Nyáreste némi szalonyikával megspékelve

Augusztus is egyre jobban szedi a lábát, csak úgy szökdécselünk az idő tengelyén. Ám igyekszünk azt a lehető legjobban kitölteni, tegnap sem tettünk másképp. Legújabb sikersztorink lezárásakor, minthogy mondottam volt összetalálkoztunk Fábival és Nórival, kik egy kapitális szalonnát húztak-vontak maguk előtt, éppúgy, mint hajdanvolt piramisépítők az asszuáni gránitot. A szalonnához viszont nem társul ilyetén geometriai kompozíció, sem szakrális tartalom, mindazáltal a magyar nutritív betevők zászlóshajója, pontosan ennek tükrében gyűltünk is össze.

De nem pusztán erről volt szó, Nóriék rendesen bekészítettek minden földi jót, hogy ne kelljen száraz torokkal diskurálni, miként az nem helyénvaló. Igen hangulatos kis kertben, Artúr király kerekasztalánál nagyszámú fáklyafények csintalan játszadozása mellett oktrojáltunk magunkba különféle ételt-italt. Nagyon jól elvoltunk, a csillagos égboltra vetve pillantásom eszembe ötlött, hogy egy hónap múlva a világ másik oldaláról fogok visszagondolni már-már vadregényes kis falvam miliőjére, s vele együtt barátaimra egyszersmind. Na de tudom, hogy iszonyat nagy trip lesz az is, valamint, hogy nem örökre megyek, és igen jó úton haladunk Újkenyér havának maradandóvá tételében. Jövő héten például ismét feláldozzák magukat a mátrai mártírok, és mint ahogy a nyár eleddigi - tulajdonképpen valamennyi - spontán bulijához hasonlóan rengeteg légből kapott ötlet nyerhet még megvalósítást, s üde színfoltot emlékeinkben. Hiába, csak telnek éveink! Bár így telne az összes.