Yangzhou

"Tornyunk táját elhagyod, búcsúzol, nyugatra mégy. Yángzhōu-ba: tarka a rét, harmad havában az év. Vitorlád fehérlik még, aztán minden csupa kék:nézem a puszta Jangcét, ahogy elnyeli az ég." - kesergett Li Bai, hogy országos cimborája, Meng Haoran az említett városba teszi át működését. S hogy tettük azt mi is ma egy rövidke trip erejéig.

Nanjingtól nem messze, immáron kétezer-ötszáz éve, a Jangce partján terül el Yángzhōu 扬州 városa, ahol többek között Marco Polo is helytartóskodott kínai kalandjai során. De nem pusztán a velencei vélt vagy valós kalandjainak köszönheti hírnevét, hiszen már a Tavaszok és őszök korától fogva 广陵 Guǎng​líng​-ként ismert település volt, mely az időszámításunk utáni 1800-as évekre egyike lett a Föld azon tíz városának, melynek lélekszáma félmillió főt vagy annál többet számlált.

Kedvező földrajzi fekvéséből vált mindez lehetővé, a Jangce, a Nagy-csatorna valamint a Huái Hé összeköttetésénél egy virágzó kereskedelmi és politikai központ jött létre, nagy kereskedőcsaládoknak, költőknek, festőknek, filozófusoknak adva otthont, ergo a Kína történelme iránt érdeklődőknek igazi kincsesbánya, viszont az átlagfelhasználók sem bánják meg, ha legalább egy napot szánnak rá.

Reggel start, délelőtt érkezés. Taxiba pattanva elsőként irány Puhaddin sírja. A vonatállomástól a város másik végletén lévő sírkert igencsak messze van, és már jócskán harminc yuant kóstált a taxi ármegmondója, a sofőr meg furtonfurt kacsingatott rám, mily szép is az utazótársam. Mindez odáig fajult, hogy megkérdezte, lőhet-e egy képet róla telefonjával. Miyára néztem, bólintottam: lőhetsz főnök, kettőt is, tizenöt yuanes egységáron. Elgondolkozik: nem, nem, túl sok, túl sok. Velem lehet alkudni: elkértem a telefont, csináltam két képet, egyik kevésbé látszott, mint a másik, adtam neki egy tízest, röhögött és intésünkre adta: húzzunk a picsába!

Így érkeztünk meg a Jiefang utcához, a Nagy-csatornától nem messze lokalizálódó (解放南路17号) Puhaddin sírjához (普哈丁墓 Pǔhā​dīng ​mù), aki a Yuan-dinasztia (1271-1368) idején érkezett Kínába az iszlámot terjeszteni. A sír szerint Puhaddin Mohamed, a Próféta XIV. leszármazottja volt​. Számos, a kínai-arab kapcsolattörténetre vonatkozó dokumentum található itt, a híres huízú-k síremlékei mellett. Ezek közül kiemelendő Zhao Yong generális, a kiváló íjász, vagy éppen Zao Baogui (1837-1894), a kínai-japán háború egyik prominens alakjáé, aki a japánellenes felkelés megbízása során vesztette életét Koreában. A szárazföldi csapatok mind feladták magukat rajta kívül, míg a tengeri flottában egyedül egy Shicang nevű tengerész választotta a halált a megalázó fegyverletétel ellenében, így nevük, mint "dupla hűség" szállt tovább. Található itt továbbá egy minaret is, a Xi'an-i Nagy Mecset példájához hasonlatosan szintén pagodának álcázva. Az érdekességek tárházát egy hétszáz éves famatuzsálem bővíti.

A Nagy-csatorna mellett lesétáltunk egy darabon, majd a kanálison átívelő hidak egyikén a közeli 个园 Gè Yuán-be tévedtünk, amelyet egy, Qing-dinasztia korában élt sókereskedő, Huang Zhiyun, építtetett, nem véletlenül:Yángzhō-ban épphogy a Qing-kor hajnalán kezdett igazán prosperálni, ezzel egyidejűleg nagyszabású kertépítkezések kezdődtek, melyek meghatározták a város későbbi arculatát. Az egykori rezidencia a hagyományos déli stílusban épült, leginkább a Suzhou-i Wǎngshīyuán​​-re emlékeztetett. ​Elnevezését a bambuszlevek 个 gè karakterre való hasonlósága alapján kapta, egyébiránt eredetileg több, mint száz bambuszfajta tarkította a placcot. Bámulatos park, bambusz-erdő, tavacskák, rengeteg giccses szikla. Az efféle kínai kertekben található sziklák, kövek anno a gazdagság fokmérőinek számítottak, mert egyrészről drágák voltak, másrészről messziről kellett ideszállítaniuk őket, ergo csak a vagyonosabbaknak lehettek sziklás kertjeik. Tipikus klasszikus-kínai kert, de mindenképp megér egy misét. Apropó, ha xueshengek vagyunk, ne felejtsük otthon a xueshengzhengünket, mert így féláron jutunk belépéshez az egyébként egyre borsosabb jegyek mellett.

A Yanfu Donglu utcájára kilépve haladtunk azon tovább, benéztünk a Zhǔn​tí​-templomba (准提寺), melyet még a Ming-korban építettek eredetileg a só-biznisz menedzselésére, és csak később fejlesztették tovább templommá, ma pedig afféle folk-múzeumként tevékenykedik, nem találtam kifejezetten érdekesnek, így az 5-ös buszra pattanva a Dà​míng-templom (​大明寺) következett, ami már évszázadokon keresztül a buddhizmus fontos központjaként üzemelt, egészen, míg el nem pusztították a Taiping-felkelés során. Amit ma láthatunk, az az 1934-es rekonstrukció. Az eredeti templomot Jiàn​zhēn szerzetesnek építették (鉴真), aki építészet, szépművészetet, szobrászatot, orvoslást tanult buddhista polihisztor volt, akit 742-ben meginvitált két japán pap Japánba területi misszionárius-manager kihagyhatatlan lehetőségével, ámde kvázi lehetetlen küldetésnek bizonyult, miképp öt alkalommal sem tudott átjutni a szigetországba a tengeri viharok következtében. Ötödszörre például Hǎi​nán​-ba kötött ki, (ahol magam is szívesen hajótörnék), ő mégsem díjazta különösképp. A hatodik alkalommal, hatvanhat évesen végül sikeresen megérkezett a felkelő Nap földjére, és tíz évig töltötte be munkakörét 763-ban bekövetkezett haláláig. Később a japánok elkészítették viaszszobrát, amit 1980-ban elküldtek Yángzhōu-ba. Emlékcsarnokán kívül itt kapott helyet az eredetileg Song-korban felhúzott, majd 1996-ban újjáépített Qī​líng​-pagoda. A templomegyüttest bejárva a kifelé vezető úton rávettük pillantásunk Yángzhōu fő attrakciójának számító Shòuxīhú-jára (瘦西湖), mely elvileg a Hangzhou-i Xīhú lebutított változata, elnéztünk oda is, de igazából a diáki nyújtotta félárat sem érte meg kívülről a park, nemhogy a teljes - 90 yuanes - rablást. Ekképp az azzal csaknem szemközti Chán-templomba keveredtünk​ (vagy Shàn​, 禅寺), mely ugyan kevésbé attraktív, de a hegyre felmászva - hol fekszik - kiváló kilátást nyújt a Shòuxīhú-ra, és magára Yángzhōu városára. Pont ezért építették ide.

Már kezdett vége lenni a napnak, így visszaorientálódtunk a városközpontba, kajáztunk, s mivelhogy itt sem dúskálkodnak a laowai-ok, képesek voltunk megzavarni egy esküvői fotózást, mert a fotós érdekesebbnek talált bennünket, mint a friss házas, pózoló kínai párt. Kora este indult vissza vonatunk, haza Nanjingba. No igen, noha Nanjing nem egy kifejezetten szép város, de mindig jó érzés visszatérni ide, már-már második otthonomba.

Yángzhōu egy kanálisokkal és kertekkel tarkított kínai viszonylatokban kis - négy és fél milliós - porfészek, a Nanjing-i kínaiak szerint élni jó itt, mert lassabb, békésebb, nyugodtabb életritmus jellemzi, mint a Déli Fővárost. Jiāng​sū​ tartományában járva nem megvetendő kitérő.