Szilveszter

Nos, kezdődött minden a közeli abcvel, hová öszvéremet vezettem, s megpakoltam néhány üveg lőrével, melyből pompás forralt bor készült. Hétkor kezdődött a vietnamiak grandiózus bacchanáliája, valóban szívvel-lélekkel készültek az eseményre, szépen feldíszítették a mulatságnak teret adó termet, és már kezdődött is a tivornya. Énekeltek (megpróbáltam megfojtani magam egy selyemsállal, sikertelenül), - igazából ők is érezték, hogy nagyon szar volt, ők kényszerűségből, mi illemből mosolyogtunk - táncoltak, majd minket is részvételre invitáltak a különböző műsorszámokban, így került kezembe legyező, amivel a vietnami csajok mátrixos golyók elől való elhajlását kellett imitálnom, majd ezen felül további fergeteges mókák követték egymást, ráadásul söröm vagy másegyéb fájdalomcsillapítóm sem volt, bár mégiscsak jó volt úgy összességében, a végén tűzijáték is dukált. Utána Aiwennel elzúztunk még további italneműk iránt érdeklődni, vettünk huangjiu-t, ami alacsony alkoholfokú, borzasztó főzet, de aranyos üvegecskében van felhalmozva, így beleerőltette magát bevásárlószatyrunkba. Visszaérvén a koleszba kibontottuk a fiolák tartalmát, s kisvártatva eltüntettük a vásárfiát, valami kínai kabarét néztünk a tvben, végül nekivágtunk a CD bárnak, hol már jártam egy-két ízben, de tőlem valahogy kurvára távol áll ez az egész latin világ, mondjuk Shakiráék persze nem (egyébiránt valóban fellépett Shakira Nanjingban harmincegyedikén), így nem esett nehezemre velük vegyülni, végigszalszáztam az egész szilvesztert (persze jobb lett volna, ha tudtam is volna szalszázni), aztán meg valamikor hajnalhasadásban kihasadtunk egy párhuzamos dimenzión, pont valahol a kolesz környékén, veszteségek nélkül ergo teljesen szabályos estét könyvelhettünk el. Reggel valami rágta szét az agyamat, belülről enyésztem el a délelőtt folytán, mint valami kidőlni készülő korhadt fa. Annyi élet is volt bennem. A hideg ellenére kimásztam a messzi európai szendvicsesbe, hogy veszek egy európai szalámis szendvicset, minden rizs nélkül. Elmegyek, zárva.

Zárva.

Visszamentem, és vettem magamnak egy rizses-tésztás-zöldséges triászt, amiből a rizst, a tésztát, és a zöldséget utálom, de már a McDonaldstól is herótom volt, miképp tegnap egész nap ott zabáltam, nem feltétlen akarattal: délután még önszántamból, a sok tortúra után mondom eszek a bigmacket. Aztán este gyorsan beszaladtunk, mert nem volt túl sok időnk, és reggel, hazajövetel során is megnéztem, hogy mi van a mekiben, szóval most egy jó darabig nem leszek képes betenni oda képem.

Hidegen kezdődik ez az újév, még kiküldetésem nagyobb hányada hátravan Kínában. Nem fogadok meg semmit, úgyse bírnám elviselni a betartásával járó stresszt, de azért igyekszek továbbra is kihozni mindent a következő évből, amit csak lehet, főleg, hogy 2012-ben úgyis megdöglünk, ha a nagy civilizációk megmondói jól tévednek. Félni persze nem kell, de konzerveket talán érdemes felhalmozni.