A VB kapcsán előforduló latin-amerikai országok függetlenségi mozgalmainak sorában jöjjön hát Brazília, vagyis a portugál Brazil Alkirályság, melynek útja az önállósághoz valamennyi közül a legbékésebbnek mondható. A királyi udvar, a régens a francia inváziós erők elől iszkolva 1807. novemberében szállt hajóra Lisszabonban, majd Brazíliába vitorláztak, ahol szívélyes fogadtatásban részesültek. Az anyakirálynő oldalán kormányzó János régens herceg számos reformintézkedést (hajózási akadémia, orvosképzés, nemzeti könyvtár) vezetett be, amit igencsak díjaztak brazil földön. A kereskedelem, úgymint a cukor, kávé, dohány kivitelének ösztönzése, bank alapítása végett elnyerte az ültetvényesek és a kereskedők támogatását is. 1815-ben a régens Brazíliát királysággá nyilvánította, vagyis a gyarmat így egyenrangúvá vált az anyaországgal. 1816-ban meghalt az anyakirálynő, 
és a régens VI. János (1816-1826) néven lett az új uralkodó. Ekkor az anyaország politikusai, kivált a Cortez sürgette a király hazatérését, mivel a francia fenyegetés már nem volt életben. 1820-ban a Cortez azt is felajánlotta, hogy soraiba fogadja Brazília küldötteit is. 1821-ben VI. János vissza is tért Európába, máskülönben félő volt, hogy elveszti trónját.Az uralkodó elindulását megelőzőleg azt a tanácsot adta 23 esztendős fiának, Pedrónak, hogyha úgy alakulna a helyzet, álljon az anyaországtól való elszakadási mozgalom élére. A helyzet úgy is alakult, a Cortez ugyanis követelte Pedro hazatérését is, és a készülő alkotmány értelmében a brazil kormány a Corteznek lett volna felelős, ami a magas fokú önállóságot élvező éveket követ
ően a brazil elit számára elfogadhatatlan volt. Pedro így kijelentette, hogy eszében sincs visszatérni Portugáliába, majd a kormányzó konvenciót hívott össze, és a Corteznek is követeket küldött, a végső szakítást egyelőre elkerülendő. Ámde a brazil küldötteket acsarkodás, fogvillantás, és teljes elutasítás fogadta. Ezt megtudván Pedro 1822. szeptember 7.-én "függetlenség vagy halál", kissé teátrális kijelentéssel proklamálta Brazília függetlenségét. Október 12.-én az ország alkotmányos császársággá nyilváníttatott, s decemberben Rio de Janeiróban Pedro fejére került a korona, így lett belőle I. Pedro (1822-1831). A portugálok persze megorroltak, és már indították is csapataikat a brazíliai helyőrségek megerősítésére, és azzal a további céllal, hogy Bahia kikötőjében újabb egységek kihajózására hídfőállást létesítsenek. Ezt azonban megakadályozták, és 1823 végére a portugál katonaság végérvényesen elhagyta Brazíliát. 1825-ben Cortez is elismerte az ország függetlenségét.
Egyébiránt Brazília és a szomszédos Argentína számára Uruguay jelentette Érisz almáját, mely területileg akkor az előbbi posztban említett La Plata Alkirályság részét képezte. Amikor ugyanis Buenos Aires kikiáltotta függetlenségét, az újdonsült spanyol alkirály Uruguay területén vonta össze seregeit, mivelhogy Montevideo kikötője biztosíthatta az összeköttetést az anyaországgal. 1814 májusában az argentin erők elfoglalták Montevideót, majd a térsé
get az argentin unió részének nyilvánították. Az önállóságra törekvő uruguayi felkelők 1815-ben elfoglalták Montevideót, és Buenos Aires elismerte elszakadásukat. Uruguay és Brazília között viszont 1817-ben határviszály tört ki, és az akkor még jelen lévő portugál erők vették át az irányítást Montevideo fölött. A sikertelen ellenállási próbálkozásokat legyűrve 1821-ben kikényszerítették az uruguayiaktól, hogy csatlakozzanak Brazíliához, azaz beolvadjanak. Csakhogy 1825-ben argentin támogatással az uruguayi felkelők kerekedtek fölül a brazil erőkön, s Uruguay deklarálta Brazíliától való elszakadását, és csatlakozását Argentínához. Brazília erre hadüzenettel válaszolt, 1828-ig folyamatos harcok dúltak Brazília és Argentína között. Ekkor Anglia is beszállt a buliba, mindkét riválist visszavonulásra kényszerítette, s így nyert megerősítést Uruguay függetlensége (persze Nagy-Britannia nem repdesett volna, ha Montevideo kikötője is Argentínához kerül). Ergo így lehet most Forlan egyáltalán olyan, mint uruguayi válogatott.
Brazíliára visszatérve vajon a mi Pedró kocsmánk tudatosan választotta nevét a brazil császár iránti tiszteletéből?
ően a brazil elit számára elfogadhatatlan volt. Pedro így kijelentette, hogy eszében sincs visszatérni Portugáliába, majd a kormányzó konvenciót hívott össze, és a Corteznek is követeket küldött, a végső szakítást egyelőre elkerülendő. Ámde a brazil küldötteket acsarkodás, fogvillantás, és teljes elutasítás fogadta. Ezt megtudván Pedro 1822. szeptember 7.-én "függetlenség vagy halál", kissé teátrális kijelentéssel proklamálta Brazília függetlenségét. Október 12.-én az ország alkotmányos császársággá nyilváníttatott, s decemberben Rio de Janeiróban Pedro fejére került a korona, így lett belőle I. Pedro (1822-1831). A portugálok persze megorroltak, és már indították is csapataikat a brazíliai helyőrségek megerősítésére, és azzal a további céllal, hogy Bahia kikötőjében újabb egységek kihajózására hídfőállást létesítsenek. Ezt azonban megakadályozták, és 1823 végére a portugál katonaság végérvényesen elhagyta Brazíliát. 1825-ben Cortez is elismerte az ország függetlenségét.Egyébiránt Brazília és a szomszédos Argentína számára Uruguay jelentette Érisz almáját, mely területileg akkor az előbbi posztban említett La Plata Alkirályság részét képezte. Amikor ugyanis Buenos Aires kikiáltotta függetlenségét, az újdonsült spanyol alkirály Uruguay területén vonta össze seregeit, mivelhogy Montevideo kikötője biztosíthatta az összeköttetést az anyaországgal. 1814 májusában az argentin erők elfoglalták Montevideót, majd a térsé
get az argentin unió részének nyilvánították. Az önállóságra törekvő uruguayi felkelők 1815-ben elfoglalták Montevideót, és Buenos Aires elismerte elszakadásukat. Uruguay és Brazília között viszont 1817-ben határviszály tört ki, és az akkor még jelen lévő portugál erők vették át az irányítást Montevideo fölött. A sikertelen ellenállási próbálkozásokat legyűrve 1821-ben kikényszerítették az uruguayiaktól, hogy csatlakozzanak Brazíliához, azaz beolvadjanak. Csakhogy 1825-ben argentin támogatással az uruguayi felkelők kerekedtek fölül a brazil erőkön, s Uruguay deklarálta Brazíliától való elszakadását, és csatlakozását Argentínához. Brazília erre hadüzenettel válaszolt, 1828-ig folyamatos harcok dúltak Brazília és Argentína között. Ekkor Anglia is beszállt a buliba, mindkét riválist visszavonulásra kényszerítette, s így nyert megerősítést Uruguay függetlensége (persze Nagy-Britannia nem repdesett volna, ha Montevideo kikötője is Argentínához kerül). Ergo így lehet most Forlan egyáltalán olyan, mint uruguayi válogatott.Brazíliára visszatérve vajon a mi Pedró kocsmánk tudatosan választotta nevét a brazil császár iránti tiszteletéből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése