Diaszpóra

A 2008-ban indult Tomázs traktátumajai egy kommersz énblogként kezdte pályafutását, s az idő előrehaladtával egyre inkább előtérbe került az érdeklődésemet lefedő történelmi, illetőleg orientalisztikai irányvonal; mely fokozatosan háttérbe szorította a magánélet egyes szegmenseit tárgyaló bejegyzéseket. E kettő pediglen már korántsem sem férhetett össze, s ebből adódóan született meg a http://doufukuai.blogspot.com/, mely kifejezetten a Kínára, esetlegesen Japánra vonatkozó bejegyzéseimet karolta egy csokorba - beleértve utazási élményeimet - s viszi tovább ezen tematikát.

A http://www.skandalum.blogspot.com/ ezennel viszont nem szűnik meg, ám meghatározatlan ideig inaktív stációba lép; mindazáltal az új blog kereteibe kevéssé illő, avagy egészen mással foglalkozó gondolatfoszlányok továbbra is jelen hasábokon kaphatnak majd helyet.

Az új blog is éppoly nagy szeretettel fogad minden nyájas olvasót, mint elődje.

Az utolsó napok Nanjingban

Az utolsó napok Nán​jīngban -Kína egyik legkibírhatatlanabb klímával rendelkező városában - a pokoli hőség elviselésének megkísérlésével teltek, több-kevesebb sikerrel. Nán​jīng nyáron nem embernek való. De állatoknak sem. Talán egyes gombafajtáknak lenne egyedül létjogosultságuk e forrongó katlanban, ámde mégis közel 8 millió lélek gondolja úgy, hogy okvetlen itt kell ténykednie. Juli albérletében porciózott el, fejedelmi szálláshelyet biztosítva, mit ezúton is köszönök neki. A fennmaradó egy hetet arra szántam, hogy elzarándokoljak még azokra a helyekre, melyekre eleddig még nem tettem be lábam, ezekről külön bejegyzéscsokrok érkeznek majd. Ezenfelül elbúcsúztam a még Nán​jīng-ban lévő - többnyire kínai barátaimtól -kivált Tián​mì-től, s Wáng-tól. Tián​mì most átmenetileg egy full extrás apartmanban lakik, főnöke,a Finnigens Wake ír kocsma tulaja biztosítja számára pár hónap erejéig, mióta itt lakik, sokat lógtunk nála. Sajnálom, hogy szétmentek Ivan-nel, együtt ismertem meg őket még tavaly, s nagyon jó barátaim lettek, de meg sem kérdeztek, hogy szakíthatnak-e. Pedig nem engedtem volna őket.

Ergo most külön vannak, de ki tudja, mit hoz a jövő. Ivan közben el is költözött ki a picsába, az Andemen-en túlra, buszon vittük a könyvespolcát, ami mókás szituációkat hívott életre, mint a költözés maga. Ez is megvolt.

Csütörtök isten kegyelméből ingyenes sörpercek törzshelyünkön, az Ellen's-ben. Ellen's teljesen kihalt volt, csak mi voltunk, valamint a pusztulattól rettegő Qīng​dǎo​-k. Apropó, semmi sem a régi: mostantól pusztán egy ingyenes sört lehet egyhuzamban kikérni, s az üveget is vissza kell vinni.

Wáng a legjobb kínai haverom, ő igazából korántsem egy tipikus kínai. Nagyon nyitott, s felvilágosult szellem, a legnagyobb jövő előtt álló kínai, kit ismerek. Még a déli, Guì​lín-i tripem során ütköztem vele a maratoni vonatúton, s azóta gyakorta összejártunk, országos cimborákká váltunk.

Ő egy biztos pont Nán​jīng ban, az elkövetkező pár évben egészen biztosan itt lesz még. Az Ellen's után Wáng-ékkal és Juliékkal még egyszer idén utoljára az 1912-negyedbe infiltrálódtunk, s a

Mazzo-ba zúztunk, egészen a hajnal harmatába gázolva. Mazzo is különben kezd már olyan lenni, mint a Castle, legutóbb tömegverekedés csorbította hírnevét. Február óta nem is voltam: nem hiányzott. Ettől függetlenül még lecsekkoltuk egy ízben.

Pénteken okítottam utoljára négy-öt éves doktoranduszaimat, miután megtudták, hogy egy jó darabig - vagy talán egyáltalán nem - jövök újra, sírva fakadtak. Hogy örömükben, vagy bánatukban, nehéz megítélni, mindenesetre remélem, hogy az utóbbi okból kifolyólag, egészen meghatódtam. Persze órákon szartak rám, de legalább a végső órán eszükbe ötlött, mily jó fej is ez a Thomas - Candy, a kínai asszistens majd aprítja őket ezután.

Szombaton váltottam yent, és nem bírtam megállni, hogy vissza ne menjek még egyszer a Nán​shī​dà​ campusára, e tengernyi élmény mezejére, a "kelet legszebb campusának" tituált objektumára, mely valóságosan bukolikus környezetbe burkolja a Nán​jīng Normal University-t.

Egészen kivételes évet töltöttem el itt.

Nán​jīng e bolgyó legjobb helye.

Nem kifejezetten szép, de igazi egyetemi város, s minden adott, mire egy liú​xué​shēng-nek szüksége lehet. Hatalmas múltja van, ezernyi látnivalóval, emellett a szórakozásra sem lehet panasz. A képzés színvonala igen magas, marasztaló szóval nem lehet illetni, dicsérni annál inkább. Szívesen visszajönnék.

Gāo​tiě-re pattantam, még egyszer végigsimítottam pislantásommal a város ormótlan idomait, az ordibáló utca árusok kopasz fejét, a Xuán​wǔ​hū-t, s az állomást. Eszembe ötlött, mikor tavaly ideérkeztem, totálisan esetlenül egy totál idegen világban, önkéntelenül is elmosolyogtam akkori önmagamon. Megválasztott ez az egy év Kínában, Nán​jīngban.

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú Láng-gal folytat intimebb viszonyt, feldühödött, s azonmód visszaparancsolta Zhī Nǚ-t az Égbe. (Egyéb alternatívában Zhī Nǚ-t visszakényszerítette korábbi feladatkörébe, hogy irizáló felhőket szőjön, amiről elfeledkezett, míg a Földön akciózott Niú Láng-gal. Niú Láng szíve pedig meghasadt, hogy kedvese egyik pillanatról a másikra egyszerűen eltűnt. Ekkor ökre hirtelen tudtára adta, hogy amennyiben lemészárolja őt magát - mármint az ökröt - s magára ölti annak bőrét, úgy az Égbe juthat. Niú Láng keserű könnyek közepette hentesbárdot ragadott, és próbára tette az ökör szavát. Magára öltötte az ökör bőrét, fogta két gyermekét, s elindult szíve választottjának, Zhī Nǚ felkeresésére. Xī Wáng Mŭ ezen meglehetősen megorrolt, és hajtűjével széles folyamot fakasztott az Égen, hogy elválassza a szerelmeseket, létrehozva ezzel a Tejutat - yín​hé (银河) az Altair és a Vega csillag között.

Zhī Nǚ örökkön a folyó egyik partján ülve, véget nem érő szövésfonásra kárhoztatott, míg Niú Láng a távolból figyeli őt két gyermekükkel a másik parton. [Oldalsó csillagai Hé Gŭ (河鼓) és Hé Gŭ sān ( 河鼓三)].

Mindazáltal minden évben egyszer a csókák (vagy szarkák) - kik megsajnálták a szerelmespárt - az Égbe repültek, s egy hidat hoztak létre - què​qiáo (鹊桥) "csókahíd", a Deneb, valamint a Hattyú csillagkép között, lehetővé számukra, minden évben egy estére ismét találkozhassanak, a hetedik holdhónap hetedik napján.

Legalábbis az egyik változat szerint.

A Qī​xī​ a Hàn-dinasztia (汉朝) korából [i.e. 206-i.u. 220], s az akkori emberek csillagimádatából eredeztethető. Qī​xī​ idején fűzérkoszorúval díszítették a kerteket, és a hajadon, avagy friss házas nők különböző áldozatokat mutattak be Niú Láng-nak és Zhī Nǚ-nek, (étel: gyümölcs, tea, valamint korabeli kozmetikumokat.) Az áldozat bemutatását követően e kozmetikumok (vagy smink, etc.) egyik részét a ház tetejére hajították, míg a másikat az adott háztartás fiatal leányzói közt osztották szét, biztosítva őket azzal, hogy éppoly bájossá sarjadnak majd, mint Zhī Nǚ maga.

Egy másik tradíció szerint a lányok Qī​xī éjszakáján egy varrótűt hajítottak egy tál vízbe, mintegy hímzési technikájuk ellenőrzése végett: ha a varrótű megmaradt a víz tetején, s nem süllyedt el, azt bizonyította, hogy a leán jártas a szövés-fonás-hímzés művészetében.

Ezen este a hajadon lányok a jövőbeli jó férjért imádkoztak, a frissen házasok pedig a mielőbbi gyermekáldásért.

A hagyományos meteorológiai koncepció szerint ez estére esőzés várható, az Ég potyogó könnyeiből adódóan.

Ráadásul, ha Qī​xī estéjén, szőlőlugas alatt hallgatózva még akár el is csíphetjük Niú Láng és Zhī Nǚ diskurzusát!

Nem fordulunk kétszer!

Nem bizony. Amit egy körben el lehet vinni, azt - minthogy az illusztrációk is szemléltetik - elvisszük. Kézen, lábon, biciklin, és a közkedvelt háromkerekű biciklin (三轮车). Olykor meglepő, olykor mókás, olykor szomorú, mégis annyira kínai. Északon, délen, bárhol feltalálják magukat.

És az Égi császár felfér még? Fel hát!






























Téglákat bicajon? Miért ne?














Ez a szomorúbb oldal...




















Ez pedig a mókásabb...














Vállról indítható drogéria.














Toljuk ki a konyhát, ha gurul!














Vas-gyűjtünk. Nem a népi kohókba, csak úgy.





























Így hozták a vizet a koleszba. No meg a kis motoron.






























Aquamobil 2.0. Hasonszőrű társa az alábbi bejegyzésben (az egyetem közelében).














Helykihasználási esettanulmány.

Mi ez, ha nem a logisztika újraértelmezése?

Kínai szleng vol. 10. - Tojásátkok

Kínai szlengsorozat 10. fejezete, melyben különféle tojással kapcsolatos inzultálások lajstromba vételével operálunk:

笨蛋 bèndàn:hülye, barom, igen kommersz kifejezés.

倒蛋 / 捣蛋 dǎodàn: bajt okozni. "Felfordítani a tojást/zaklatni, csapkodni a tojást". Egyébiránt: 调皮捣蛋 tiáo​pí dǎodàn - rossz, csintalan.

滚蛋 gǔndàn: effektíve tűnj a franca! Literálisan gurulj el, tojás!

坏蛋 huàidàn: rossz ember, rossz tojás.

糊涂蛋 hútúdàn: összezavart, zavaros tojás - zavart, helyét nem találó, kevésbé sem nyomon lévő személy titulusa.

穷光蛋 qíongguāngdàn: pénztelen személy illetése, kvázi "szegény és még tojása sincs".

混蛋 hùndàn: barom, idióta. "Lókötő, naplopó, tohonya tojás". A 混 hùn szarakodni, semmit teni, időt pazarolni értelemben használatos [ par exemple 混日子]. Apropó, 混混 hùnhùn, vagy 混子 hùnzǐ szintúgy semmirekellő, időt fecsérlő, mihaszna embereket jelölhet.

王八蛋 wángbādàn: "teknőstojás", hülye, idióta, szararc, etc. A "teknős fiáról" az alábbi bejegyzésben esett szó.

Daft Punk

Daft Punk-ék itt bicikliznek Nán​jīng-ban.

Dióhéjban vol. 4.

Az utolsó hónap a Középső Birodalomban rátarti, úri lakáj módjára nyitott fehér kesztyűs kézzel ajtót,s torkát köszörülve tessékelt befele, mint holmi hivatlan vendéget, na jöjjön, essünk túl rajta. Elég nehézelhinni, hogy az eleddig megszokott bukolikus idillt szétszabdalja kilencezer kilométer, s visszacsöppenek, honnan útrakéltem, a Kárpát-medence kicsiny falvába, Kókába, hol aztán az élet mit sem változott, és nagy valószínűséggel nem is fog az elkövetkező háromszázharmincezer évben.

Dióhéjban is lehetetlen mindenről e hasábokon beszámolni, mi az elmúlt pár hónapban történt, rengeteg helyen voltunk, rengeteg minden történt, rengeteg mindenről szeretnék írni, de nincs idő most ilyenekre.

"Újságot csináltam, vezércikket írtam", egy doufukuai-omat, vagyis kis irományomat közölték az egyetem újságában, fizetségem húsz yuan volt, egy big mack menü ellenértéke, evoé. Persze, maga a tény örvendetes,hisz' nem a pénzről szól ez, maga a név, ország a cikk végén ad büszkeségre okot.

Ám itt minden nap történik valami, tegnap hazafele Beijing-ből [amiről külön bejegyzés-triász készül majd] a vonaton Katja hív, hogy nem akarok-e filmsztár lenni? Nos, legyek. Statiszta voltam egy történelmi tv-sorozatban, francia gyármunkást játszottam egy Nanjing-tól igen messze lévő lepusztult kohóban, a forgatás jó buli volt, leszámítva, hogy a kosztüm kurva meleg volt, mondjuk sokat nem kellett mozognom. A stáb nagyon profi volt, meg a szervezés is, hoztak, vittek, etettek minket, és majdnem három órát ugrálok és éneklek négyéves doktoranduszaimmal azért a pénzért, amit most effektíve egy óra alatt megkerestem. Várhatóan idén októberben kerülök a kínai tv-kbe. Hozzávetőlegesen egy percre. Vagy még annyira sem.

Megfigyelésem szerint a vietnamiak szót értenek a bagzó macskákkal, miképp ugyanazt a nyelvet beszélik.

Annak az ablakom alatt lakó kínainak, aki minden egyes felvirradó nap kiköpi a belső szerveit és ezáltal ragad ki álomországból üzenném, hogy hallom minden reggel, hallom minden reggel, hallom minden reggel a hangod, hallom minden reggel...

Most voltak a félévközi vizsgáink, és jövő héten már az évvégi megmérettetés várat ránk, aztán véget ér a szemeszter. De addig is az egész június, aztán még a július, az már viszont csak részben fog Kínában eltelni, más részben még inkább távol-keletebbre, majd kurvára nyugatabbra.

Nanjinger - Sushi Express

Amennyiben jobbfajta, legalábbis igazi sushi (寿司)-nak látszó tárgyakat kívánunk magunkba oktrojálni Nanjing-ban, amire egy japán is áldását adja, érdemes a Zhū​jiānglù-i (珠江路) metróállomáshoz oldalazni [南师大-tól tíz perc séta a 广州路 mentén, az Ellen's után nem túl sokkal]; s az ott lokalizálódó Sushi Express-be térni.

Azt nem mondanám, hogy egy kifejezetten autentikus sushi bárról van szó, jobbára egy sztahanovista elveken nyugvó, ámde a minőség sarlóit még ki nem csorbító, képzeletbeli derék sushiproletár szívét-lelkét rizsre hinté, hogy elégedett szájízzel távozhassunk. Mindazáltal e shushiproletár korántsem egy itamae, ergo shusi-mester (mint teszem azt akivel Shànghǎi​​-ban találkoztunk), ettől függetlenül igen korrekt nigiri (握り寿司) [kézzel formázott rizsgombócokon tálalt halfilék], valamint maki shusi (巻寿司)-kat [a rizs és a hal nori lapokkal hengerré van alakítva] pusztíthatunk el jókedvvel.

Ajánlatos.

Étlap:










































cím: Zhū​jiānglù-i metróállomás (1-es vonal)
nyitva tartás: 11:00-21:30
neten: www.sushi-express.com.cn
wifi: nincs, zabálj, ne netezz!

Nanjinger - S.I.T. Café

A S.I.T. Café hozzávetőlegesen a 南大 és a 南师大 egyetemeinek képzeletbeli metszéspontjában van, de legalábbis egyiktől sincs olyan messze, hogy ne érne meg egy kis sétát az igen hangulatos, kellemes atmoszférájú kávéházba.

A S.I.T. alapvetően egy középkategóriás hely, középkategóriás árakkal: hatalmas plusz, hogy bármely rendelt italneműre vonatkozólag egyszeri ingyenes utántöltés jár, ergo az árban két adag foglaltatik. A sütik - kivált a brownies - 20 yuan-es ellenértékéért ellenben adhatnának akkorát is, melyet esetleg fel is tudok szúrni a villámra, vagy nem nézek morzsának. Általában véve ez vonatkozik az étlapra is - a peregrinus nem itt fogja telezabálni magát, de nem is azért jött.

Miképp tanulni jött [elviekben], melynek elsőrangú terep: barátságos környezet, legnagyobb előnye, hogy tágas, kényelmes, világos, mindez enyhén retrós dizájnnal megspékelve. Emellett az a tökéletesen semmilyen zene szól, mely táptalaja lehet elkalandozó gondolatoknak, de gondolatrest andalgásnak is, (egyéni változó szabja) vagyis egy standard, mégis kedves kávéház forog itt szóban.

Wifi természetesen van (jelszó: ilovenanjing).

Kínai szleng vol. 9. - Mi a tézma?

Kínai szleng, kilencedik felvonás, melyben találkozáskor történő helyzetfelméréseket végezhetünk.

怎么样? zěn​me​yàng? : mi újság, mi a helyzet? - a legáltalánosabb formulák egyike.

怎么样啊? zěn​me​yàng?: jelentése egyezik az előzővel, mindösszesen egy kérdőhangsúlyt nyomatékosító toldalékhanggal ellátva.

吃饭了吗? chī​fàn le ma? : ettél már? - e kérdésnél kezdők gyakorta beleesnek abba a hibába, hogy konkrétan válaszolnak rá: igen ettem/nem nem, ettem. Nem, nem kell rá válaszolni, ez egy egyszerű üdvözlési formula, mely mára kiveszőben van, de idősebbektől hallhatjuk még. Eredetét tekintve a régi Kínában nem volt mindennapos az étkezés, ekképp egy nap akkor kezdődhetett igazán jól, ha már a kaja megvolt.

最近怎么样 ? zuì​jìn​ zěn​me​yàng? - mostanában mi újság, mostanában mi a helyzet? - szintúgy kommersz érdeklődés.

最近还可以吧? zuì​jìn hái kě​yǐ ba?: mostanában megvagy még? szó szerént mostanában még elmegy? - ez is jobbára barátok közti diskurzusoknál használható.

最近还凑合吗? zuì​jìn hái còu​he ma? : értelme megegyezik az előzővel, ám kissé vulgárisabb.

怎么弄得? zěn​me nòng de :mi a pálya, mi a tézma?

干麻去? gānmáqù : hozzávetőlegesen mi a picsa/mi a fene van, mi a franc történik (hasonlatos az angol wtf-hoz)

混日子 hùn​rì​zi : az időt pazarolni, vesztegelni, szarakodni.

老样子 lǎo​yàng​zi :"régi alak", ergo nem változott semmi. Ami a kínaiak jellemzője, hogy ha megkérdezik őket, hogy megy a soruk, soha nem fogják azt válaszolni, hogy remekül, kitűnően nagyon jól, etc.; ehelyett a következő formulákkal replikáznak:
不错 bù​cuò : nem rossz
还可以 háikě​yǐ/还行 háixíng : még elmegy.
还凑合 hái còu​he : épp, hogy elmegy.
马马虎虎 mǎ​ma​hū​hū :so-so.

你还是这么胖 nǐ hái​shi zhè​me pàng! : még mindig ilyen dagadt vagy! [igazából nem szerencsés így üdvözölni valakit, bár ildomos tudni, hogy a régi Kínában volt egy üdvözlési formula: nǐ pàng le 你胖了 - meghíztál! - ami pozitívumot jelentett, már pusztán a tradicionális kínai szépségideál gömbölyded vonásaiból adódóan is.

你还是这么痴 nǐ hái​shi zhè​me chī!: még mindig ilyen retardált vagy!

干啥? gàn​shá? :mi a francot csinálsz/mi a picsa van?

混得怎么样? hùnde zěn​me​yàng? :mostanában hogy megy a sorod? Csak bizalmas nyelvhasználatban.

早 zǎo:'reggelt!

晚上好啊 wǎn​shàng​hǎo ā :jóestét!

晚安 wǎn​'ān :"békés estét", kvázi jó éjszakát - késő este alkalmazott köszönés, vagy akár elbúcsúzás.

下次见 xià​cì jiàn :találkozunk legközelebb.

我走了 wǒ zǒu le : zúztam/leléptem - távozáskor használatos

回头见 huí​tóu​ jiàn :majd találkozunk!

Játék és muzsika egy percben

A Nanjing-i metróban sompolyogva lettem figyelmes az alábbi plakátra, ehhez kapcsolódik a feladvány: mire vetheti figyelő pillantását a sasszemű, nyájas szittya olvasó?

Egy kis segítség:














Az első helyes megfejtő nagy tapsot kap ajándékba, és meghallgatja a következő számot.

Három szörny: szkülla, szukkubusz, szaké

Még gazdag koromban múlt héten dobtam egy telefont Shogo-nak, hogy készüljön, mert hétvégén zúzunk Shanghai-ba. Jött közbe egy Huangshan, melynek eredményeként mind pénztárcám, mind egészségem némileg leamortizálódott, így toltuk Shanghai-t későbbre. Nagy meglepetésemre viszont Shogo jött vissza Nanjing-ba üzleti tárgyalásra e hétvégén. Nálunk,a Nanshan-hotelban ütköztünk, majd a Xinjiekou-i Jinling-hotelbe vettük az irányt, ami nem egy szar hely, Shogo sem szarral gurigázós forma, én viszont nem voltam testileg-lelkileg felkészülve ilyetén helyekre: papucskámmal sunnyogtam befele, a fehér kesztyűs portás meg kvázi rám akarta baszni az ajtót. Lakosztálya nagy mennyiségű Xili-vel volt ellátva, Shogo-val és Yurivel megkezdtük a készletek felemésztését, dumálgattunk, etc. Majd estére egy közeli igen nívós japán étterembe tértünk, iszonyat jó kajákat toltunk befele, ugyanakkor a japán nyelvvel és kulináriával kapcsolatos fojtogató tudatlanságomból kifolyólag vajmi kevés hasznosítható információval szolgálhatok arra vonatkozólag, hogy miket is ettem. Mindazáltal az Asahi-t sikerült azonosítanom. Seggemig kapar az ideg, hogy pár hülyeségen kívül nem tudok semmit japánul, Yuri és Shogo egymás közti beszélgetéseinél komoly tekintetet vágok, és sokatmondóan pislogok: kénytelenek kínaira kapcsolni, hogy az illiterált Thomas is szóhoz juthasson. Noha furtonfurt Antonio Baderas 13. harcosának nyelvtanulási technikáját alkalmazom: hogy tanultad meg a nyelvünket? Úgy, hogy figyeltem!

Egészen addig figyeltem, míg egy üveg szaké az asztalunkhoz vágódott az éterből, pontosabban magától az étterem tulajától, rajta sem volt az étlapon, csak az olyan tiszteletre méltó törzsvendégeket illetik ilyennel, mint amilyen példának okáért Shogo. Yuri egy kampai után kiszállt a ringből, ergo szamuráj cimbimmel pusztítottuk el a fiola tartalmát. E ponton józanságom és én még vidáman röhögcséltünk egymás mellett, a status quo-nak viszont ellentmondott a tény, hogy az exkluzív neonkatedrálisok vakító fényáradatából megszeppent sikátorok bús homályába vésző izakayá-jába tévedtünk. Újabb szaké, újabb szaké, újabb szaké. Külcsínt tekintve hidegvérű hangariként hidaltam át a shot-pohárkákban rejlő nehézségeket, agyamban viszont váll támasztva vigadtak sírva az egyre részegebb gondolatok. Közben csoporttársunk, Haruna és barátja is csatlakoztak, meg még pár japán srác, be is mutatkoztam nekik:  こんにちわ、私はトマスと言います、アル中です, én nem vagyok zsákbamacska. ヤバイ、ちょっとフラフラしてきちゃった。。。Aztán Shogo eltűnt, majd valamely párhuzamos dimenzión magunk is, a retrospektív töprenkedés e ponton meghanyatlik. Mindenesetre a koleszban ébredtünk, ergo nagy sikerrel hopponáltunk vissza kiindulási koordinátáinkhoz.

Hőség. Aszály.Sivatag. Sakálok. Ez van most Nanjingban, és valami ősi, roppant erő irdatlan karmai feszítik szét koponyámat, én meg csak kapálódzok az elpusztult agysejteimnek kapart fagyos, nihil járta dermedt jégveremben.

Kínai kocsmológia vol.5. - 酒文化

A kínai kocsmológia eleddig pusztán sörcentrikus elukubrációk formájában képviseltette magát, mindazáltal Kína tradicionális alkoholkultúrájára a malátaszörp kevésbé súlyos bullával nehezedik, ergo elkanyarodunk az alapkövekhez.

Egészen a kínai civilizáció hajnalához, hiszen már a legelső szertartásokat - kivált a fontosabbakat -is alkoholtartalmú párlatok kísérték. Az elkövetkező hosszú századok folyamán különböző fajtájú alkoholos italneműk, illetve szeszfőzési módszerek fejlődtek ki, valamint a lepárlás is egyre kifinomultabbá vált. Ezzel párhuzamosan a szokások, és a kultúra élénk részévé váltak egyúttal.

Na mármost tudniillik a piának Kínában mélyebbre nyúló története van, mint a teának. (Punktum). Mint ahogy tanúvallomást tesz erről az 1986-ban Hé​nán​ tartományban talált több, mint háromezer évesre datált kancsó, és a benne lévő szeszfőzet.

Az ital tehát végigkíséri a kínai történelmet, vegyük mindjárt példaként a költőket: Táo​ Yuān​míng​ (陶渊明), a Három királyság korabeli Jin-dinasztia prominens irodalmára olyan szinten alkoholszimpatizáns volt, hogy egy napot nem bírt volna nélküle. Vagy éppen a Tang-dinasztia költőnagysága, Lǐ​ Bái​ (李白) egy kis rásegítés után száz költeményt szült(汁酒诗百篇), mi több minél részegebb volt, annál jobb verseket írt. Viszont időnként a héroszok is erősre itták magukat: Wǔ​ Sōng​ (武松), a Sòng​-dinasztia Liáng​shān​bó​-ból (梁山泊) való hős haramiája (Vízparti történet megvan?) tizennyolc serlegnyi italt adagolt be magának egyhuzamban, majd hirtelen felindulásból puszta kézzel való tigrisölést követett el.

A kínai szó az italra - jiǔ​ (酒) - egy eléggé általános fogalom, és valamennyi alkoholtartalmú főzetet jelentéstartományába foglal, a sörtől - píjiǔ​​ (啤酒) a rövidig (csak simán jiǔ​-nak illetik), vagy éppen a borig pú​tao​jiǔ​ - (葡萄酒). Az első gabonapárlatok a legendák szerint már négyezer éve is mosolyra fakasztották felhasználóikat. S mint minden fontosabb dolog Kínában, a földműveléstől a könyvnyomtatásig természetesen egy-egy konkrét személy - kultúrhérosz - nevéhez fűzhető. Nincs ez másképp a piával sem, a mitikus Xia-dinasztiabeli Yǔ​ (禹) király felesége(!) találta fel.

Akárhogy is, Kína az első civilizációk között tudható, akik italként kezelték az alkoholt, illetőleg az alkoholos tartalmú megoldásokat. Hogy tetézzem a dinasztikus zűrzavart, máris a Shang-dinasztiáig (amiről csak annyit érdemes tudni, hogy a Xia-val ellentétben első bizonyítottan létező dinasztia), az i.e. XVIII-XI. századig ugrunk, hol is már igen széles körben elterjedt a gabonafélék italformátumba való transzformálása. A csontokon és teknőcpáncélokon fennmaradt feljegyzések (甲骨文), valamint az egyes bronztárgyak világosan tudtunkra adják, hogy már a Shang-éra emberei közt igen nagy népszerűségnek örvendett az ital, továbbá igen nagy szerepet játszott az őskultuszban is egyszersmind.

Sok más egyéb mellett a Tang-dinasztia az alkoholkészítés aranykora is volt, kivált hogy a nép körében is ismertté váltak az alkoholkészítési módszerek. Ennélfogva népszokások részévé is vált, példának okáért mikor a lányok feleségül mentek, a hozomány részéhez tartozott a pia is. A hú (胡) nemzetiségbéliek italboltokat nyitottak a fővárosban, Chang'an-ban, hogy a nyugati régiókat elláthassák, a Yuan-dinasztia piacain pediglen már ipari méretekben folyt a pia-kereskedelem.

A hagyományos kínai piáknak - az elkészítési eljárásból adóadóan - két fő csoportja van. Először is a ​​ huángjiǔ (黄酒) "sárga likőr", [a huáng amúgy nem teljesen sárgát, inkább sárgás-barnás színt jelöl, pont olyasmit, mint amilyennel az ital rendelkezik, ami egyben hírnevét is adja] mely szintén ezredéves hagyományokkal bír, alkoholtartalma alacsony, 15% körül mozog, kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság, vagyis afféle gyógyászati (keserű)likőrként alkalmazták. Búzából, kölesből, de legfőképpen rizsből készítik. A lepárlási procedúrát követően kellemes aromájú, és minden él nélküli édeskés ízvilágú szesz tárul elénk. Hidegen, vagy felforrósítva egyaránt fogyasztható, mindemellett a kínai kulinária sem nélkülözi( utóbbi a 料酒). A leghíresebb huángjiǔ a Zhè​jiāng​-i ​Shàoxīng​ (绍兴), a Shān​dōng​-i ​Jímò​ (即墨), valamint a Fújiàn​​-i ​Chēngāng ​(沉缸) városából származik. Megkülönböztethetünk szárazat (干), hol a cukortartalom nem több 1%-nál, ilyen példának okáért a Shào​xīng-i Yuán​hóngjiǔ​ (元红酒). Félszáraz (半干), a cukortartalom 1-3% között ingadozik, igen sokáig eltartható, Kína huángjiǔ-exportjának nagy hányada félszáraz. Ilyen a Jiā​fànjiǔ​ (加饭酒) - "rizst hozzáadott likőr", melynél a fermentáció során nagyobb mértékben adnak hozzá rizst. Családi eseményeken - születés, eljegyzés, temetés - közkedvelt. Félédes (半甜), 3-10% közötti cukortartalommal, minél tovább tárolt, annál sötétebb szín jellemzi, bár tartósabb elraktározásra nemigen alkalmas. Legjobb példa rá a Shào​xīng-i specialitás, a Shàn​niàng​jiǔ​ (善酿酒). Édes (甜), 10-20%-os cukortartalom, úgymint a Fēng​gāng​jiǔ​ (封缸酒), a tradicionális elkészítési eljárásnak köszönhetően az év bármely szakaszában elkészíthető. Extra-édes (浓甜), a cukortartalom 20%-os, vagy annál több, ilyen a Xiāng​xuě​jiǔ​ (香雪酒) is.

​A másik nagy csoportosulást pediglen a báijiǔ​ (白酒) "fehér likőr" [avagy alternatív elnevezésben shāo​jiǔ​ 燒酒, a Tang-dinasztia egy igen híres báijiǔ​-ja végett] képzi, mely Kína unikális röviditala, készülhet kukoricából, búzából, rizsből, cirokból. Alkoholfoka igen magas, 55-65% közötti, s leginkább Dél-Kínában termelik. Felmelegítve, vagy szobahőmérsékleten tálalható, üveg vagy porcelánkancsóban, illetőleg shot-pohárkákban, kupicában. Egyik leghíresebb és legdrágább fajta a Wǔ​liáng​yè​ (五粮液), melynek ára csillagászati összeget ölthet. Közkedveltebb fő változatai - az eljárási különbségekből fakadó karakterisztikusság, illetőleg az aroma alapján: jiàngxiāng (醬香), pácolt ételek (醬菜) mellé tökéletes választás lehet. Nóngxiāng vagy lúxīang (濃香/瀘香), édeskés, mintegy olajos textúrájú, mint az előbb említett Sìchuān provinciabéli Yíbīn (宜宾) város Wǔ​liáng​yè​-je. Qīng​xiāng​ vagy fēnxiāng (清香/汾香), mely kellemetes, könnyedebb, szárazabb fajta. Mǐ xiāng (米香), hosszú történelemmel bíró fajta, melynek jellegzetessége a Rhizopus nemzetségbe tartozó gombák felhasználása az erjesztés során. Jeles képviselője a Guìlín​​-i Sān​huā​jiǔ​ (三花酒). Fēng xiāng (蜂香), mézaromájú kivitel, ekképp édeskés ízvilágú. Jiānxiāng vagy fùxiāng (兼香/復香), a jiàngxiāng, nóngxiāng valamint a fēnxiāng egyfajta kombinációja, legismertebb reprezentánsa a Xī​fèng​jiǔ​ (西凤酒). A báijiǔ ​nevezetes típusai: Fénjiǔ (汾酒), mely a a Déli- és Északi-dinasztiák koráig nyúlik vissza, s az eredeti kínai báijiǔ, mely cirokból készül. Alkoholfoka: 63-65%. Èrguōtóu (二锅头), erős, olcsó, ergo a kékgallérosok bálványa Észak-, illetve Északkelet-Kínában, par exemple Peking kommersz piájának számít, kivált a Hóng xīng (红星) márkájú. Máotái (茅台): talán Kína legismertebb piája, a déli Guì​zhōu​ tartomány Máotái városában termelik. Az Usquebaugh és aquavit mellett a máotái-t a világ három híres italának tartották anno. Az 1915-ös panamai világkiállításon lett szó szerint világhírű, hol is Kína máotái-jal jelent meg, ám az amerikai szervezők nem tartották eléggé attraktívnak a sárga porcelánkancsót - melyben tárolták -, így megtagadták a részvételét. A legenda szerint nem meglepően eléggé bepöccent a kínai delegáció, és igen vad viták bontakoztak ki, minek eredményeként földhöz vágódott egy üveg máotái, s a széttört üvegből kiáramló mesés aroma balzsamozta körbe a jelenlévőket, kik úgy elbűvölődtek, hogy azonmód aranyéremmel jutalmazták a nedűt. Emellett Máo​ is természetszerűleg máotái-jal kínálta Nixon-t kínai látogatása során, és állítólag Kissinger megjegyezte Dèng​ Xiǎo​píng​-nek, hogy "amíg van elég máotái, addig bármilyen problémát meg tudunk oldani". Egyébiránt 54-55%-os. Gāoliángjiǔ (高粱酒): gāoliáng alatt a cirok egy bizonyos fajtája értendő, Dà​zhí​gū (大直沽)​, Tiān​jīn​-től keletre lokalizálódó városban tűnt fel először, még a Míng​-dinasztia korában. Ma leginkább Taiwan-on termelik. Dàqūjiǔ (大麴酒): Sìchuān-ból származik, több, mint háromszáz éves történelemmel bír, búzából, cikorból készítik, a fermentáció igen hosszadalmas. Alkoholfoka 52% körül ingadozik. Shuāngzhēngjiǔ (雙蒸酒), "kétszer desztillált likőr", vagy sānzhēngjiǔ (三蒸酒), azaz "háromszor desztillált likőr", nevéből adódóan többszöri desztilláción megy keresztül elkészítése során, előbbi 32, utóbbi 38-39%-os alkoholtartalommal operál. Méiguīlòujiǔ (玫瑰露酒), "rózsakivonat likőr", egy bizonyos fajta rózsával és kristálycukorral desztillálják. 54-55%-os. Ehhez hasonul a​​​ Guìhuāchénjiǔ​ (桂花陈酒), Osmanthus-virág ízesítésű, mindössze 17-18%-os likőr. Wǔjiāpíjiǔ (五加皮酒), tulajdonképpen gyógyszer, mivelhogy gyógynövények kiváló egybevegyítése - többek között az Angelica sinensis (当归) - forog szóban e fajta kapcsán. Yùbīngshāojiǔ (玉冰燒酒), vagy kevésbé ismert elnevezésében Ròuláoshāo (肉醪燒), kantoni rizslikőr immáron száz éves múlttal. A desztillációt követően a palackozásig disznózsírral tárolják. Az elnevezés vélhetően a szeszfőzési eljárásból adódik, miként a kantoni nyelvben a yuk (jáde) ejtése azonos a hússal, a bīng jeget jelent, ami a likőr tetején "úszó" zsírt, mint kvázi egy jégtáblát magyarázza.

achtung: folytatás következik.

复活节快乐!

A 唐朝-val kívánok kellemes húsvéti ünnepeket minden erre tévedtnek!

Húsvét Kínában

Fù​huó​jié​ (复活节) - vagyis Húsvét a magunk módján Kínahonban, Katja és Danila révén, kik nem győztek száznyi tojást kipingálni, s órán szétosztani azt. Ezúton is köszönjük nekik!