Ha már ilyen farkasidő dúl, gondoltam megnézem a
Farkasember 2010-es újrafeldolgozását, amúgy is valahogy szeretem a B-kategóriás horror és kalandfilmeket.
Van Helsing, Álmosvölgy legendája, a 94'-es
Frankeinstein valamint a jelen tárgyalt Farkasember persze nem vehető egy kaptafára, már csak műfajbéli eltérések miatt sem, ám az időintervallumot tekintve hozzávetőlegesen a XIX. századra esik valamennyi története, és szerintem ebbe a századba lehet belecsepegtetni a legtöbb sötét romantikát, mi az ilyetén filmek egyik legfőbb attribútuma. Cilinderes, (igaz, csak a század legvégétől-) 38-as
Smith & Wesson-t forgató formák, nehéz bársony szoknyával, fűzővel, harisnyakötővel operáló nők, postakocsik, puskapor, és valami fülledt kéj, s mindezt egy meglehetősen sötét, gótikus keret fogja közre. Látványtervet tekintve fenomenális a megvalósítás, a történ
etek ezzel szemben pusztán az adott mítoszból táplálkoznak, amiben adott egy otromba bestia, egy pisztollyal-karóval-fokhagymával egyszerre vadul vagdalkozó hérosz, valamint egy szende mademoiselle, és ezek hárman kergetik egymást petróleumlámpával kiterjedt erdőségeken keresztül. A Farkasemberrel ugyanez volt a helyzet, az egész cselekményszövés banálisra sikeredett, ám a hangulata nagyon jól átjött, s különösen tetszettek a klasszikus filmelődökre jellemző triviális vágási technikák, példának okáért a Hold horizontra való egyszerű felhúzása, vagy éjsötétben lady-t üldöző fenevad kétdimenziósnak ható jelenete telitalálat volt. Volt sok köd, kastély, kripta, vér, vagyis a hagyományos, klisé szerű körítés. A szereplőket illetőe
n
Bernico Del Toro-n a maszkmesterek nemigazán tudták fitogtatni képzettségüket, hiszen elég neki, ha vicsorog, és azonmód benne manifesztálódik valamennyi kultikus rémalak.
Anthony Hopkins meg mindig ilyen rohadt állatot játszik, tökéletes neki e szerep.
Emily Blunt is tette a dolgát becsülettel: félt, sírt,csókolt...
Hugo Weaving pedig szúrósan bámult cilindere alól, egyébként remekül testesítette meg vadorzó nyomozó alakját. Bár végig vártam tőle, mikor tesz javaslatokat a gyűrű
elpusztítására. A cigányokat fölösleges volt
belekeverni szerintem, no de ez már részletkérdés. Utána is nézek majd e mítosznak. Summa summarum egyszer azért meg lehet nézni. Kétszer már nem biztos.
Ha már ilyen farkasidő dúl, gondoltam megnézem a Farkasember 2010-es újrafeldolgozását, amúgy is valahogy szeretem a B-kategóriás horror és kalandfilmeket. Van Helsing, Álmosvölgy legendája, a 94'-es Frankeinstein valamint a jelen tárgyalt Farkasember persze nem vehető egy kaptafára, már csak műfajbéli eltérések miatt sem, ám az időintervallumot tekintve hozzávetőlegesen a XIX. századra esik valamennyi története, és szerintem ebbe a századba lehet belecsepegtetni a legtöbb sötét romantikát, mi az ilyetén filmek egyik legfőbb attribútuma. Cilinderes, (igaz, csak a század legvégétől-) 38-as Smith & Wesson-t forgató formák, nehéz bársony szoknyával, fűzővel, harisnyakötővel operáló nők, postakocsik, puskapor, és valami fülledt kéj, s mindezt egy meglehetősen sötét, gótikus keret fogja közre. Látványtervet tekintve fenomenális a megvalósítás, a történ
etek ezzel szemben pusztán az adott mítoszból táplálkoznak, amiben adott egy otromba bestia, egy pisztollyal-karóval-fokhagymával egyszerre vadul vagdalkozó hérosz, valamint egy szende mademoiselle, és ezek hárman kergetik egymást petróleumlámpával kiterjedt erdőségeken keresztül. A Farkasemberrel ugyanez volt a helyzet, az egész cselekményszövés banálisra sikeredett, ám a hangulata nagyon jól átjött, s különösen tetszettek a klasszikus filmelődökre jellemző triviális vágási technikák, példának okáért a Hold horizontra való egyszerű felhúzása, vagy éjsötétben lady-t üldöző fenevad kétdimenziósnak ható jelenete telitalálat volt. Volt sok köd, kastély, kripta, vér, vagyis a hagyományos, klisé szerű körítés. A szereplőket illetőe
n Bernico Del Toro-n a maszkmesterek nemigazán tudták fitogtatni képzettségüket, hiszen elég neki, ha vicsorog, és azonmód benne manifesztálódik valamennyi kultikus rémalak. Anthony Hopkins meg mindig ilyen rohadt állatot játszik, tökéletes neki e szerep. Emily Blunt is tette a dolgát becsülettel: félt, sírt,csókolt... Hugo Weaving pedig szúrósan bámult cilindere alól, egyébként remekül testesítette meg vadorzó nyomozó alakját. Bár végig vártam tőle, mikor tesz javaslatokat a gyűrű elpusztítására. A cigányokat fölösleges volt belekeverni szerintem, no de ez már részletkérdés. Utána is nézek majd e mítosznak. Summa summarum egyszer azért meg lehet nézni. Kétszer már nem biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése