Wass Albert-est

Legalábbis így halottam, hogy ez lesz ma a művelődési házban. Valami jófajta irodalmi estre számítottam, erre kiderült, hogy voltaképpen a magyar kultúra napját celebráljuk, s csak azon belül fog Simó József, a Czegei Wass Alapítvány magyarországi elnöke beszélni. Viszonylag nagynak mondható a kultúr előadó terme, ám a tanító és óvónő-gárdán, valamint a fél termet megtöltő énekkaron kívül nemigen voltak látogatók, főleg, ha a szülőket is beleszámoljuk, kik fellépő gyereküket jöttek fotózni. Most végül is A kultúra nem sok mindenkit érdekel ebben az országban, ebben a faluban, főleg hogy a Vacsora-csatában ma Schobert Norbi fog beleszarni Delhusa Gjon levesébe; Wass Albert meg aztán pláne nem; nekem például egyik közeli ismerősöm kérdezte tőlem, hogy ki az. Nos, ajánlom mindenki figyelmébe a Koltay Gábor filmjét, az Adjátok vissza a hegyeimet!, melyet a következő címről akár le is lehet szedni. Nem is tudtam ezelőtt, hogy ez a Rékasi ilyen intellektuel forma, valahogy nem bírta levedleni fejemben Barta Zsolt figuráját, de ebben a dokumentumfilmben más oldalát ismerhetjük meg. Ízelítőnek itt egy beszélgetés a rendezővel:

Szóval rövidesen a színpadra lépett Simó József, egy délceg székely úr, aki elvileg a magyar himnuszt interpretálta, elmondta, hogy a himnusz első és nyolcadik strófája invokáció, valamint a keletkezéséről és az utóéletéről regélt, hogy Erdélyben hogyan élik meg a magyar himnuszt, s közben gyakorta idézett Wass Alberttől, majd lényegében egész további mondanivalója Wass Albert megidézéséből állt. Megható volt hallani, hogy a II. bécsi döntést követően az ifjak egy csoportja az istálló mögül tanulta a magyar himnuszt, amit eleddig nem szavalhattak...Tényleg nagyon szépeket, és nagyon jól idézett, még a rágót is külhoni szemétnek éreztem számban, mindazonáltal szerintem lehetett volna kissé átgondoltabb is előadása; mert azzal egyet értek, hogy ne nézzünk TV-t, és hogy ne cigizzünk, ellenben gyártsunk minél több gyermeket, ám én vagy irodalmi előadást tartanék, vagy egy felvilágosító kampányt indítanék útra, a kettőt azonban nem keverném. De hát ezért nem én tartottam az előadást, és talán ezért sem volt rossz összességében. Majd jöttek a fuvolás-zongorás-énekkaros előadások, s néhány vers is. Én viszont utálom, ha egy verset felolvasnak. Egy verset szavalni kell, kihúzott mellel előállni, és szavalni. Nem papírról olvasni, és közben időnként fel-feltekinteni, ejnye. Majd jöttek a kókai néptáncosok, és nagyon szépen táncoltak, jó lenne, ha én is tudnék, mert így legmagyarabb attribútumom -melyet fel tudok mutatni - maximum egy kurjongatásban ölt testet, azon kívül, hogy szeretem a gyulai kolbászt. Tényleg ügyesek voltak, még ha e videóból nemigen is világlik ki: