Tegnap egész barátságtalan időben indultunk útra barátságot kötni az
antropos.hu invitálásának eleget tevő homoerotikus törtritmusharamia John B által hadba szólított - az ortodox drum'n'bass-erek számára fattyú -, nekünk hitehagyottaknak ellenben frenetikus partiélményt biztosító electro-dnb-robotzsaru-nintendo-punk fúzióval. Hangzásvilága saját frappáns megfogalmazásában: "
a team of Robot Madonnas making Drum & Bass electro songs, mixed with monstrous D&B mashups and traces of trance - playing pointy guitars & drinking chocolate martinis and Premier Cru Chablis while squeezing boobies", és ez meglehetősen reális kép
. Ám oda is kellett érnünk valahogy a tetthelyre. Szóval a sülyi késdobálóba kezdődött történetünk, erről annyit érdemes tudni, hogy a sülyi állomásnál két kocsma: egy jó kedélyű, valamint egy rossz kedélyű a világegyetem kezdő és végpontja; ahol a borvirágos szeszegerek gyakorta ősrobbanást szimulálnak, már ha nem az univerzum titkait fürkészik. És e két csillagvizsgáló közül a jó kedélyű már zárva van így szombat este, nolens-volens a lidérces messze fényektől szikrázó rossz kedélyűbe vagyunk kénytelenek beszerezni utazásunkhoz szükséges kellékeket, többnyire Ászok formájában. Vonatra pattanva lassan araszoltunk Pestre, majd a Blahára, hol is Corvin áruház tetején, kissé paradox módon fenn a magosban helyezkedik el egy underground placc. Legutóbb úgy tizenöt éve jártam arra anyámmal, csak akkor még nem merészkedtem a harmadik emeletnél magasabbra, egyébként pedig kaptam egy legó-markolót. Most meg egy belépőt, mert megvettük a jegyeket, illetve pusztán egy uv-fényben látszódó pecsétet kaptunk jegy gyanánt, majd mielőtt jobban elmerültünk volna a gyomorszaggató amen break-áradatban, a Hordó söröző felé vettük az irányt, hol már egy ideje Kapiék ügyködtek. Egy kis viszki, egy kis
Koka kólát követően
visszaorientálódtunk a Corvintetőre, és csakhamar a dühöngőben találtuk magunkat. Egyebek iránt rebesgették, hogy nem nagy hely, bár én meg amondó voltam, hogy a
tavalyi Chachacha-nál bizonnyal nem lehet kisebb, mert az olyan volt, mintha egy polipot akartak volna egy gyufásdobozba oktrojálni, hogy tessék, táncolj. S csakugyan nem olyan szerény méretű, de annál rosszabb elrendezésű, mármint a dj-pult elhelyezése nem a téglatest alakú tánctér végén van, de valahol oldalt. Ráadásul oszlopok, meg küklopszok, meg már nem emlékszem micsodák van ott, ám a lényeg, hogy ugyebár mindenki a dj-pult előtt szeretne csápolni, de mindenki nem fér oda, ám ez senkit nem érdekel, az erősebbek kapnak oxigént, a gyengébbek elhullnak. És ekkor egy szende kiscsaj megró, hogy ne ugráljak. Kiscsillag, én ugrálni jöttem ide, kivált ha
Chris Su & SKC -Blastah-járól van szó, és nemhogy ugrálok, Föld körüli pályán keringek, kacsintottam. Az első sorokban felettébb értelem dús megnyilvánulásoknak lehettünk megcs
odálói, úgy mint a 'bocsi de első soron kell átvinnem ezt a három korsó sört, mert szeretem a kihívást és oly sok ráció van bennem'; egyszerűen nem értem az embereket. Aztán megérkezett John B, nekünk magyaroknak csak János, kissé meglepődött, mikor a tömeg skandálni kezdte:
János! János! János!, és már indította is a dnb robbanófejekkel ellátott nu-electro rakétáit, valami orbitálisan nagy szettet nyomott, permanens kézerdőt állítva ezzel az égnek. Szokásához híven elég változatos szettet produkált, még dubstep-szerű momentumok is voltak. Elképesztő hőség volt, forrt a levegő, inkább csak afféle zavaros dioxidokat inhaláltam, mintsem tényleges levegőt. Ahogy a
papa átvette a stafétabot Jánostól, kifele vettem az irányt a tánctérről, vissza a Fábiékhoz. Ücsörögtünk ott egy darabig kedvezőtlen árfekvésű söreinkkel, s a meglehetősen vegyes összetételű tömeget mustráltuk: mindenki tudott arról, hogy itt valami nagy buli lesz a Corvintetőn, de hogy ki fog játszani, illetve mit az a jelek szerint nem sok mindenkit érdekelt, mert ilyen drum'n'bass-t még reklámfilmek aláfestőzenéjében sem hallott emberek is adták neki, mintha Rolling Stones-koncerten lettek volna. Négy előtt távozó üzemmódba kapcsoltunk, el
köszöntünk, majd rohantunk az éjszakai buszra, Keletibe persze nem maradhatott el a kecsöp-mustár-majonéz apoteózisa, majd újfent a vonaton találtuk magunkat. Nagyon fáradtak voltunk, félig elaléltan
mordoriul beszéltem össze-vissza, miképp félig már az asztrális síkon vergődtem, de a testemet még haza kellett juttatnom Kókára. A buszon aztán már
"elsüllyedt a világ és nem maradt élve más:dombon ült
s fejet csóvált
a mord Jerémiás", de mi is meglehetősen mordok lettünk; én meg ráadásul magamtól bebábozódtam, hogy valami csodás pillangóként kezdjek új életet, ami sikerült is volna, ha hét órakor nem tör ki a harmadik világháború az ablakom alatt. Valami gőzgépek, husziták meg transformersek csaptak össze a házunk előtt, legalábbis ezt vizionáltam magam előtt kínoktól vergődve, hogy még azt pár nyamvadt órát sem hagyják meg nekem békességben, mint ezen este után igazán megérdemeltem volna. Ergo most a belső fejem ezért bosszúból igyekszik szétnyomni a külsőt, valaki meg satuba fogva préseli szét az agyamat, de megérte, és a világ összes kincséért sem hagytam volna ki, mert megakolosszális buli volt.
Tegnap egész barátságtalan időben indultunk útra barátságot kötni az antropos.hu invitálásának eleget tevő homoerotikus törtritmusharamia John B által hadba szólított - az ortodox drum'n'bass-erek számára fattyú -, nekünk hitehagyottaknak ellenben frenetikus partiélményt biztosító electro-dnb-robotzsaru-nintendo-punk fúzióval. Hangzásvilága saját frappáns megfogalmazásában: "a team of Robot Madonnas making Drum & Bass electro songs, mixed with monstrous D&B mashups and traces of trance - playing pointy guitars & drinking chocolate martinis and Premier Cru Chablis while squeezing boobies", és ez meglehetősen reális kép. Ám oda is kellett érnünk valahogy a tetthelyre. Szóval a sülyi késdobálóba kezdődött történetünk, erről annyit érdemes tudni, hogy a sülyi állomásnál két kocsma: egy jó kedélyű, valamint egy rossz kedélyű a világegyetem kezdő és végpontja; ahol a borvirágos szeszegerek gyakorta ősrobbanást szimulálnak, már ha nem az univerzum titkait fürkészik. És e két csillagvizsgáló közül a jó kedélyű már zárva van így szombat este, nolens-volens a lidérces messze fényektől szikrázó rossz kedélyűbe vagyunk kénytelenek beszerezni utazásunkhoz szükséges kellékeket, többnyire Ászok formájában. Vonatra pattanva lassan araszoltunk Pestre, majd a Blahára, hol is Corvin áruház tetején, kissé paradox módon fenn a magosban helyezkedik el egy underground placc. Legutóbb úgy tizenöt éve jártam arra anyámmal, csak akkor még nem merészkedtem a harmadik emeletnél magasabbra, egyébként pedig kaptam egy legó-markolót. Most meg egy belépőt, mert megvettük a jegyeket, illetve pusztán egy uv-fényben látszódó pecsétet kaptunk jegy gyanánt, majd mielőtt jobban elmerültünk volna a gyomorszaggató amen break-áradatban, a Hordó söröző felé vettük az irányt, hol már egy ideje Kapiék ügyködtek. Egy kis viszki, egy kis Koka kólát követően 
visszaorientálódtunk a Corvintetőre, és csakhamar a dühöngőben találtuk magunkat. Egyebek iránt rebesgették, hogy nem nagy hely, bár én meg amondó voltam, hogy a tavalyi Chachacha-nál bizonnyal nem lehet kisebb, mert az olyan volt, mintha egy polipot akartak volna egy gyufásdobozba oktrojálni, hogy tessék, táncolj. S csakugyan nem olyan szerény méretű, de annál rosszabb elrendezésű, mármint a dj-pult elhelyezése nem a téglatest alakú tánctér végén van, de valahol oldalt. Ráadásul oszlopok, meg küklopszok, meg már nem emlékszem micsodák van ott, ám a lényeg, hogy ugyebár mindenki a dj-pult előtt szeretne csápolni, de mindenki nem fér oda, ám ez senkit nem érdekel, az erősebbek kapnak oxigént, a gyengébbek elhullnak. És ekkor egy szende kiscsaj megró, hogy ne ugráljak. Kiscsillag, én ugrálni jöttem ide, kivált ha Chris Su & SKC -Blastah-járól van szó, és nemhogy ugrálok, Föld körüli pályán keringek, kacsintottam. Az első sorokban felettébb értelem dús megnyilvánulásoknak lehettünk megcs
odálói, úgy mint a 'bocsi de első soron kell átvinnem ezt a három korsó sört, mert szeretem a kihívást és oly sok ráció van bennem'; egyszerűen nem értem az embereket. Aztán megérkezett John B, nekünk magyaroknak csak János, kissé meglepődött, mikor a tömeg skandálni kezdte: János! János! János!, és már indította is a dnb robbanófejekkel ellátott nu-electro rakétáit, valami orbitálisan nagy szettet nyomott, permanens kézerdőt állítva ezzel az égnek. Szokásához híven elég változatos szettet produkált, még dubstep-szerű momentumok is voltak. Elképesztő hőség volt, forrt a levegő, inkább csak afféle zavaros dioxidokat inhaláltam, mintsem tényleges levegőt. Ahogy a papa átvette a stafétabot Jánostól, kifele vettem az irányt a tánctérről, vissza a Fábiékhoz. Ücsörögtünk ott egy darabig kedvezőtlen árfekvésű söreinkkel, s a meglehetősen vegyes összetételű tömeget mustráltuk: mindenki tudott arról, hogy itt valami nagy buli lesz a Corvintetőn, de hogy ki fog játszani, illetve mit az a jelek szerint nem sok mindenkit érdekelt, mert ilyen drum'n'bass-t még reklámfilmek aláfestőzenéjében sem hallott emberek is adták neki, mintha Rolling Stones-koncerten lettek volna. Négy előtt távozó üzemmódba kapcsoltunk, el
köszöntünk, majd rohantunk az éjszakai buszra, Keletibe persze nem maradhatott el a kecsöp-mustár-majonéz apoteózisa, majd újfent a vonaton találtuk magunkat. Nagyon fáradtak voltunk, félig elaléltan mordoriul beszéltem össze-vissza, miképp félig már az asztrális síkon vergődtem, de a testemet még haza kellett juttatnom Kókára. A buszon aztán már "elsüllyedt a világ és nem maradt élve más:dombon ült s fejet csóvált a mord Jerémiás", de mi is meglehetősen mordok lettünk; én meg ráadásul magamtól bebábozódtam, hogy valami csodás pillangóként kezdjek új életet, ami sikerült is volna, ha hét órakor nem tör ki a harmadik világháború az ablakom alatt. Valami gőzgépek, husziták meg transformersek csaptak össze a házunk előtt, legalábbis ezt vizionáltam magam előtt kínoktól vergődve, hogy még azt pár nyamvadt órát sem hagyják meg nekem békességben, mint ezen este után igazán megérdemeltem volna. Ergo most a belső fejem ezért bosszúból igyekszik szétnyomni a külsőt, valaki meg satuba fogva préseli szét az agyamat, de megérte, és a világ összes kincséért sem hagytam volna ki, mert megakolosszális buli volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése