő hölgyeket, hogy arcukat vizsgálgassák. A rettegett "napfoltokat", vagyis a szeplőket valahogy el kellett tüntetni. Kezdetben még kvázi ártalmatlan, vagy legalábbis nem mérgező mixtúrákat kentek magukra: Bajor Izabella francia királyné például szamártejben fürdött, arcára vaddisznóagy, krokodilmirigy és farkasvér kissé bizarr egyvelegét vitte fel. De a pálmát még
iscsak a már említett velencei cerussa vitte, mely a világ legfelkapottabb kozmetikumának számított egészen a 19. századig. Noha a rendkívül mérgező fehér ólomércből gyártott szer gyakorlatilag teljesen leamortizálta az arcot, szörnyű elváltozásokat eredményezve, ez mégsem tántoríthatta el a divatnak hódoló hölgyeket. A velencei úrhölgyeknek külön társaságot is alapítottak, melynek tiszteletbeli tagja lett többek között Medici Katalin francia királyné is, s minél több halálos mérget próbáltak ki saját magukon saját szépségük elérése érdekében. Kit érdekeltek a kortárs orvosok intő szavai?! Bármit fel lehetett áldozni a szépség oltárán. Eképpen a cerussát vastagon kenték az arcra, nyakra, kebelre, és ahelyett, hogy lemosták
volna az előző réteget, egyszerűen egy újabbat kentek rá, ami már egy koporsóból kacsintgató dáma szépségét idézte elő. A visszaemlékezések alapján amúgy a férfiaknak annyira nem jöttek be az elmállott arcú leányzók, de a korban a cerussa használata trend volt és különben is visszaállította a bőr p.h. értékét. És mellesleg e mérgek a szervezetben is lerakódtak, így a születendő gyermeket is potenciális veszélynek tették ki. Egy kortárs orvos így fakadt ki: "Sokan közülük annyit mázolják magukat ezekkel a löttyökkel és kotyvalékokkal, hogy arcuk ezernyi színben játszik: vagyis van köztük, akinek az arca sárga, mint a mocsári gólyahír, másoké sötétzöld vagy fakószürke, és vannak olyanok is, akiknek az arca színe mélyvörös, mint a szálában festett gyapjúé. Így hát e cerussa, amellett, hogy elrohasztja a fogakat, és bűzös leheletet ád, ezeket a valaha tetszetős teremtéseket pokoli fúriákká változtatja" A cerussa-használatban maga I. Erzsébet mutatott példát, (hiszen mindenki a királyt/királynőt majmolta, akárcsak XIV. Lajost) és rendesen tunkolta magát a szerrel. Ahogy öregedett, úgy nyomott képére egyre több cuccot, hogy aztán mint egy hajó viharvert orrszobrára hasonlítson, melyről darabokba szakadozik a festék. A francia nagykövet meg is jegyezte, hogy némileg megritkult a királynő protkója, és borzalmas állapotban voltak fogai. De Erzsébet nem érte be csupán cerussával: ajakszínezésre okkert és szublimátot használt. Udvarhölgyeinek sem kellett szégyenkezniük, hiszen hamu, szénpor és faggyúgyertya keverék
től tündököltek kitörő szépségükben, és ettől volt fehér bőrük. Vagy inkább zöld, oda se neki. Ó de nem csak Angliában volt divatja a szépségápolásnak. Japánban előbb viasszal, majd rá rizsporral kenték magukat a gésák. Katalin cárnő pedig nyers májból, zsírból és vérből álló pakolást küldött magára éppenséggel. Minden földrésznek megvoltak a maga fortélyai. Nem mindenki volt persze ilyen bevállalós, hogy efféle kenceficékkel tegye szebbé magát: némelyeknek az volt a biztos, ha saját vizeletükben mosakodtak. Vagy a híres francia 
kurtizán, Diane de Poitiers csak és kizárólag esővízben mártózott meg. A biztos receptekből voltaképpen nem lehetett kifogyni: ilyen volt a negyven napig főtt tojással táplált fiatal varjú párolt húsa. Vagy az igencsak nagy népszerűségnek örvendő "Szulejmán vize", úgy kétszáz évig volt használatos, és megtisztította a bőrt a különböző foltoktól, szeplőktől vagy éppen szemölcsöktől. Mivel azonban legfőbb alapanyaga a szublimát volt, így leginkább a bőrtől tisztította meg az arcot, lényegében szétmarta a húst, elsorvasztotta az ínyt, kihullottak tőle a fogak et cetera, tehát szép fiatal nőkből néhány év alatt vasorrú bábát csinált. Gyakori volt még a higannyal telített arcfestékek használata is, mely szintén jótékony hatású volt: "1740-re orcája egyik fele vészesen feldagadt. Ezen egy tályog maradványait részben egy tapasz, részben pedig fehér festék borította, amelyet olcsón vett, és ezért olyan durva szemcséjű volt, hogy az ember a kéményét sem meszelné ki vele"- ahogy Horace Walpole mondotta volt Lady Mary Wortney Montague-ról. De a 18. század végén még senkit sem érdekeltek e lehetséges mellékhatások, hiszen ne feledjük el, egy olyan korról beszélünk, amiben a nők képesek voltak levágni lábujjaikat, csakhogy kecsesebb topánkákat viselhessenek...
De még a 20. szádban is akadtak bőven nők, kik életükkel hazárdíroztak, például az első világháború megelőzőleg a paraffininjekciók voltak trendiek, melyek jóllehet visszatetsző duzzanatokat és allergiás tüneteket váltottak. Mások bőrlehántolásnak vetették alá magukat, amelyek visszafordíthatatlan elváltozásokat eredményeztek és csaknem halálos fertőzéseket is. 1912-ben egy leányzó kármin-festéket fecskendezett bőre alá, hogy attól majd "halvány rózsaszín" árnyalatban fog pompázni arca, ehelyett viszont arca és nyaka egyaránt élénkvörös lett, és vőlegénye fel is bontotta eljegyzésüket. De 1911-ben is még nagyüzembe ment a kozmetikumgyanánt alkalmazott méreggyártás, a higanytartalmú Klintho Cream a kormány beleegyezésével figyelt a boltok polcain.
Manapság a szépségipar csúcsteljesítményen pörög, mert megérdemled. Ahogy most átnéztem pár kozmetikai cég honlapját, megtudhattam, hogy már a krémek forradalmáról kell beszélnünk: az új generációs pipereszappanok már algákból és nyomelemekből, tejsavóproteinből, termálvízből és Omega3-zsírsavból állnak, és így a lipidek megakadályozzák, hogy baj legyen. A lipidek áldásos tevékenységében én legalább annyira hiszek, mint hogy a csupakabrák zabálják a kecskéket Mexikóban. Pedig hihetnék, hiszen a kutatók ugyanis (ez kurvára tetszik, a kutatók mindig olyan fehér köpenyes
-szemüveges okos emberek, akik biztonsággal szolgálják ki az emberek minimális tudományos igényét, elég ha csak említést tesznek róluk: a kutatók, és ezzel legitimizálva is van egy adott termék tudományos volta), ergo a kutatóknak sikerült a vörösvértestek vastartalmát egy erős mágneses térrel kivonni, és ezeket a mágnesdarabokat(!) belerakták egy új krémbe (hogy ezt hogy a faszomba csinálták, szerintem ők sem tudják) és így felgyorsul a bőr mikrocirkulációja, és egyensúlyba hozzák a sejtmegújulást. Mikrocirkuláció, sejtmegújulás, itt valami komoly dologról kell, hogy szó legyen! Két jó hangzású, szintén tudományos felhangú maszlag, illetve hogy önmagában korántsem maszlag, csak ezekbe a krémekbe sűrítve az. De a kutatók nem állnak le, és segítenek kommunikálni a különböző bőrrétegnek, és már megint előjöttek a lipidek. Időközben korunk kuruzslói rájöttek arra, ami a taoista bölcseknek nem sikerült. A kutató-kuruzslók megfejtették az örök fiatalság titkát, ami nem más kérem, mint a Melatonin. Néhány kutató ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy a Melatonin nevű hormon segítségével a fiatalság életkortól függetlenül fenntartható, és még a szarból is képes virágot hajtatni. Szemránckrémtől az alakformálásig kifogyhatatlan a lehetőségek tárháza. Méregtelenítés, zsírbontó kúrák miközben E-betűkből álló szintetikus zsiradékokkal hizlalnak. De manapság már korántsem pusztán a krémek jelentik a szépségápolás zenitjét: vegyük példaként az arcvasalót. Egy fórumról: "Én voltam egy arcvasaló termékbemutatóján. A gép egy epillátorhoz hasonlít, otthoni használatra van kitalálva. Különböző fejeket adnak hozzá, az egyik az arcon lévő ráncokat vasalja ki, a másik narancsbőrre jó, meg van egy a fejbőrre. Van hozzá speciális folyadék, amit bedolgozol a bőrbe a készülékkel.A bemutatón az arcnak csak egyik felét vasalták ki és tényleg szemmel látható volt az erdmény! A száj körül húzódó mimikai ráncok enyhültek, a szemöldököt és vele a szemhéjat is feljebb került - eltolódott egymáshoz képest az arc két fele [akkor az egy, az ólom-karbonáthoz hasonló gyorsan ható méreg volt, ami szétroncsolta pofája egyik felét] A hatás állítólag egy hétig marad meg. Azt mondták kozmetikusok is használják." Jön egy kétely: "és ha valaki mondjuk huzamosan vasalgatja az arcát, honnan lehet majd tudni, hogy egy idő után egyszercsak duplájára nő a bőre" Jön rá egy megnyugtató válasz: "Nem hiszem, hogy bárkinek is duplájára nőhetne a bőre. A vasalást ne szó szerint értsd!!! Úgy mondták, a kezelést hetente kell megismételni, kb 2 hónapos kúrát érdemes végigcsinálni. Utána tartós a változás." Azt képzelem, mennyire tartós lehet. Valahogyan azt érezzük, hogy igen, e haladott kor embere mindent megcsinálhat, kikapcsolhatja az öregedést, öregből fiatalt varázsolhat, fiatalból öreget ha kell, bár mindez csak illúzió, amiben az emberek szeretnek élni. Talán mosolyogtunk vagy éppen fintorogtunk a farkasvér-krokodilmirigy kombináción, holott napjaink algával mixelt Omeg
a3-zsírsavjai is hozzávetőlegesen hasonló hatásfokkal bírnak. "Szeretnéd magadat hatvan évesen harmincnak érezni? Nem bánnád, ha negyvenöt éves korodban húsznak néznél ki? Az álom valóra válhat! A fáraók bebalzsamozták magukat a haláluk után. Ma már adódnak jobb módszerek is arra, hogy (...)" tovább nem idézem, mert nincs értelme. Nem adódnak jobb módszerek. A mai kor embere is maximum annyit tehet, mint a fáraók: bebalzsamoztathatja , vagy éppen lehibernáltathatja magát, de hiába is ringatja magát abban a hitben, hogy a kutatók megoldották a lehetetlent, mert - ha az emberiség nem pusztítja el magát addigra, míg e technológia elérhetővé válik - arra még várni kell, hogy jelentős mértékben kitolják illetőleg meghosszabbítsák az átlagéletkort. Viszont az emberek hiúságát vagy inkább félelmét remekül ki lehet használni, nagyon is dörzsölt formák állnak a szépségipar mögött, és őket is, mint mindent egyes egyedül a profit hajtja előre, nem az általa megkopasztott embertömeg nyomorult életének meghosszabbítására irányuló jóhiszemű humanizmus - mert mint jól tudjuk, semmi sincs ingyen...
(Felhasznált irodalom: Geoffrey Regan: Történelmi baklövések. Pécs, 2004. 12-16.p.)
ujjnyi vastag korabeli sminkrétegtől. A sminkeknek akkoriban még más volt a rendeltetésük, inkább a szépséghibák, úgy mint különböző (egyelőre még) kezelhetetlen bőrbetegségeket, himlő nyomait és egyéb csúfságokat kellett palástolniuk a ráncokról nem is beszélve. Az effajta szépségápolás azonban inkább kárt okozott, mint szépséget ápolt. Bár ha belegondolunk, hogy par example a "velencei cerussa" - mely még a L'Oréalnak is odabaszna- ólom-karbonátból készült, különös képen nem is csodálkozunk ezen... A középkortól kezdődően vált elterjedtté a tükör, mely hatalmas lendületet adott az arcra mázolható szépségszerek elterjedésének. Jóllehet a tükör az ördög eszközének számított, hiszen a hiúság gyakorlatát segítette elő, mégsem akadályozta meg abban az előtte ülő hölgyeket, hogy arcukat vizsgálgassák. A rettegett "napfoltokat", vagyis a szeplőket valahogy el kellett tüntetni. Kezdetben még kvázi ártalmatlan, vagy legalábbis nem mérgező mixtúrákat kentek magukra: Bajor Izabella francia királyné például szamártejben fürdött, arcára vaddisznóagy, krokodilmirigy és farkasvér kissé bizarr egyvelegét vitte fel. De a pálmát még
iscsak a már említett velencei cerussa vitte, mely a világ legfelkapottabb kozmetikumának számított egészen a 19. századig. Noha a rendkívül mérgező fehér ólomércből gyártott szer gyakorlatilag teljesen leamortizálta az arcot, szörnyű elváltozásokat eredményezve, ez mégsem tántoríthatta el a divatnak hódoló hölgyeket. A velencei úrhölgyeknek külön társaságot is alapítottak, melynek tiszteletbeli tagja lett többek között Medici Katalin francia királyné is, s minél több halálos mérget próbáltak ki saját magukon saját szépségük elérése érdekében. Kit érdekeltek a kortárs orvosok intő szavai?! Bármit fel lehetett áldozni a szépség oltárán. Eképpen a cerussát vastagon kenték az arcra, nyakra, kebelre, és ahelyett, hogy lemosták
volna az előző réteget, egyszerűen egy újabbat kentek rá, ami már egy koporsóból kacsintgató dáma szépségét idézte elő. A visszaemlékezések alapján amúgy a férfiaknak annyira nem jöttek be az elmállott arcú leányzók, de a korban a cerussa használata trend volt és különben is visszaállította a bőr p.h. értékét. És mellesleg e mérgek a szervezetben is lerakódtak, így a születendő gyermeket is potenciális veszélynek tették ki. Egy kortárs orvos így fakadt ki: "Sokan közülük annyit mázolják magukat ezekkel a löttyökkel és kotyvalékokkal, hogy arcuk ezernyi színben játszik: vagyis van köztük, akinek az arca sárga, mint a mocsári gólyahír, másoké sötétzöld vagy fakószürke, és vannak olyanok is, akiknek az arca színe mélyvörös, mint a szálában festett gyapjúé. Így hát e cerussa, amellett, hogy elrohasztja a fogakat, és bűzös leheletet ád, ezeket a valaha tetszetős teremtéseket pokoli fúriákká változtatja" A cerussa-használatban maga I. Erzsébet mutatott példát, (hiszen mindenki a királyt/királynőt majmolta, akárcsak XIV. Lajost) és rendesen tunkolta magát a szerrel. Ahogy öregedett, úgy nyomott képére egyre több cuccot, hogy aztán mint egy hajó viharvert orrszobrára hasonlítson, melyről darabokba szakadozik a festék. A francia nagykövet meg is jegyezte, hogy némileg megritkult a királynő protkója, és borzalmas állapotban voltak fogai. De Erzsébet nem érte be csupán cerussával: ajakszínezésre okkert és szublimátot használt. Udvarhölgyeinek sem kellett szégyenkezniük, hiszen hamu, szénpor és faggyúgyertya keverék
től tündököltek kitörő szépségükben, és ettől volt fehér bőrük. Vagy inkább zöld, oda se neki. Ó de nem csak Angliában volt divatja a szépségápolásnak. Japánban előbb viasszal, majd rá rizsporral kenték magukat a gésák. Katalin cárnő pedig nyers májból, zsírból és vérből álló pakolást küldött magára éppenséggel. Minden földrésznek megvoltak a maga fortélyai. Nem mindenki volt persze ilyen bevállalós, hogy efféle kenceficékkel tegye szebbé magát: némelyeknek az volt a biztos, ha saját vizeletükben mosakodtak. Vagy a híres francia 
kurtizán, Diane de Poitiers csak és kizárólag esővízben mártózott meg. A biztos receptekből voltaképpen nem lehetett kifogyni: ilyen volt a negyven napig főtt tojással táplált fiatal varjú párolt húsa. Vagy az igencsak nagy népszerűségnek örvendő "Szulejmán vize", úgy kétszáz évig volt használatos, és megtisztította a bőrt a különböző foltoktól, szeplőktől vagy éppen szemölcsöktől. Mivel azonban legfőbb alapanyaga a szublimát volt, így leginkább a bőrtől tisztította meg az arcot, lényegében szétmarta a húst, elsorvasztotta az ínyt, kihullottak tőle a fogak et cetera, tehát szép fiatal nőkből néhány év alatt vasorrú bábát csinált. Gyakori volt még a higannyal telített arcfestékek használata is, mely szintén jótékony hatású volt: "1740-re orcája egyik fele vészesen feldagadt. Ezen egy tályog maradványait részben egy tapasz, részben pedig fehér festék borította, amelyet olcsón vett, és ezért olyan durva szemcséjű volt, hogy az ember a kéményét sem meszelné ki vele"- ahogy Horace Walpole mondotta volt Lady Mary Wortney Montague-ról. De a 18. század végén még senkit sem érdekeltek e lehetséges mellékhatások, hiszen ne feledjük el, egy olyan korról beszélünk, amiben a nők képesek voltak levágni lábujjaikat, csakhogy kecsesebb topánkákat viselhessenek...De még a 20. szádban is akadtak bőven nők, kik életükkel hazárdíroztak, például az első világháború megelőzőleg a paraffininjekciók voltak trendiek, melyek jóllehet visszatetsző duzzanatokat és allergiás tüneteket váltottak. Mások bőrlehántolásnak vetették alá magukat, amelyek visszafordíthatatlan elváltozásokat eredményeztek és csaknem halálos fertőzéseket is. 1912-ben egy leányzó kármin-festéket fecskendezett bőre alá, hogy attól majd "halvány rózsaszín" árnyalatban fog pompázni arca, ehelyett viszont arca és nyaka egyaránt élénkvörös lett, és vőlegénye fel is bontotta eljegyzésüket. De 1911-ben is még nagyüzembe ment a kozmetikumgyanánt alkalmazott méreggyártás, a higanytartalmú Klintho Cream a kormány beleegyezésével figyelt a boltok polcain.
Manapság a szépségipar csúcsteljesítményen pörög, mert megérdemled. Ahogy most átnéztem pár kozmetikai cég honlapját, megtudhattam, hogy már a krémek forradalmáról kell beszélnünk: az új generációs pipereszappanok már algákból és nyomelemekből, tejsavóproteinből, termálvízből és Omega3-zsírsavból állnak, és így a lipidek megakadályozzák, hogy baj legyen. A lipidek áldásos tevékenységében én legalább annyira hiszek, mint hogy a csupakabrák zabálják a kecskéket Mexikóban. Pedig hihetnék, hiszen a kutatók ugyanis (ez kurvára tetszik, a kutatók mindig olyan fehér köpenyes
-szemüveges okos emberek, akik biztonsággal szolgálják ki az emberek minimális tudományos igényét, elég ha csak említést tesznek róluk: a kutatók, és ezzel legitimizálva is van egy adott termék tudományos volta), ergo a kutatóknak sikerült a vörösvértestek vastartalmát egy erős mágneses térrel kivonni, és ezeket a mágnesdarabokat(!) belerakták egy új krémbe (hogy ezt hogy a faszomba csinálták, szerintem ők sem tudják) és így felgyorsul a bőr mikrocirkulációja, és egyensúlyba hozzák a sejtmegújulást. Mikrocirkuláció, sejtmegújulás, itt valami komoly dologról kell, hogy szó legyen! Két jó hangzású, szintén tudományos felhangú maszlag, illetve hogy önmagában korántsem maszlag, csak ezekbe a krémekbe sűrítve az. De a kutatók nem állnak le, és segítenek kommunikálni a különböző bőrrétegnek, és már megint előjöttek a lipidek. Időközben korunk kuruzslói rájöttek arra, ami a taoista bölcseknek nem sikerült. A kutató-kuruzslók megfejtették az örök fiatalság titkát, ami nem más kérem, mint a Melatonin. Néhány kutató ugyanis arra a megállapításra jutott, hogy a Melatonin nevű hormon segítségével a fiatalság életkortól függetlenül fenntartható, és még a szarból is képes virágot hajtatni. Szemránckrémtől az alakformálásig kifogyhatatlan a lehetőségek tárháza. Méregtelenítés, zsírbontó kúrák miközben E-betűkből álló szintetikus zsiradékokkal hizlalnak. De manapság már korántsem pusztán a krémek jelentik a szépségápolás zenitjét: vegyük példaként az arcvasalót. Egy fórumról: "Én voltam egy arcvasaló termékbemutatóján. A gép egy epillátorhoz hasonlít, otthoni használatra van kitalálva. Különböző fejeket adnak hozzá, az egyik az arcon lévő ráncokat vasalja ki, a másik narancsbőrre jó, meg van egy a fejbőrre. Van hozzá speciális folyadék, amit bedolgozol a bőrbe a készülékkel.A bemutatón az arcnak csak egyik felét vasalták ki és tényleg szemmel látható volt az erdmény! A száj körül húzódó mimikai ráncok enyhültek, a szemöldököt és vele a szemhéjat is feljebb került - eltolódott egymáshoz képest az arc két fele [akkor az egy, az ólom-karbonáthoz hasonló gyorsan ható méreg volt, ami szétroncsolta pofája egyik felét] A hatás állítólag egy hétig marad meg. Azt mondták kozmetikusok is használják." Jön egy kétely: "és ha valaki mondjuk huzamosan vasalgatja az arcát, honnan lehet majd tudni, hogy egy idő után egyszercsak duplájára nő a bőre" Jön rá egy megnyugtató válasz: "Nem hiszem, hogy bárkinek is duplájára nőhetne a bőre. A vasalást ne szó szerint értsd!!! Úgy mondták, a kezelést hetente kell megismételni, kb 2 hónapos kúrát érdemes végigcsinálni. Utána tartós a változás." Azt képzelem, mennyire tartós lehet. Valahogyan azt érezzük, hogy igen, e haladott kor embere mindent megcsinálhat, kikapcsolhatja az öregedést, öregből fiatalt varázsolhat, fiatalból öreget ha kell, bár mindez csak illúzió, amiben az emberek szeretnek élni. Talán mosolyogtunk vagy éppen fintorogtunk a farkasvér-krokodilmirigy kombináción, holott napjaink algával mixelt Omeg
a3-zsírsavjai is hozzávetőlegesen hasonló hatásfokkal bírnak. "Szeretnéd magadat hatvan évesen harmincnak érezni? Nem bánnád, ha negyvenöt éves korodban húsznak néznél ki? Az álom valóra válhat! A fáraók bebalzsamozták magukat a haláluk után. Ma már adódnak jobb módszerek is arra, hogy (...)" tovább nem idézem, mert nincs értelme. Nem adódnak jobb módszerek. A mai kor embere is maximum annyit tehet, mint a fáraók: bebalzsamoztathatja , vagy éppen lehibernáltathatja magát, de hiába is ringatja magát abban a hitben, hogy a kutatók megoldották a lehetetlent, mert - ha az emberiség nem pusztítja el magát addigra, míg e technológia elérhetővé válik - arra még várni kell, hogy jelentős mértékben kitolják illetőleg meghosszabbítsák az átlagéletkort. Viszont az emberek hiúságát vagy inkább félelmét remekül ki lehet használni, nagyon is dörzsölt formák állnak a szépségipar mögött, és őket is, mint mindent egyes egyedül a profit hajtja előre, nem az általa megkopasztott embertömeg nyomorult életének meghosszabbítására irányuló jóhiszemű humanizmus - mert mint jól tudjuk, semmi sincs ingyen...(Felhasznált irodalom: Geoffrey Regan: Történelmi baklövések. Pécs, 2004. 12-16.p.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése