2010. október 31., vasárnap
Halloween Nanjingban
2010. október 26., kedd
Dióhéjban
Másodszor is: hideg van. Nemrégiben eleddig ismeretlen zimankó tette be ordas lábát Nanjing küszöbére, parkolópályára kell tennem rövidnadrágom, meg minden röviddel kezdődő ruhadarabom. Még a Ferihegyen kiraktam a sálat, hogy minek, majd veszek kint. Voltunk az éjszakai piacon, de ma módfelett drágák és makacsok voltak. 20 yuan egy sálért? Emberek ezek?
Mondjuk egy Maós cigis-dobozt nem hagyhattam ki, fojtogató anyagi helyzetem minden dacára sem. Még mindig nem jelezték elvtársaink a kolesz faliújságán, hogy mikor szeretnének a szocializmus titkaiba, valamint a havi ösztöndíj adagba beavatni. Ezen a héten már ildomos volna. Nem mintha nem elvezném a menzán feltálalt kiszart-kígyóbőröket, melyeket jobb híján, legalábbis olcsóbb híján oktrojálok magamba; mindazáltal nem volna nagy gond, ha egyszer önerőmből mosolyognék ebéd után, és nem az élelemnek álcázott átkot tálcámra szóró "Vakolj Bébi" 2010-es verseny döntős elvtársnője rajzolna pofámra zsírkrétával Joker-vigyort.
Holnap szétnézek a piacon, hátha van valami kalitkás taun-taun, legalábbis prémmel rendelkező állatnak látszó tárgy, amiből takarót hasíthatok - miképp ez a mostani pléd kezdi elveszteni szerepkörét -, és nem szeretnék megfagyva kiállítva lenni a Harbin-i jégfesztiválon, mivelhogy a koleszban a fűtés léte zavaros teóriák halmazát bővíti.
Harmadszor: tegnap valami olyan szinten vízhajtó teát ittam Katjánál, hogy utána kipisáltam a Kelet-Kínai tengert.
2010. október 21., csütörtök
A mindennapi wushu
2010. október 17., vasárnap
61-1912
Noha a hely nem volt rossz, de némi italnemű halálra ítélését követően támadt fel az ötlet, hogy menjünk el biliárdozni. Játszottunk egy órát, aztán mondom ne szarral töltsük a rétest, jöjjön az 1912 negyed, s persze az Aisen. Taxit fogunk, női sofőr (amiből szokatlanul sok van), megcélozva a következő állomás. A Xinjiekou, vagyis a város központi része, hol az 1912 negyed is lokalizálódik, nincs valami messze az egyetemtől, ezért lepődtünk meg, mikor eleve más irányba vágtattunk tíz perce, mint amibe kellett volna. Hová viszel aranybogár? Lassít, leáll: ő voltaképpen nem tudja, hol van az 1912 negyed…Lett volna anyád magzatvizében egy cápa, akkor hova a picsába hoztál?! Telefonált egyet, s egy gyorsított eljárás keretében megvilágosult, aztán rövidesen el is értünk a tetthelyre.
Aisenben persze azonmód összefutottunk a kongói formával – ki egyébiránt itt dolgozik – onnantól kezdve meg abrakolásunkra sem kellett többet ügyelni, szorgalmasan töltögette a Remy Martinis kancsót. Rendesen ez lesz a törzshelyünk. Ütköztünk pár Nanshida-s formával, meg mindenféle kínai diszkópatkánnyal/királynővel, de háromkor egyszerűen lekapcsolták a bulit, s mindenki megkapta elbocsátó szép üzenetét. Egy utcai árusnál még újítottunk valami szilárd táplálékot, s újfent taxit fogtunk, de az utóbbi sofőrnél nem akadtak komplikációk az útvonallal kapcsolatban. Így nagy sebességgel visszatipliztünk a koleszba, miközben a 社会主义好-t kántáltuk, aztán kisvártatva az álom vizébe gázoltam. Reggel pedig egy „ijesztő, néma kútból” másztam ki éppen morfinista szemekkel meredve Minfan telefonálására: a vietnámi nyelv kiváltképp dallamos. Olyannyira, hogy egy delfint és egy hiénát magáévá tevő bőgőmajom együttes hanghatásából sem lehetne kikeverni, és ez önmagában örvendetes, de nem a reggeli órákban. Bús állatok litániája fáradt fejemnek.
2010. október 13., szerda
努力学习就有成功
2010. október 10., vasárnap
Hangzhou - 3. nap
Mint utóbb kiderült, sikeresen elkerültük a szünet ideje alatt szintén itt tevékenykedő többi eltést, pedig lényegében ugyanazokat a helyeket tekintettük meg, csak kicsit más időben...
Nem semmi egy hónap volt, ezen idő alatt kb. többet utaztam, mint idáig egész életemben.
Hangzhou - 2. nap
A kolostor számos grandiózus csarnokot foglal magában, olyan látnivalókkal, kegytárgyakkal, mint a 20 méteres Shakyamuni (vagyis a történelmi) Buddha-szoborral, vagy az arhatok csarnokával, ismételt Guanyin-szoborral, etc. A kolostorban persze a mai napig élnek szerzetesek, láthattunk is belőlük néhányat.
A templom előterében lévő zsibárusoknál Juli olyan szinten lealkudta a különféle karkötőket, másegyéb csecsebecséket, hogy hazafele - a vonaton mesélve - a kínaiak forgatták hihetetlenkedve szemüket, hogy ez már advanced kategória gyerekek.
Délután folytattuk utunk a híres 龍井 longjing ("sárkánykút) teaföldekre. A Zhejiang tartománybéli (melynek fővárosa Hangzhou) longjing-i zöld tea messze földön ismert, még a mandzsu eredetű Qing-dinasztia egyik prominens császárától, Kangxi-tól nyerte el a császári tea címet. Igencsak javallott volt tehát megvizsgálni. Már a buszon elkezdett minket mustrálni egy fogatlan kínai néni, akivel miután beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy maga is teatermesztő, van egy ültetvénye. El is kísért saját teaházába, és végül persze ránk tukmálta portékáját, bár eléggé jól sikerült lealkudnunk belőle, a megvett árnál olcsóbban nem kaphattunk volna máshol sem ilyen minőségű, és egyáltalán longjing-i zöld teát, ergo még a termoszt is megtöltve folytattuk tovább a tripet a párába vesző domboldalak lábainál a teaültetvények között, hol imitt-amott rizskalapok szorgoskodtak, valószínűleg emberek is voltak alattuk. Elég hosszúra sikeredett a túra, közben vagy hat esküvői fotózás mellett haladtunk el, egyik brigád nem bírta ki, hogy a waiguo pengyou-kkal, vagyis velünk is gyártson egy portfóliót, szigorúan a vörös csillagos lobogóval egyetemben.
Végül mégiscsak visszaértünk a városba, egy kis regenerálódás a hostelban, majd este még megvizslattuk a 雷峰塔 Leifeng pagodát, melyet eredetileg 975-ben húztak fel az Öt Dinasztia idején, de 1924-ben összeomlott (többek között mert a parasztok elhordták az idős torony tégláit), de 1999-ben elrendelték újjáépítését, és 2002-óta újfent látogatható. Igen impozáns épület, kivált az esti megvilágítás alatt. Tetejéről mellesleg nem mindennapi panoráma terül el a városra. Még egy óránk se volt zárásig, így meglehetősen kutyafuttában zúztunk végig a pagodán, azért a fontosabb látványosságait így is megcsodálhattuk, úgymint a belsejében lévő elképesztő térhatású faképeket.
Az utcák kissé kihaltak voltak estére, a kocsmákban sem tolongtak az arcok, így visszamentünk a hostelbe. A hostel bárjában azért még magamba oktrojáltam egy "Free Cuba" (nálunk inkább Cuba Libreként ismert) kotyvalékot. Amikor már egy húsz perce vártam, szóltam nekik, hogy nem kell Fidel Castro-t felhívniuk a receptért, akkor hozzanak inkább egy pohár vizet, de végül csak megoldották. Ezen este sem kellett álomba ringatni...
2010. október 8., péntek
Hangzhou - 1. nap
Végül csak Hangzhouban landoltunk, kaja, irány a szállás. A szállást az International Youth Hostel ágazatának Hangzhou-i tagja képezte, nagyon baráti árakkal, korrekt szobával, mosdóval, csak ajánlani tudom. Már igencsak leszállt az éj, mikor elindultunk felfedezni a Xi Hu-t, Hangzhou híres látványosságát, illetőleg környékét. Este talán még elképesztőbb látvány, mint nappal a hihetetlen megvilágítás miatt. Az a baj, hogy igazából kevés a szókészletem ilyen jellegű dolgok bemutatására: állandóan azt írom, hogy hihetetlen, elképesztő, bámulatos, káprázatos, csodálatos...
Pedig a néhány felsorolt jelző mindegyike ráaggasztható a tó profiljára, valóságos fényáradat vonta ölelésébe a tó körüli pagodákat, templomokat, épületeket, és magát a domboldalt is. A megvilágítást mondjuk a pára is indikálja, mert ha nem lenne, semmit se lehetne látni a kissé távolabbi helyekből. Az este folyamán tulajdonképpen körbejártuk a tavat, igaz levágtuk egy átjárónál, elég jó túra volt így is. Juli közben különféle lesállásokból brutál jó képeket lőtt meglehetősen pro camera obscurájával, ilyen képek még nemigen díszítették bejegyzéseimet.
Késő este visszabotorkáltunk a hostelbe, és nem kellett egyikőnknek se esti mese ahhoz, hogy mint egy darab kő zuhanjunk álomba.
2010. október 3., vasárnap
Suzhou - Kelet Velencéje
Délután elsőként a 网师园 (A háló mestereinek kertje?)-t tekintettük meg, mely mellesleg a világörökség részét képzi. Itt a természet és az építészet olyasmi harmóniában van, hogy az ember egyik szeme jobbra, a másik meg balra esik ki helyéről, aztán meg csak les a lyukon. Csakugyan elképesztő. Az eredeti parkot mintegy nyolcszáz évvel ezelőtt hozták létre, szelleme mégis érintetlen maradt. Magával ragadó ez a hely. A kínaiak igazán értik, mi szükségeltetik az eszményi kikapcsolódáshoz. Az itt található szuveníres boltocskákban egy kedves eladó minden egyes képnek elregélte festészeti technikáját, amire óvatlan pillantásomat vetettem, de így se sikerült vásárlási vágyamat felszítania. A 2m x 1m-es képektől eljutottunk a 20cm x 10 cm-es selyemképekig, mindhiába, így se vettem. De lelkére kötöttem: gazdag koromban visszatérek.
Kitérvén a szűk kis sikátorokra végigalkudtunk mindent, két szép vörös csillagos katonai kalappal lettünk gazdagabbak, illetőleg muszáj volt vennem egy Maós pólót is.
Ezt követően a Shizilinbe vitettük magunkat, mely ismételten egy idilli hely, csak nem annyira alkalmas 2983742846 ember befogadására, melyet összesen megszámoltam. Itt is rengetegen voltak, az objektumban való hosszas nézelődés és bolyongás után az emeleten megállapodtunk egy teára, amivel pofásan megvágtak: 20 yuan/fő, rablás, persze mi voltunk a hülyék, hogy nem kérdeztük meg mennyi, de hát erre azért nem számítottunk. Így legalább egy órát elhesszeltünk a tóra kacsintó panoráma ringatásában, az egész balon forróvizet elhasználtuk, ha már ilyetén drága volt. Továbbállásunk után egy riksással elvitettük magunkat egy korzóra, mely különösen a leszálló estével párhuzamosan nyerte el irizáló fényekben tündöklő valódi alakját. Egész kellemesen lefáradtunk e meglehetősen hosszú, s élménydús nap során, de mivel még volt bőven időnk a vonatunk indulásáig, megvizsgáltunk egy szocialista realizmusban utazó vendéglőt némi sör erejéig, majd távoztunk. Riksásokkal nem tudtuk megüzletelni, hogy 20 yuanért (kb. 600 huf) vigyenek át az esti dugóban a városon keresztül, de nem is baj, mert végül sikerült taxihoz jutnunk.
Visszatértünk a Suzhou-i vonatállomásra, ami Ferihegy 2-nél hozzávetőlegesen háromszor nagyobb, és egészen konkrétan Kóka komplett lakossága száll be vagononként. Hazafele a vonaton, egy guillotine-hoz hasonlóan csapódtak le szemhéjaim, át is aludtam az egész utat. Minden bizonnyal goauldok erőszakoltak meg álmomban, mert Nanjingban már meglehetősen viharvert állapotban érkeztem.
Az éjszakai Nanjing pedig egy káprázatos fénykatedrális, melyet miriádnyi vibráló-villámló lámpa tart örök mozgásban. A taxis sofőrünk is igyekezett örök mozgásban lenni, tett egy jó nagy kerülőt, szóltam neki, hogy shifu, rövidebbre vehetnéd, de a dugó elkerülésére hivatkozott...
2010. október 2., szombat
紫金山 - Bíborhegy vol. 2. - Ming királysírok
A Szent utat különböző állatpárok kőszobrai övezik, melyek mindegyikének más-más jelentéstartalma van, par exemple: az oroszlánok, az állatok királyai a császárok tekintélyét reprezentálják; a tevék az elfoglalt sivatagi és trópusi területeket jelzik, a birodalom óriási kiterjedést indikálják, az elefántok pediglen a dinasztia stabilitását fejezik ki. Ezt követően átkeltünk a Jin Shui Qiao-n, vagyis kb. az "Aranyló víz hídján", és elértünk a főkapuhoz, melyet Wen Wu árkádjának neveznek. A főcsarnok szerkezetét a Qing-dinasztia idején rekonstruálták, illetőleg átépítették. Maga a mauzóleum grandiózus alkotás, méltóképpen hirdeti a 明 Ming dinasztia dicsőségét.
Estefelé a mi dicsőségünk már nem volt olyan fényes, ezért visszavonulósra vettük a figurát, ami nem volt nehézségektől mentes: olyan elképesztő dugó volt hazafele, hogy alig bírtunk busszal leérni a hegyről, majd találom állomáson leszálltunk valahol a városon belül, és ott taxit fogva vergődtünk a Ninghailu-ra.
A mai nap délelőttje takarítással telt, a délután pedig estébe nyúlóan a gongfu edzéssel, iszonyat jó volt ma, is, mindösszesen a tandíjt illetően nem tisztázódott még le a helyzet, nem mindegy ugyanis, hogy hármunknak ötven yuan/alkalom, vagy személyenként, mert most jó előre tejeltünk. Szeretnék legalább heti háromszor menni, mert rendkívüli lehetőség ettől a sráctól tanulni, viszont ez anyagiak függvénye is. Nagyon tetszik a gongfu, Hu mester nagyon jó fej, viszont nem szeretném szerény büdzsém tekintélyes hányadát ebbe invesztálni, például enni is jó lenne.
Holnap pedig irány Kelet Velencéje, ergo Suzhou!
2010. október 1., péntek
社会主义好
反动派被打倒, 帝国主义夹着尾巴逃跑了.
全国人民大团结, 掀起了社会主义建设高潮,
建设高潮. 共产党好, 共产党好!
共产党是人民的好领导, 说得到, 做得到,
全心全意为了人民立功劳. 坚决跟着共产党,
要把伟大祖国建设好, 建设好. 社会主义好,
社会主义好! 社会主义国家人民地位高, 社会主义好,
社会主义好! 社会主义国家人民地位高, 社会主义好,
社会主义好! 社会主义江山人民保. 人民江山坐得牢,
反动分子想反也反不了. 社会主义一定胜利,
共产主义社会一定来到 一定来到
人民江山坐得牢, 反动分子想反也反不了. 社会主义一定胜利, 共产主义社会一定来到, 一定来到! 社会主义好! 社会主义好! 社会主义国家人民地位高! 社会主义好! 社会主义好! 社会主义国家人民地位高! 社会主义好! 社会主义好! 社会主义国家人民地位高! 社会主义好! 社会主义好!
A Kínai Népköztársaság kikiáltása
1949. szeptember 21-én Pekingben megkezdte ülésezését Kína Népi Politikai Tanácskozó Testülete (a pártok, a tömegszervezetek, a hadsereg, és a nemzetiségek képviselőiből) ahol elfogadásra került a Kínai Népköztársaság programja, mely az 1954-es alkotmány elkészültéig az állam alaptörvényeként funkcionált. A program a szocializmus bevezetésével kapcsolatban[1] fokozatosságra törekedett, s az egységfrontot hangsúlyozta. A Tanácskozó Testület szeptember 30-án megválasztotta Mao Zedongot a központi népi kormány élére, s Mao 1949. október 1-jén a Pekingben (melyet az új program fővárossá nyilvánított), a Tian Anmen téren kikiáltotta a Kínai Népköztársaság megalakulását, s felvonta az ország zászlaját, az ötcsillagos vörös lobogót.[2]E napon vált Mao Zedong ötszázötvenmillió ember tejhatalmú urává. Jóllehet a harcok ezzel nem fejeződtek be, csak október közepére sikerült Kanton elfoglalása, s Jiang Jieshi híveivel együtt csak decemberben kezdte meg evakuálás Tajvanra.[3]Ennek ellenére hosszú évtizedeket követően helyreállt Kína egysége, s a diszkreditálódott Guomindang helyébe a Mao vezette, népre hivatkozó hatalom került, mely „a munkásosztály vezette népi demokrácia diktatúráját valósítja meg, amely a munkások és a parasztok szövetségén alapszik és egybefűzi az összes demokratikus osztályokat és Kína valamennyi nemzeti kisebbségét. A köztársaság küzd az imperializmus, a feudalizmus és a bürokratikus tőke ellen,és az erős Kína függetlenségének, demokráciájának, békéjének, egységének és felvirágoztatásának megteremtésére törekszik”[4]A Kínai Népköztársaság megalakulása egyelőre csak a forradalom politikai kérdését – a hatalom kérdését döntötte el.
Az általános program meghatározása szerint az új kínai államhatalom a „népi demokrácia diktatúrája”, mely a munkások és a parasztok szövetségén alapszik. A katonai bizottságok szerepe meghatározónak bizonyult, miképp a hadsereg – a párt és az állam mellett – Kína legfontosabb nemzeti intézménye a fegyverrel történő országegyesítés után. Feladatuk közé tartozott a közrend megteremtése, a romokban heverő gazdaság helyreállítása, és a földreformhoz szükséges megfelelő körülmények megteremtése, az imperialista hatalmak kiváltságainak felszámolása, a bürokratikus tőke államosítása, a földosztás végrehajtása, megvédeni az állam és szövetkezeti tulajdont, valamint a munkások és paraszti gazdaság érdekeit.[5]Az új rendszer a hatalom nagymértékű koncentrációját valósította meg, a hatalmi ágak (törvényhozói, végrehajtói, adminisztratív, ügyészi funkciók, nemzetközi szerződések ratifikálása) elkülönülése nem ment végbe, az ország irányítását Mao Zedong vezetésével egy igen szűk pártelit - a Központi Népi Kormánytanács - ragadta magához, s kezdetét vette Kína történetének negyedszázada a „nagy kormányos” irányítása alatt.
Mao a népköztársaság megteremtésére vonatkozóan felemlegeti a Da Tong-ot, és a hagyományos kínai utópiát: „ily módon válik lehetővé a szocializmus és a kommunizmus megvalósítása a népköztársaságon keresztül, hogy felszámolják az osztályokat és a belépés a Nagy Harmónia világába.”
[1] Mao 1947-ben mondott beszédében: „Kína gazdasági elmaradottságára tekintettel még a forradalom országos győzelme után is hosszú ideig szükséges lesz engedélyezni a kispolgárság nagy tömegei által képviselt kapitalista gazdasági szektort.” Jordán Gyula: Kína története. Bp., 1999. 141.p.
[2] Várnai Ferenc: A maoisták útja. Bp., 1976. 95.p.
[3] Németh István (szerk.:) – 20. századi egyetemes történet. II. köt. Európán kívüli országok.169.p.
[4] A felszabadult Kína. Bp., 1949. 43.p.
[5] Várnai Ferenc: A maoisták útja. Bp., 1976. 98.p.