Végső visszaszámlálás

Egy kövér hétvégém maradt Kóka védőszárnyainak oltalmazásában, miként jövő héten Kedden elragad a gépmadár rettenet karmaival. Mindenből az utolsót nyomjuk, az utolsó horgászat, holnap az utolsó buli, ma pedig szerintem az utolsó foci volt a pályán. Úgy beszélek, mintha legalábbis villamosszékre szíjaznának Kedden, és nem egy gyönyörű országba mennék azt csinálni, amit a legjobban szeretek; de egy szürkés, poros kéz csak fogja vállam, s folyton ráncigál. És azt is tudom, hogy ugyanez a kéz fog visszatartani Kínából.

Viszont most kint voltunk a kókai focipályán, hol egy dekádot végigfutballoztunk. Az edzések, a meccsek, tornák, a közös élmények nagyon összekovácsolták kompániánkat, a csapat többé-kevésbé most is együtt van, mindazáltal a gravitációs középpontban a fetisizált golyóbist felváltotta a sörkorcsolya, a passzolgatástól is hullott már hajunk. Időközben néhány keselyű szállt a keresztlécre, s várta, mikor döglik meg valaki kocogás közben.

Az emlékek ellenben mindannyiunkban nagyon élénken mozogtak, az évtized alatt száznyi sztori halmozódott fel. Példának okáért én évekig csere voltam, mielőtt a kezdőcsapatba kerültem, s ennek kapcsán is számos anekdota van, úgymint mikor beálltam az utolsó percben, kaptam egy sárgát - mivelhogy nem vártam meg a lejövő játékost -, jegyzőkönyvbe vették a szabálytalanságot, majd lefújták a meccset. Hiába no, ha már a nevemet hallottam, rohantam befele pályára, nem néztem se Istent, se embert. Pedig volt, hogy pusztán vízért küldtek.

Vagy éppen a tornák, Nike-kupa, szekszárdi általános iskolák tornája vagy mi 2002-ben, hol is másodikok lettünk, bizony. Egyébiránt valóban nagyon jó kis csapatunk volt, évekig aláztuk a környező falvak egyesületeit, csak aztán kimentünk Erdélybe egy tornára - 34235 meccs óta veretlenül, ebből adódóan nem kis mellénnyel - és valamennyi csapat szarrávert minket, becsúszott egy 16:2 is. (Ennek azért megvolt az előzménye, egy galád bableves elbánt alakulatunkkal, és azért nem voltunk képesek kihozni a maximumot magunkból. Meg a minimumot se.) Egy időben pár szezon erejéig NBII-NBIII-ba toltuk, ott is biztonsággal megálltuk helyünket, mindenkori szereplésünk edzőfüggő is volt persze. De a körzeti meccseknek is megvan a maga romantikája, afféle falvankénti összemérkőzés (melyet gyakorta verbális és fizikai jellegű összekülönbözés is kísért). Valóban nagyon jó kis csapat volt.

Jó volt újra a gyepen, még ha levegőt nem is kaptunk. Jó volt a fű illata, még ha allergiás is vagyok rá. Jó volt az öreg kútból inni, még ha vasoxidos is vize.