Anno Domini 933

1848. március 15.-e nimbusza mellett elfeledkezünk egy fájdalommal teli eseményről: 933. március 15.-én ugyanis kalandozó őseink vereséget szenvedtek Merseburgnál. Szokványos szászországi büntetőhadjáratnak indult az egész, miképp Madarász Henrik elfelejtette feladni a rózsaszín csekket a Magyarok nyilaitól ments meg Uram minket Kft. részére. Henrik közel egy évtizede a magyarok őrző-védő szolgálatait élvezte néminemű aranyformátumú ellenszolgáltatás ellenében, és ez idő alatt kellőképpen megerősödött ahhoz, hogy megtagadja e sarcot, és fityiszt mutasson ősapáinknak. 933 első hónapjaiban ezért meg is indultunk, két részre vált seregünk Szászország bekerítését tervezte, ami annyira nem sikerült. A nyugati és déli irányból támadókat szétszórták, a kelet felől jövők pedig Riadénél (Merseburg mellett) nyílt ütközetbe keveredtek Henrik királlyal, és a magyarok harcmodora ellen felkészített szász és thüringiai csapatok könnyűszerrel megfutamították őket, megkóstoltatván ezzel a magyarokkal a bukás keserű ízét. Ergo Henriket nem sikerült rábírni a védelmi pénz további folyósítására. S bár a kalandozások történetének egyik legsúlyosabb fiaskóját könyvelhettük el, a magyarok vállalkozókedvét ezzel nem lehetett szegni. A csata lefolyását egyébként pedig a német Widuking és az itáliai Liudprand művei őrizték meg. Úgyhogy tűzzük ki a kokárdát mindenképpen, de mértékletesen ünnepeljünk, hiszen e kurdarc beárnyékolja e napot.