Avatar

Leszedtem ezt az Avatart, úgy három hete. Már éjfél fele járt az óra, mondom belenézek, mit tud. Hát éjjel három fele, már a sötétben tapogattam leesett állam után, a torrentes film sanyarú minősége ellenére is. Noha egyszer már belenéztem ezen kívül is, de akkor oroszul se tudtam meg magamról sem. Most harmadszorra - két hét böjt után, minekutána két héttel ezelőtt foglaltam egy helyet - már kénytelen voltam elzarándokolni az IMAX-be, melynek eredménye rövid fejszámolást követően [(besza+behu*2)]² = megakolosszális vizuális-mentális-biológiai orgazmus, pontos összeget igazából nem lehet kapni, de az államat már visszarakni sem tudom helyére. Mondjuk a Kincs ami nincs óta nem sok filmet láttam - és én ahhoz viszonyítok- úgyhogy bármennyire is szeretem a hagymás babot, de van az a CGI ami Bud Specernek és Terence Hillnek is oda tud baszni. Amikor éppen nem patakzott nyálam tátott számból, akkor általában a vállamra öntöttem a kólám, és hozsannáztam. Ezt a filmet nem néztem, hanem benne voltam, ott a bokrok közt. Amikor a lélekfáról piheként hulló szellemek lengték körül Jake Scullyt, az egyik hang azt mondta a fejemben: kapd el, kapd el! - míg a másik, hogy : ez csak egy film, te nyomorult. De hát rendesen ott szállingóztak a szemem előtt...Anno Gardalandban voltam ugyan 4D-s moziba, amikor az ülésekkel együtt mozogtunk, de akkor egy jégkocka voltunk, most noha ez "csak" 3D volt, tizenkétezer-ötszázszor jobb volt; s sorsdöntő is egyszersmind: az Avatar után végre eldöntöttem: sem történész, sem sinológus nem leszek, hanem macskaember. Bár, míg az Eötvös Loránd Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola berkein belül vagyok érdemes lenne megtanulnom na'viul, mert most talán mosolygunk, hogy ilyen nem létezhet, de igazából olyan nyelv nem létezik, amit itt ne tanítanák: keleti góttól a mordvinig át a tündenyelven hozzávetőlegesen mindenre megnevelik az embert, sőt szóbeli vizsgáimat követően párszaszóul sziszegtek rám egyes felhergelt rutinos professzorok. Szóval akárhogy is, én kékre mázolom, és belevetem magam telkünk végén lévő akácfaerdőbe, melyet a horgászdobozban lévő úszóra való fényrudacskákkal fogok varázslatossá változtatni. De tényleg, amióta kijöttem döbbentem csak rá, mily szürke életet élek. Eredendően szar korba születtem: régen hátracsapó-íjazhattam volna a besenyőket lóháton, egy gigászi pallossal rohanhattam volna rá veszettül I.Edwardra, meghódíthattam volna az Újvilágot, lehettem volna az ötödik testőr. 2154-ben elutazhattam volna a Pandorára, ahol lett volna egy három méteres avatárom. Most 2010-ben, a büszke harmadik évezredben itt állok, servus casatus vagyok a Konfúzió Intézetben (sőt már az sem), CS-zhetek, msnezhtek, és integethetek az űrturistáknak. Meg most hiába lőnének át mondjuk a Holdra, csak hisztizve vágnám bele a kőzetdarabokat a kráterekbe, nincs ott szar se. (Hacsak nincs a Hold másik oldalán egy titkos náci bázis, amit biztos infóból tudok...) De ilyen hihetetlen, elbűvölő elképesztő világot sehol máshol nem találnék, csak James Cameron fejében. Nem tudom, de mióta ez jár a agyamban, azóta ezen analogon sasmadarak számát dúdolgatom magamban, főleg vizsgák előtt és munkába menet. Mert jó, ne legyenek klánháborúk és felnégyelések, ne váltsunk fel hipertérre, de legalább egy kurva Macskaember MA-szakot indíthatnának, ami Master in Na'vi Studies végzettséget adna, mellyel biztos talapzaton állnék a munkaerő piacon. És akkor erre mi van: 320 forintos benzin ár, valósítsd meg önmagad. Na mindegy, lemegyek a kertbe, megnézem mit lehet kihozni ebből az akácosból. Visszakanyarodva az Avatarra, sok negatív kritikát olvastam már róla (melyek főleg a gyenge történetet rótták fel), de valójában hazugság az összes. Most mégis mit csináljon James Cameron, - azon kívül, hogy elrepít minket képzeletünk földjére -, válassza ketté a Vörös-tengert?! Negatív kritikát írni nagyon menő, mert ezzel azt bizonyítja írója, hogy egyedül ő tudja, ki a fasza gyerek, egyedül ő tudja, mi a jó film, és ő már bizony többet megélt a nyomorult pórnépnél, nem dől be semminek. Filmnézés közben persze maga is háromszor elorgazmál, de mivel ugye sablonos volt a történet (könyörgöm, milyen legyen 100 évnyi filmtörténet után...másrészről pedig itt is alapvetően az univerzum a lényeg, akárcsak a Csillagok háborújánál, vagy éppen a Gyűrűk uránál: ezt leszámítva amióta ember az ember mindig volt egy jó, meg egy rossz/erősebb és gyengébb, és azok minduntalan összeakasztották a bajszukat vajmi antagonisztikus összekülönbözés miatt - Darth Sidious Windu mesterrel, Frodóék az orkokkal, Neytiriék az emberekkel. Ez a FANTASY - ez nem dráma, nem akciófilm, nem vígjáték, nem történelmi film, hanem egy sci-fi fantasy), jól lehúzza, mert neki hiányzott belőle például Adam Sandlers, meg nem tudom, Heltai Gáspár fabuláinak tanulsága. Fél, hogyha azt írja, amit érzett, akkor beleolvad a maintsreambe, s neve ködbe vész; ezért kell oltani. Ezeknek az embereknek talán akkor tetszett volna e film ha a Pandorán küzdene Optimus fővezér és Godzilla a szent Grálért miközben őket nézték volna az elsüllyedt Titanicon ideérkező Másnaposok; Jake-nek megjelent volna Frank, a nyúl álmában, és rázuhant volna az inkranjára egy repülőgép-hajtómű, amin tini-vámpírok és tini-vérfarkasok kúrták volna egymást Brian Adams I do it for You-ját énekelve, egészen míg Jack Sparrow le nem szúrta volna valamennyit Isildur kardjával, ám döféseit végül a steppelő William Wallace hárította volna egy fehér cápa szájából kilépve nyomában a foggal herélő Van Diesellel, akiket Ben-Hur küldött rájuk egy nitro-feltöltős Nissan Skyline-ból, hogy megbosszulja a herkás Neonak, hogy Jake a kiválasztott, nem pedig Will Hunting, vagy Chuky. Vagy nem tudom. Én mindenesetre rossz filmkritikus vagyok, mert kevés filmet látok és ezért minden új film tetszik. De akit nem hatott meg a na'vik nagy honvédő háborúja, az vagy az utolsó harcos, vagy pedig Andre, az óriás, mondjon akármit is. Mikor a végén Eywa földanya mozgósította az állathadsereget kicsordult a könnyem. Utoljára a szabadítsátok ki Willynél volt ilyen, úgy öt éves koromban. Ergo egy egészen kivételes 3 óra volt számomra - legyek a kritikusok szemében bármely silány ízlésvilággal megverve, akkor is. Amikor véget ért, azt se tudtam, ki kivel van, mintha magam is az avatar-programból szálltam volna ki. Ahogy jöttem kifele, jojózott a szemem, kissé fájt is, közben gondolatok és kérdések ezrei száguldoztak fejemben a szélrózsa minden irányába: hol is vagyok, ki is vagyok, Kóka, Pandora, sok csillag, Göncöl szekér, Póniország, mi van?! Az IMAX-el azonban nem értek véget a csodaszámba menő események, és ezt a pajkos MÁV-nak köszönhetjük. Mikor az indulásjelzőre vetettem figyelő pillantásom, azt kellett konstatálnom, hogy nincsen rajta semmi. Először furcsállottam, de hamar kapcsoltam: a Keletiben úgy gondolták, hogy az este folyamán még bárki megülheti egy ízben a fantazmagóriák paripáját, s olyan úti célt képzelhet magának a kijelzőre, olyan indulási időponttal, amilyet csak elő tud bányászni legmélyebb vágyaiból. Felőlük Pandorára is elmehet az utas, ha elég erős képzelőerővel bír, de helyjegyet kell rá váltani a nem működő pénztárnál. Mondjuk ezek után tényleg nem sok kedvem volt visszajönni a téglaházunkba. Inkább egy fára lett volna jó felmászni...Ezt nevezem igazi vizuális élménynek, amikor ennyire megmozgatja az embert valami. Az egyik szemem sír, a másik kifolyt. Még egyszer biztosan megnézem moziban. Nekem minden tetszett, a történet, a színészek, a négykezű lemúrok. Várom a folytatást. Az se érdekel, ha egy brazil szappanoperában fog megvalósulni, csak Neytiri legyen benne, ne José Almaradó. Hisz Neytiri egy punami.