VB-n részt vevő országok történetét folytatva jöjjön a negyeddöntős Paraguay újkori történetének egy rövidke szelete. Mint ahogyan azt az előző bejegyzések kapcsán láthattuk, Latin-Amerika államainak függetlenségi harcai során létrejött határai jobbára az erőviszonyok függvényei, mintsem a kollektív megegyezések eredményeiévé voltak. S e határok változása, az alakuló nemzettudat által diktált érdekek folyamatos határvitákhoz, és háborúkhoz vezettek, melyek a nem pusztán a XIX. századra nyomták rá a latin-amerikai országok egymáshoz fűződő kapcsolataira a bélyegét, de az elkövetkező korokra nézve is. A szinte állandóan fennálló háborús feszültség egyeneságon vezet a militirizmushoz, a hadsereg szerepének megerősödéséhez, s annak politikai befolyásának növekedéséhez. A XIX. század eme tipikus határvitáinak és területszerző háborúinak egyik legnagyobb elszenvedője volt - kalandorpolitikája folytán - Paraguay.Paraguay, Uruguayhoz hasonlatosan a két nagy állam, Argentína és Brazília érdekszféráinak pufferzónája volt. A Paraguay ellen folytatott háború előzményei a Paraguay-Brazília közit határkonfliktusra vezethető vissza. 1864-ben egy bizonyos Francisco López
, a paraguayi diktátor Brazília és Uruguay közt kirobbant bulit háborús provokációnak vette Brazília ellenében, egyébiránt folyamatosan beavatkozott a két ország összekülönbözésébe. 1864-ben López még egy brazil gőzöst is magáévá tett, ami persze azonmód hadüzenetet vajúdott ki Brazíliából. A brazil kormány sietősen lerendezte viszályát, és meggyőzte Uruguayt is, hogy Paraguayra nincs túl nagy szükség. López Argentínát is maga ellen fordította, mivelhogy követelte hadainak az országon való szabad átkelést Brazília ellenében. Argentína ehhez nem járult hozzá, ekképp López Paraguay kongresszusával hadüzenetet intézett Argentína ellen. Vagyis Paraguay az Uruguay-Brazília-Argentína kombinációjú harapófogó csapdájába zuhant. Paraguay kis létszámú, ám igen ütőképes haderővel rendelkezett, s magához 
ragadta a kezdeményező fél szerepét: a brazil Matto Grosso tartományába vonult, hol is jelentős katonai készletekre tett szert. Ez pusztán csak ideiglenes előnyt jelenthetett: a szövetségesek 1866-ban Paraguay területére léptek, véres harcok árán ugyan, de López kénytelen volt feladni fővárosát. A súlyos veszteségek ellenére López terrorja öregeket és gyermekeket is harcra kényszerített, még két évig folytatta gerilla-háborúját. Az értelmetlen ellenállásnak csak a diktátor 1870-ben bekövetkezett - máig tisztázatlan körülmények között történő - halála vetett véget. A háború mérlege Paraguay számára szerfölött megrázó volt: a háború kezdetén 525 ezer lakosú ország drasztikus emberveszteséget követően az 1871-es népszámlálás után 221 ezer lelket tudhatott magának (mindezt tetézte egy kolerajárvány is). A békeszerződések értelmében pediglen 55 ezer négyzetmérföld átadására kötelezték az országot Brazília, illetve Argentína javára. A kirótt óriási kártérítést Paraguaynak nem állt módjában, s lehetőségében törleszteni, így ez el is maradt.
A latin-amerikai országokkal kapcsolatos bejegyzések irodalma: Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem 1789-1914. Bp., 2005. 664-679.p.
, a paraguayi diktátor Brazília és Uruguay közt kirobbant bulit háborús provokációnak vette Brazília ellenében, egyébiránt folyamatosan beavatkozott a két ország összekülönbözésébe. 1864-ben López még egy brazil gőzöst is magáévá tett, ami persze azonmód hadüzenetet vajúdott ki Brazíliából. A brazil kormány sietősen lerendezte viszályát, és meggyőzte Uruguayt is, hogy Paraguayra nincs túl nagy szükség. López Argentínát is maga ellen fordította, mivelhogy követelte hadainak az országon való szabad átkelést Brazília ellenében. Argentína ehhez nem járult hozzá, ekképp López Paraguay kongresszusával hadüzenetet intézett Argentína ellen. Vagyis Paraguay az Uruguay-Brazília-Argentína kombinációjú harapófogó csapdájába zuhant. Paraguay kis létszámú, ám igen ütőképes haderővel rendelkezett, s magához 
ragadta a kezdeményező fél szerepét: a brazil Matto Grosso tartományába vonult, hol is jelentős katonai készletekre tett szert. Ez pusztán csak ideiglenes előnyt jelenthetett: a szövetségesek 1866-ban Paraguay területére léptek, véres harcok árán ugyan, de López kénytelen volt feladni fővárosát. A súlyos veszteségek ellenére López terrorja öregeket és gyermekeket is harcra kényszerített, még két évig folytatta gerilla-háborúját. Az értelmetlen ellenállásnak csak a diktátor 1870-ben bekövetkezett - máig tisztázatlan körülmények között történő - halála vetett véget. A háború mérlege Paraguay számára szerfölött megrázó volt: a háború kezdetén 525 ezer lakosú ország drasztikus emberveszteséget követően az 1871-es népszámlálás után 221 ezer lelket tudhatott magának (mindezt tetézte egy kolerajárvány is). A békeszerződések értelmében pediglen 55 ezer négyzetmérföld átadására kötelezték az országot Brazília, illetve Argentína javára. A kirótt óriási kártérítést Paraguaynak nem állt módjában, s lehetőségében törleszteni, így ez el is maradt.A latin-amerikai országokkal kapcsolatos bejegyzések irodalma: Vadász Sándor (szerk.): 19. századi egyetemes történelem 1789-1914. Bp., 2005. 664-679.p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése