2010. szeptember 25., szombat

Ora et labora

Dolgoztunk ma, mint egy állat. Mármint hogy munkanap volt, de a legelső órán nyugodtan ránk húzhatták volna a hullazsákot, vagy körberajzolhattak volna minket, superman-alváspozícióban próbáltuk megmenteni az egész világot.

Aztán délután elmentünk fodrászhoz. Egy pink felsős buzikalóz vett kezelésébe, most azt nem mondhattam neki, hogy úgy vágd le, mint a Hetyei Ildi, ezért csak annyit mondtam, hogy picivel rövidebbre. De amikor megragadta az ollót, már láttam, hogy valami groteszk alkotóvágytól reszketnek ujjai. Úgy alakította a fejem, mintha agyagból volna, rövid, gyors mozdulatok, itt egy metszés, ott egy vágás, szögmérő, nyissz, szögmérő, nyissz. Végeredmény gyanánt a "Buziróka" fantázianevű 2010-es hajmanöken verseny fődíjára is pályázhatnék, de jó így is.

Két nap után meglett Minfan, a szobatársam, el is énekeltettem vele a Celine Dion My heart will go on-t, ez egyik kedvenc száma. A Hotel California-n kívül, amiről fingja nincs, miről szól, de a refrént minduntalan végigvonyítja. Valaki végtelenül elkalibrálta zenei ízlését, álmából felkelve Britney Spearst szavalni mondjuk nem kis dolog.

A miénknél eklektikusabb kolesszoba a világon nincsen, ezernyi kivégzett sörtetem, permanens rókaszag, és Celine Dion triásza olyan szinten megdöbbentő összhatást eredményez, hogy Alíz még Csodaország után is felkötné magát nálunk.

2 megjegyzés: