Kínai kocsmológia vol.2. - Fenébe!

A kínai kocsmatudomány előadássorozat második alkalmához érkeztünk, az előbbiekben betekintést nyertünk az egyes népszerű sörfajtákban, és megtanulhattunk rendelni is akár.

A helyszín tehát a kocsma.

Ezt azért fontos leszögeznünk, mert az őrültek legkönnyebben a kocsmában tépik (vagy hányják) le láncukat - a bevitt alkohol mennyiségének függvényében - s olykor egy szikra is elég az indulatok lángtengerének felkorbácsolásához. Mindazáltal efféle szituációkban is meg kell állnunk helyünk, ergo a kínai kocsmológiai konverzációs sémák első fontosabb lépéseként megtanulhatunk a hanok nyelvén bosszúsan felkiáltani, példának okáért ha sörünk ismeretlenek kezébe kerül, vagy másegyéb szörnyűség történik velünk.

糟了 zāole: fenébe, picsába. (A 糟糕 zāogāo kurtított variánsa).

完了 wánle: [ennek] vége, fenébe!

哇塞 wā sài: wow, fenébe, francba - kivált csajok által használatos kifejezés, egy felettébb durva Taiwan-i átkozódás cukivá tett változata.

该死的 gāisǐde: fenébe, francba. Literálisan meg kell halni(a).

气死我了 qìsǐwǒle: 1., a fene egye meg, picsába. 2., düh szülte észveszejtés artikulátlan manifesztációja is lehet, úgymint: aarrrgh!

可恶 kěwù: fenébe, francba. Az Inuyasha kínai nyelven való nézése közben Quǎn​yè​chà 犬夜叉 szájából elhangzó leggyakoribb kifejezés is egyúttal.

傻眼 shǎyǎn: negatív ráeszmélést követő felkiáltás (par exemple ha valaki megitta a sörünket). Szó szerént elképedt, ledöbbent szem.

真倒霉 zhēn dǎoméi: balszerencse - teszem azt bezárt a vizsgálat alá venni készült korcsma. Emellett tetszőlegesen használhatjuk valamennyi szerencsétlen eset fölött.

点儿背 diǎnr bēi: a 倒霉 dǎoméi pekingi változata. A 点儿 diǎnr észak-kínai szleng a szerencsére, jószerencsére, míg a 背 bēi hátat jelent, ergo a szerencse hátat fordít.

残念 cánniàn: jaj, fenébe - csalódottságot kifejező felkiáltás, főként fiatalabbak körében népszerű. Állítólag a japán zannen desu - micsoda szégyen, nagy kár - kifejezésből eredeztethető. Grandmaister bitxəšï?

郁闷 yùmēn: alapjelentése lehangolt, deprimált. Fiatalok körében igen széleskörűen használt kifejezés, amennyiben csalódás éri őket, letargiába esnek, vagy pusztán blazírtan unatkoznak. 郁闷啊. . . yùmēn ā . . . Ajj [csüggedt sóhajtás]. (Ha vége az italakciónak az Ellen's-ben, vagy már zárás van, etc.)


(S jóllehet e kifejezések a következő kocsmológiai bejegyzés(ek) nyitányaként lettek felvonultatva, de ettől függetlenül az élet bármely területén - ergo a kocsmán kívül is - egészséggel használhatjuk őket.)

Mester és tanítvány

Ezért nincsenek a Guilin-i Qixing-parkban majmok, mert mind Nanjingban vendégmunkáskodnak.

Kalligráfus az út porában

Indulj el Nanjing városközpontjában, és kövesd a 汉字-kat.
















































































































































S leld meg a hajléktalan mestert, ki új utakra terel.

Kínai kocsmológia vol.1. - Sörtipológia

Szubjektív kínai kocsmológiai sorozat nyitányaként elsőként is céltárggyal, vagyis a sörrel lenne ildomos megismerkednünk, illetőleg annak kínai elnevezéseivel, hiszen kínai kocsmában kínai sört iszunk; ellenben ha nyugatit, a Xǐ​lì​ alatt nem biztos, hogy kapásból a Heinekenre asszociálunk, ezért is lehet hasznos górcső alá vennünk a gyakoribb Kínában fogyasztott sörfajtákat.

青岛 Qīng​dǎo​: Kína legkommerszebb, s talán legjobb söre is egyszersmind. Kína szerte bárhol fellelhető, alkoholtartalma 2.6 % között mozog, könnyen hozzászokhat az ember. Kivált, hogy üveges formátumban ellenértéke 3 yuan, mely olcsóbb, mint a palackozott víz.

燕京 Yān​jīng​: Peking régebbi elnevezéseinek egyike, ergo fővárosi sör értendő alatta; s többnyire annak környékén kézhez kapható. (Noha személy szerint Nanjingban is harmadik típusú találkozásban volt részem e fajtával kapcsolatban.)

雪花 Xuě​huā​: "Hópehely", effektíve a kínai Kőbányai, ily mód definíciója: jómunkássör. Kína szerte népszerűséget élvez. Markáns, erőteljes ízvilág jellemzi, akárha egy népi kohó olvasztómunkása oktrojálná le torkunkon minden egyes cseppjét.

哈尔滨 Hā​'ěr​bīn: Mandzsúria fagyos szívű malátakirálynője, mely 3.6 %-os alkoholtartalmával kimagaslik az átlag kínai sörök közül.

三得利 Sān​dé​lì​: Suntory, Shanghaiban, Nanjingban, és Dél-Kínában dívik, magam véleményében szintúgy jómunkássör, és amennyiben a Xuě​huā a kínai Kőbányai, a Sān​dé​lì​ az Ászok inkarnációjára is jó eséllyel pályázhat. Egyébiránt japán illetőségű szeszipari vállalat.

百威 Bǎi​wēi​: nem más, mint a Budweiser. Ízvilága selymes, ám árfekvése a kínai sörökkel szemben különösen kedvezőtlenné teszi. 不方便.

科罗纳 Kē​luó​nà: Corona, drága női sör citrommal.

健力士 Jiàn​lì​shì​: Guinness-ről van szó, igen karakteres sör, bár időnként mintha valami kávészerűség lenne. Egyéb alternatívaként 吉尼斯 Jí​ní​sī​ is utalhat Guinnessre.

艾丁格 Ài​dīng​gé​: Erdinger, a német búzasör, nos, távolról sem preferálom, ez azonban ne riasszon el senki emberfiát, minként de gustibus non est disputandum.

虎牌 Hǔ​pái​: "Tigris" sör, nevéhez méltóan agresszív, egy karton földhöz vág, mint a Panthera tigris.

喜力 Xǐ​lì​: Heineken, bemutatásra nem szorul. Egyéb elnevezésben 海尼根 Hǎi​ní​gēn​-nel is összehozhat bennünket a sors.

朝日 Zhāo​rì​: Asahi, szintén japán illetőségű sörmárkáról van szó, a legjobb japán sör, amihez Nanjingban is hozzá lehet jutni. (Shogo általában igen nagy mennyiségben hozzájutott. )

泰象啤 Tài​xiàng​pí​: amennyiben jól tudom, észak-kínai sörfajta.

力波 Lì​bō​: reeb sör, ez alatt is barna sört kell értenünk.

Releváns terminus technicusok:

黑啤 hēi​pí​: barna sör

生啤 shēng​pí​: csapolt sör

扎啤 zhā​pí​​: csapolt sör

罐 guàn: számláló szó dobozos sörre.

将军肚子 jiāng​jūn​dù​zi​: sörhas

Alapvető kocsmológiai konverzációs sémák:

给我来一瓶 gěi​ wǒ ​lái​ yī​ píng​: Kérek egy üveg... [a fenti példák tetszőleges behelyettesítése]

给我来一扎gěi​ wǒ ​lái​ yī​ zhā: Kérek egy korsó...​

去死吧你 Qù​sǐ ​ba ​nǐ​! : Tűnj a pokolba! (Kocsmológia konverzációkról bővebben a következő bejegyzésben.)


Szintézis gyanánt pedig ajánlanám Bei Lili releváns posztját.

Dióhéjban vol. 3.

Vajmi ős kaján ragály folyt két hete idestova. Kezdődött minden azzal, hogy elkezdtem gyümölcsöket enni, ugyanis két hete kitaláltam, hogy egészségesen fogok élni. Napi két banánra és egy almára kárhoztattam magam, leálltam a sörrel, meg is lett az eredménye: azóta a köztes lét perifériáján forgok túlvilági megváltás és életnek csúfolt földi siralomlét girhes tengelye körül. Múlthéten lázasan mentem tanítani nem középiskolás fokon, mire kiötlik, hogy kint lesz az óra. Hol kint?

Az utcán. Az kurva jó.

Nem elég, hogy képzeletbeli húsvérférgek rágnak kívülről, belülről, s önnön létem lassacskán tovatűnő esszenciájáért fohászkodok réveteg mód, még kint táncoljak-viháncoljak a lehető legnagyobb közösség előtt. Mert ugyebár ez attrakció, hadd lássa a plebs, hogy az iskolának mekkora 西方来的 formái vannak: ennek megfelelően még a seggembe is egy teleobjektív került, hogy mily úton okítja Thomas Kína estenként szeretni való, esetenként igencsak affektáló kis császárait (小皇帝).

Rosszul hallok a jobb fülemre, csütörtökön kvázi semmit se hallottam rá, azonmód elzúztam az egyetem kórházába, hogy valamit kalibráljanak rajta, mert így a két dimenziós platformjátékok főhőseihez hasonlatosan oldalazva közlekedek jobbról-balra (bal oldalamon), és nem adnám sokra, ha valahogy újfent három dimenzióban nyomulhatnék. Kaptam gyógyszert, de bárminő diskurzus kezdetekor koponyám még mindig automatikusan kilencven fokra nyugatra fordul. Emellett esténként továbbra is hallom a tengert a jobb fülemben.

Nem érzem az ízeket, bassza meg. Már több, mint egy hete. Eljutok egy nívós japán étterembe, elmondások alapján csuda finomakat eszek, saját empíria útján szart se tudok ehhez hozzátenni, miként szart se éreztem belőle. Egyébiránt visszaszoktam a menzára, kivált a kiszart kígyóbőrökre: úgyse érzem az ízüket, és még olcsók is.

No igen, milyen volt ösztöndíjam szőkesége, sem tudom már: úgy elkúrtam a felvételt követő egy hét után, hogy megcsapott szórásának menetszele. Száz yuan-be fújtam orrom, tékozoltam, hedonizáltam, bonvivánoskodtam, hisz tudtam, hó közepén úgyis jön a 薪水, csak kissé elkalkuláltam magam, mert az pénteken lesz, addig majd kitalálok valami finom kaját, és álmomban megebédelek.

Más.

Visszakaptam Minfant, Ho Chi Minh City homoerotikus Ámokfutóját, mert neki is volt deportálási várólistán szereplő koreai szobatársa, meg nekem is, ergo azokat kitelepítettük a negyedik emeletre, ő meg visszajött, és hozta a kis piros tükröcskéjét is. De az a tükör olyan meleg, hogy még a Kék Osztrigában is megköveznék érte. Én alapvetően nyitott vagyok minden nyelve, de a vietnamiban továbbra sem látok több könyörületet, mint annak a hiénának a szemében, mely éppen egy delfint akar deflorálni egy bőgőmajom hátán.

Ha átjönnek a spanjai tovább növelni az egy szobára jutó vietnami beszélő szájak számát (bár nem egyételműen a szájukon juttatják verbális tartományban az elhangzottakat), a szoba közepére húzok egy sámlit, felállok rá, a nyakamba akasztom a plafonról logó hurkot, és széttárt kezekkel pislogni kezdek rájuk. Idáig mindig abbahagyták.

Szerencsémre, máskülönben már tavaly októberben felkötöttem volna magam.

Nemsokára jön a nyár, mely rövidesen perzselő földi pokollá avanzsál itt mindent. Talán ennek előhírnökeként érkezik hájas varjúk hátán a HSK hétvégén, az utolsó a régi fajtából, minden jót megszüntetnek. Kérdés kinek volt jó a régi, az újra a válasz viszont egyértelmű: senkinek. Lesz még egy félévközi vizsga is, én leszek már megint a legjobb a csoportban, ez van. Ismételten lámákkal vagyok.

Más.

Megellett a 厅楼-s macska, ez volt a hónap nagy várakozása, ám újonnan világra jött utódai mind elpusztulák vala, hogy a hónap tragédiájává degradálódjon az eset. Valósággal szörnyűséges. Kérdés, kiheveri-e ezt a kolesz törékeny (hozzávetőlegesen 726184162813012 egyedet számláló) macska-populációja.

Más.

Jó volna, ha egy nap már nem lennék beteg.

"Ha a sír szavát hallanád,
nem hallanál ily balladát.
Egy árva költő tévelyeg
s itt méri a mély éjeket.
Egy görbeutcán remegőn
járkálok, mint a temetőn.
Ó élet! sár! láz! csúnya út!
a vége és a mélye rút."

Kínai szleng vol. 8. - Idióták

Kínai szleng, nyolcadik felvonás, melyben a hülyék, idióták, vagy nem túl szimpatikus egyének különféle aposztrofálási módozatairól esik szó.

书呆子 shūdāizi: szó szerint könyvmoly, amúgy geek, kocka, béna, kevéssé szociábilis személy értendő alatta. (A dāizi 呆子 hülyét jelent, de ritkán áll önmagában.)

懒虫 lǎnchóng: "lusta féreg", tohonya, tunya életformákat takar; nem sértő, ám jobbára szeretetteljes kifejezés.

小兔崽子 xiǎotù zǎizi: "nyúl kölyke", magyarul talán az isten csapásának felel meg leginkább, idősebbek szokták így a fiatalokat illetni. Sokszor ironikusan saját gyermeküket illetve ily mód.

傻冒 / 傻帽 shǎmào: "bolond sapka", szelíd inzultálás, úgymint dilis, majom, etc.

傻瓜 shǎguā: bolond, hülye ostoba. "Bolond tök", nagyon kommersz kifejezés, mely egészen a Yuan-dinasztia (1271–1368) koráig nyúlik vissza.

呆瓜 dàiguā: szintúgy "bolond, hülye tök", szintúgy bolond, hülye, ostoba.

面 miàn: észak-kínai szleng félénknek, gyengének tartott arcokról, literálisan búzaliszt, a tészta és a kenyér hozzávalója, mely ebbéli használatában burkolt célzás arra vonatkozólag, hogy az így illetett személy is oly gyönge, puha, mint a tészta, vagy a kenyér.

面瓜 miànguā: szintén félénk, gyáva. "Félénk tök", jobbára Észak-Kínában használt.

白痴 báichī: közkedvelt, univerzális kifejezés idiótára, hülyére.

十三点 shísān diǎn: szelíd körülírása a furcsán, őrülten viselkedőknek. "Tizenhárom óra", Shanghai-ból származó kifejezés - bár Kína déli féltekén is ismert -, mely mára kiveszőben van, s csak idősebbek által használatos. Egyes elméletek szerint a "tizenhárom" a báichī 白痴 chī 痴 karakterére utal, ugyanis az éppen tizenhárom vonásból áll. Mások szerint egy páijiǔ 牌九 nevű kínai szerencsejátékban való tiltott lépésre vezethető vissza, olyan időpont, ami nem következhet be (minden bizonnyal nem vették figyelembe a katonai időszámítást, hol is lehetséges a tizenhárom óra...).

半弔子 / 半吊子 bàn diàozi: retardált, csökkent értelmi képességű. Az ősi Kínában, a rézpénzek közepében négyzet alakú lyuk volt, és ily mód voltak madzagra, vagy bármi más egyébre felfűzve. Ezer darab felfűzött érme alkotott egy diào 吊-t, ennek fele, vagyis ötszáz érme elnevezése volt a bàn diàozi 半弔子 / 半吊子. Észak-Kínában használt, és mára ott is elég ritka használta.

二百五 èrbǎiwǔ: "kétszázötven", hülye, bolond, az előbbiekben már esett róla szó. Egyes további elméletek szerint a diàozi 半弔子 / 半吊子 további felezéséből eredeztethető.

杜牧: 清明

清明时节雨纷纷
qīng míng shí jié yǔ fēn fēn
路上行人欲断魂
lù shàng xíng rén yù duàn hún
借问酒家何处有
jiè wèn jiǔ jiā hé chù yǒu
牧童遥指杏花村
mù tóng yáo zhǐ xìng huā cūn

Dù​ Mù​ 杜牧 (803-852) Tang-kori költő

Meglehetősen szabados fordításomban:

Qingming idején az esők egymást érik,
a sétáló népek a szellemek végét remélik.
Kérdem én, a bort merre mérik?
A pásztorlegény ujja Xìng​huā​ felé tér ki.

(Xìng​huā​cūn​ 杏花村 Shǎn​xī​ tartomány egy kis falva, mely a költők körében boráról híres.)

清明节

Qīngmíngjié - 清明节 - "tiszta világosság ünnepe", egyéb elnevezésekben "ősök napja","a sír lesöprésének napja" tradicionális kínai ünnep 104 nappal a téli napfordulót követően, vagy 15 napra a tavaszi napéjegyenlőséghez kerül megrendezésre; ami általában április 4-6 között esik. Alapvetően a luniszoláris kínai naptárhoz kapcsolódik, melyet Kínán kívül más ázsiai kultúrák - Japán, Korea, Vietnam, etc. - is használtak, s tulajdonképpen ennek egyik fázisa(5.) a qīngmíng (vagy seimei)- 清明.

A tavasz eljövetelének, az újra élettől zöldellő táj ünneplése - tàqīng 踏青, "zöldre lépni", ugyanakkor az ősökre emlékezve, az elhunytak sírjainak "lesöprése", rendbe tételének ideje is egyúttal.

A kínaiak úgy vélték, hogy az ősök szelleme a család gondját viseli, s némi ételáldozat boldoggá teheti őket, mely által biztosítva volt az adott család jóléte, ennek kapcsán a Qīngmíngjié a Hán​shí​jié-ben 寒食节 (hideg étkezés ünnepe) gyökerezik.

Maga a Qīngmíngjié hagyománya Xuānzong Tang császárhoz nyúlik vissza, 732-re. Az akkori módosabb kínaiak egyfajta presztízsvállalkozásként gyakorta óriási fejhajtást rendeztek a saját őseik feletti tiszteletadásra, Xuānzong ennek letörésére elhatározta, hogy kizárólag Qīngmíng idején lehet az ősök oltárán tisztelettel adózni. Innentől kezdve az ünnep megcsontosodott a kínai kultúrában.

Az ünnep idején a leszármazottak az ősök sírja elé vonulnak, kitisztítják azokat, ételt és italt, tömjénfüstülőket ajánlanak fel az elődöknek; valamint aranypapírt (金纸), más elnevezésben sötét pénzt (冥币) vagy szellempénzt égetnek el az ősök egzisztenciájának biztosítása végett...

A Qīngmíng során gyakori a fűzfacsokor hordása, illetőleg az ajtókra való kiakasztása, melynek alapvetően gonosz szellemeket távol tartó funkciója van.

Ilyenkor kezdődnek a kültéri mókák, családi kirándulások, hagyományosan pedig a tavaszi földművelés nyitányát is jelentette egyszersmind.

Érdekes továbbá, hogy az olyan meghatározó, ominózus esemény, mint a Tiān'ānmén-incidens is a Qīngmíngjié idejére esett. Taiwanon pedig Jiang Jieshi (Csang Kaj-sek) halálára emlékeznek április 5-én.

Taizhou

Tegnap reggel újfent felkaptuk a hátizsákot, és Jiangsu tartomány északi részére - Tàizhōu-ba (泰州) adagoltunk egy tripet, mivelhogy a Qīngmíngjié-ből (清明节) adódóan szünetünk van.

Taizhou a Népköztársaság jelenlegi elnöke, Hú Jǐntāo szülővárosa, ergo egyszerűen nem lehet szar hely. Vagy mégis?

Mint valamennyi város Kínában, Taizhou sem tegnap pattant ki a földből, de hozzávetőlegesen 2100 éve. A Tavaszok és őszök korában Hǎiyáng (海阳/海陽) majd a Nyugati Han érában Hǎilíng (海陵) néven illették. Taizhou-t, mint "békés vidéket és szerencsés lakosokat" emlegették régtől fogva, s e titulust ma is használják.

Mindazonáltal pusztán a X. századtól kezdve lett teljesen független nagy szomszédjától, Yangzhou-tól. A Ming-dinasztia (1368-1644) idején lendült fel a sókereskedelem, mely számos üzletembert vonzott a városba, prosperitást vonva ezzel maga után. Zhèng Bǎnqiáo, a híres festő, és Méi Lánfāng operaművész otthona többek között, számos ősi utcácska, kanális tarkítja, így amondók voltunk szánunk rá egy napot.

Öten vágtunk neki Yurivel és Katjáékkal, volt ám egy probléma: nem mindenki osztotta a mi elveinket: egységnyi idő alatt a lehető legtöbbet a lehető legolcsóbban szemügyre vételezni, nem úriaskodni, kávéházakban baszakodni, affektálni s lassítani a tempót. Ergo többet is ki lehetett volna hozni ebből a napból.

Ámde reggel még nagy, merész remények paripáján vágtattunk egészen a Taizhou-i vasútállomásra, ahol egy hiéna taxissal - viszonylag jól lealkudva - elvitettük magunkat a közeli Qingtong (溱潼) falvába, melyet a Taihu (溱湖), illetőleg a Taihu-mocsárvilág (溱湖国家湿地公园) nemzeti parkja ölel.

Útközben Farrukh nyomatta tádzsik vicceit, a sofőr eltévedt, de megvilágosodott, így suhantunk végig az út oldalán elterülő, aranyköntösbe bújt repceültetvények (油菜花 yóu​cài​huā​) mellett, melyek az év ezen szakaszában szintén a város vonzerejét voltak hivatottak képezni, több-kevesebb sikerrel.

Elérkeztünk a Taihu-parkhoz, hol máris komplikációk adódtak a jegyárral kapcsolatban, ugyanis a vákuumos fogsorú jegyeladó - vállán egy károgó varjúval - nem akarta elfogadni Nanjing-os diákigazolványunkat, merthogy elmondása szerint pusztán a Taizhou-i diákival vehető igénybe a kedvezmény. Persze kivertem a balhét, hogy Xi'an-tól Sanjiang-ig Kína szerte mindenhol elfogadták, de nem, ők akkor sem fogadják el.

Taizhou a legszemetebb kínai város,

ímhol deklaráltatik. Ergo megvettük a száz yuanes jegyeket, és beléptünk a mocsárvilágba. Egy úszó pagodával - amit a jóakarat hajtott - mentünk át egy szigetre, ahol kacsákra, hattyúkra, kormoránokra csodálkozhattunk rá, ami önmagában rohadt izgalmas és ezért már megérte százhatvan km-t vonatozni. Visszafelé ugyanolyan kéttornyos vízikombájn jött értünk, mintha csak ezzel is üzenetek volna: ez nem a ti napotok, 外国人-ek. Elvileg mától kellett volna kezdődnie a sárkányhajó fesztiválnak (溱潼会船节)- hisz ezért is jöttünk ide - csakhogy még nem kezdődött el...

Nehézkesen visszaorientálódtunk a partra, majd a hiénataxissal a város látványosabb részei felé vitettük magunkat, úgymint a Fengchenghe (风城河) folyó partjára, ami mondjuk tényleg nem rossz látvány.

A problémát az jelentette, hogy a kacsák és ludak olyan szinten elkedvetlenítették utazótársaimat, hogy csak kedvetlenül rugdosták maguk előtt a kavicsokat, hogy Taizhou szar hely, és menjünk haza. Apátia és demoralizáltság- két olyan dolog, mi kiakaszt, ugyanakkor rabszolgahajcsár sem akartam lenni, így meglehetősen nehéz volt a kompániát helyes mederbe terelni. A folyóparton végigsétálva megérdeklődtem, hogy juthatunk el a régi utcákig (老街), és útba is igazítottak bennünket. Úgy kellett vonszolni a többieket, minimális ambíció nélkül inkább rezignáltan jöttek utánam, de végül elértük az ódon utcácskát, aminek bizony megvolt a maga charme-ja.

És itt is, ezernyi út menti filléres 小吃, kifőzde, de persze az egyetlen étterembe kellett mennünk, ami ugyebár a legdrágább is volt egyúttal. A múlt hét óta vajmi ős kaján ragály fojt, aminek egyik velejárójaként, orrdugulás miatt nem érzek semmilyen ízt. Semmilyent. A kaja elmondások alapján finom volt.

Ezt követően már nem ugráltam tovább, örültem, hogy ide elbírtam húzni a népet, menjünk kávéházba.

Kávéházba.

Ki a tököm akar kávéházba menni, ha egyszer utazunk valahova?! Rajtam kívül mindenki e nap, rendeltem hát egy ír habos kávét, Yuri szerint finom volt, én nem éreztem belőle szart se. Mert semmiből sem érzek szart se három napja.

Ezt követően kinavigáltunk, majd folytattuk a céltalan kóválygást, közben Katja megpillantott egy kívülről igen exkluzív, ukrán nemzeti címerrel ellátott sejtelmes objektumot. Az ukrán nacionalizmus szárnyain röpült be az épület ajtaján hatalmas lelkesedéssel, hogy honfitársakkal találkozhat. Ahogy követtük, hamar kiszúrtam a táncrudakat, és éppen óvatosságra intettem volna Katját, amikor egy kupleráj teljes közepén találtuk magunkat, hol is éppen 10-15 az alábbi videóban szereplő dámákkal nagyfokú hasonlóságot mutató, ám ukrán prostituáltnak látszó tárgyak, illetőleg perszónák mustráltak bennünket, volt ám meghökkenés. Száznyolcvan fokos fordulat, au dieu. Szegény Katja teljesen magába szállt, hogy efféle helyek használják országuk zászlaját s ferdítik az ország-imázst...

Az idő közben kezdet farkasordítóssá fajulni, így a vonat indulása előtt még flangáltunk a belvárosban, majd beültünk egy kicsit a KFC-be, végül visszazúztunk a vonatállomásra. A vonatállomás már zárva volt, egy portás úgy nyitotta ki az ajtót, és engedett be a sötét és fagyos váróterembe. Erőtlenül vánszorgott elénk lomha, bús szerelvényünk, s vette kezdetét hosszadalmas utunk vissza a jó öreg Nanjingba.

Nem ez volt életem tripje, amiért nem is annyira a város felelős, bár kétség kívül nem feszül szét látnivalókban, ha Jiangsu vízivárosaira vagyunk kíváncsiak, zarándokoljunk el inkább Yangzhou-ba vagy Suzhou-ba.

A megosztott barack esete Kínában - 同性爱

Az éjszakai piacon van egy spanom, aki szorgalmasan szállítja a Mao-relikviákat, s másegyéb, amatőrök számára talán ódon, haszontalannak tűnő tárgyakat, korabeli plakátokat, nekem viszont kincseket, ergo alkalmasint be-benézek hozzá, van-e valami újdonsága; majd mélyen egymás szemébe nézve rituális töltetű alkudozások útján az eredeti - nyilván csak viccbéli - árat eléggé leamortizáljuk, majd jót röhögünk mindketten.

Én azért röhögök, mert úgy vélem jó bizniszt csináltam.

Viszont jó volna tudni, hogy ő min röhög, néha kétségeket ébreszt bennem.

Mindenesetre legutóbb egy igen szép plakátot sikerült zsákmányolnom tőle kvázi fillérekért, mely két szépreményű - talán leszbikus - perszónát ábrázol. Na mármost ennek apropóján-ha leszbikusak, ha nem - felvonultatok pár, az ókori Kínában létező egyneműek kapcsolatára vonatkozó, jobbára eufemisztikus kifejezést, melyek még napjainkban is ismertek.

断袖余桃 duàn xiù yú táo: ókori kínai irodalomból merített kifejezés homoszexualitásra, szabadosan fordítva "a levágott köntös barackot rejt", pontosabban a levágott köntös/ruharab után barack marad.

断袖 dùan xiù: a 断袖之癖 dùan xìu zhī pǐ rövidített változata, "a levágott köntös szenvedélye", melynek sztorija 哀 Āi, az i.e. 7-1 között regnáló buznyák Han-császárához kapcsolódik. Történt egyszer, hogy ki kellett kelnie ágyából, ám inkább, hogy felébresztette volna a köntösén alvó homár felebarátját, levágta saját ruháját, hadd aludjon az.

余桃 yú táo: "a megmaradt barack". A Han Feizi-ből fennmaradt anekdota (Han Fei i.e. 280-233) alapján élt egy fiatal legény- Mizi Xia, ki leszedte egy barackfa gyümölcsét, majd megízlelvén azt oly édesnek találta, hogy felajánlotta azt Ling-nek (i.e. 534-493), Wei uralkodójának, akit ez végletekig meghatott. Valószínűsíthetően túl a barátságon. Ebből adódóan a 分桃之爱 fēn táo zhī ài - "a megosztott barack szerelme", avagy 分桃 fēn táo - "megosztott barack" alatt melegeket kell értetünk.

龙阳癖 Lóng Yáng pǐ: "Lóng Yáng szenvedélye" - Lóng Yáng úr a XVIII. századi klasszikus kínai műben, a Vörös szoba álmában említett buzi nemes volt. Az elbeszélés szerint valamikor a hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 5–3. század) tevékenykedett. Egy nap együtt horgászott homokozótársával, Wei uralkodójával, és hirtelen könnyekbe tört. A király megkérdé, mégis mi bántalmazza érzékeny lelkét, amit azzal magyarázott, hogy a nagy halak kifogása után a kisebbeket mind vissza akarja dobni, amivel arra utalt, hogy annyi szépség van a világon, hogy az uralkodó egy nap majd őt is mellőzi egy új szerető miatt. Erre az uralkodó azonmód kijelentette: ki más szépségről mer szólani, az családjával együtt kivégeztetik vala. Ergo Lóng Yáng neve azóta is homárokkal függ össze, mi több az ázsiai buzi hálózat neve is Lóng Yáng Club.

男风 nán fēng vagy 南风 nán fēng: férfi/déli stílus, a Ming-dinasztia (1368-1644) korából. A "déli stílus" elnevezés onnan eredeztethető, hogy a közhit szerint a buzik Kínában délről (Fujian-ből és Guangzhou-ból) jöttek; és egyébiránt igen nagyszámú dokumentáció létezik arról, hogy ezeken a helyeken dívtak is a homoszexuális tradíciók. Példának okáért a XVII. századi Fujian-ben magasan képzett és előkelő társadalmi osztályú férfiak házassága teljesen bevett gyakorlatnak számított, s a ceremóniák ráadásul a normális hetero-házasságok mintájára zajlottak. 契兄 qìxiōng - "fogadott bátyó", és 契弟 qìdì, "fogadott öcsi" alkotta a két felet. Több, mint húsz éven keresztül voltak ilyen "házasságok", és ami még inkább abszurd bennük, hogy pusztán odáig tartottak, míg a 契弟 qìdì elérte a "hetero-házasodás" életkorát, miként ekkor "elváltak", de az öreg buzi segített neki jó feleséget találni, meg egyáltalán valamely úton visszailleszteni a társadalomba.

对食 duìshí: leszbikusokra egyelőre pusztán csak ez a kifejezés játszik most, "szemtől-szembe enni". A legelső feljegyzés a kínai leszbikusokról Cheng (i.e 51–7.), Han-császártól háreméből származik, melyben - a leírások alapján - élt két nő, kik mindig gyanúsan egymással szemben ettek, s mindig együtt háltak.

Hogy valami szleng is kerüljön a dologba, ma egyszerűen 拉拉 lālā-nak titulálják a leszboszi érzelműeket. Emellett egy másik, a melegeket illető másik közkedvelt kifejezés úgy általánosságban: 断背 duànbèi Ang Lee magyarul Túl a barátságon-nak fordított című filmje (-Brokeback Mountain) után.

Nincs vége!