Vagyis Shaolin Gongfu. Ma volt az első edzésem, egy csoporttársam már évek óta különféle harcművészetekben utazik, tájékoztattam, hogy engem is érdekelne a dolog, így ma bemutatott mostani mesterének, Hu-nak. Hu egészen konkrétan a Henan tartománybéli Shaolin-kolostorban nevelkedett, vagyis a shaolin gongfu szülőhelyén. Mióta elhagyta a kolostort, meghízott, meg eltunyult mondja végletekig szerényen, de igazából nem tartana neki sokáig pusztán mentális képességeivel kivonni bárkit is a szamszárából, avagy egy suhintással szilánkosra törni egy rozmár gerincét; de pont, hogy az ahimszá miatt nem bántana senkit. Csak illusztráció gyanánt mutatott egy-két kombót, afféle haláltigris-lecsapósólyom dupla-szaltót, alig bírtam szemmel követni mozdulatait, nagyon nagy penge. A világ nagy részét bejárta még ifjúkorában a gongfu bemutatók útján.
Iszonyat jó volt az edzés. Kivált, hogy egészen különleges aurát kapott a campus, holnap van október 1-je, a legnagyobb nemzeti ünnep Kínában, már érezhető a felhajtás, minek egyik mellékvágányaként a campus épületei, ősöreg fái irizáló fényekben tündökölnek a megvilágítás végett; hihetetlen volt ilyen körülmények közt gongfu-t tanulni.
Ergo holnap reggel kelés, újfent irány edzeni, igaz, most a shifu nélkül, de muszáj gyakorolnom. Tegnap voltam taiji-n, ami szintén érdekes volt, de az gyökeresen más jellegű, mint a gongfu, s utóbbi nagyon megfogott.
Iszonyat jó volt az edzés. Kivált, hogy egészen különleges aurát kapott a campus, holnap van október 1-je, a legnagyobb nemzeti ünnep Kínában, már érezhető a felhajtás, minek egyik mellékvágányaként a campus épületei, ősöreg fái irizáló fényekben tündökölnek a megvilágítás végett; hihetetlen volt ilyen körülmények közt gongfu-t tanulni.
Ergo holnap reggel kelés, újfent irány edzeni, igaz, most a shifu nélkül, de muszáj gyakorolnom. Tegnap voltam taiji-n, ami szintén érdekes volt, de az gyökeresen más jellegű, mint a gongfu, s utóbbi nagyon megfogott.
dolgoknak, és nagyon érdekes dolgokat tanulhatunk egymástól a sör útján. 
gazdagodnunk. Ma osztottak be csoportokba, három van összesen, az első éves kezdő, a második a haladó, a harmadik pedig a prók válogatottja, és ezek az évfolyamok további szintekre tagolódnak. A második évfolyamban négy szintű csoport van, a másodikba kerültem, Juli a negyedikbe, mi utóbbi a legjobb. De én is elégedett vagyok egyelőre saját szintemmel, az elmúlt évben eléggé elhanyagoltam a nyelvet, most pedig más dolgom sincs, csak ezzel foglalkozni, majd lesz ez még jobb is. Kivált, hogy év közben is van lehetőség akár csoportváltásra, de majd kiderül, hogy milyen lesz. Reggel nyolctól kezdődik a rock’n’ roll, délig kvázi folyamatosan, valamint három délután van fakultatív írásgyakorlat asszem’, amire szintén járni fogok.Maga a csoport eléggé multi-kultinak tűnt, amerikaitól japánig, indiaiig valamennyi náció képviseltetve lesz, egy-két arcot már most ismerek belőle, akik jófejnek tűntek, nem lesz itt para.
lán a maradéktalan megértés végett még egy ízben hangsúlyoznám, nem fognak börtönbe zárni. Nem. 
feltunkoljuk magunkat, lehetőség van ugrásra is, ami szintén jól hangzik. Már lassan végére érünk a dvd-pakknak, amit még a tájfunban vettünk az éjszakai piacon, a legkirályabb a Star Strek volt, aminek sztorijáról gőzünk sem volt, s ezen a kínai felirat sem segített sokat, de nagyon szép képek, meg egyáltalán felvételek voltak benne, meg kifejezetten akció dús volt, ergo viszi a pálmát. De most már be kell invesztálni egy újabb csomagba. Holnap lesz a tankönyvvásár, amit remélhetőleg nekünk nem kell vásárolni, lévén teljesen finanszírozott formátumban jöttünk ide. Ahhoz képest viszonylag bájos összeget leakasztottak rólunk idáig, mondjuk ebbe beleértendő a kolesz-kaució, miegymás is, de míg a vonatjegyem ki nem perkálják, nem alszom nyugodtan.
em hát. Pusztán az elmúlt napokban láthatóan nem tudtam netezni, aminek egyszerű oka van: a könyvtár portása már a múlt hét valamennyi napján üldözött, mert nem volt saját könyvtár-kártyám. Első alkalommal megugatta, hogy takarodjak a könyvtárba saját kártyáért, ne mindig a könyvtáros csajokét kunyeráljam el, én helyeseltem, holnap elmegyek, főnök. Másnap se mentem el, csak netezni, újfent ugatott, hogy a kártya, a kártya. Rendicsek, főnök, holnap lesz kártya, és ez így ment Péntek estéig, mikor is megfejtettem a fészbúk-rébuszt, és rövid időre fel tudtam menni, hogy leszedjen a falamra kirakott Rihannás-Eminemes undormányt; de aztán csak nem szedtem le a silány ízlésű, mainstreambe olvadt köznép vasakaratából kifolyólag, de nem is ez a lényeg. Csakhogy elment a netem valamiért, nem működött az előzőleg gondosan lementett felhasználónév és jelszó. Szóltam a könyvtáros csajnak, hogy figyelj, add már ide légy szíves a sajátodat, becsszó nem nézek rajta pornót, mert tudom, hogy azért börtönbe zárnak téged. Sőt, még fészbúkozni sem fogok. (Bár utóbbit nem mondtam neki, csak úgy néztem rá, hogy ezt olvashassa ki szemeimből.) Akadékoskodott, hát ő nem akarja, izé, vágta a pofákat, odahívta a spanját, ott sugdolóztak előttem: te add neki oda, nem, te add neki, én nem adom, add te… Lányok, a kurva életbe, csak a leveleimet akarom megnézi… Okézs, mindjárt szólnak valakinek. Na kinek szóltak? Persze, hogy a portásnak, aki mint valami texasi ranger jött felém hatalmas haraggal, hogy teeeee! Elmondtam neki a szitut – ami igaz is volt, hogy 
át, borotvahabot, etc. mégiscsak vennem kellett.
ak úgy miheztartás végett. Hézagosan én is ismerem Vietnám történetét, a Csampa-királyságot, a Khmer-Birodalmat, a francia gyarmatosítást követő Kokinkínát, Tonkint, meg volt még egy tartomány akkoriban, Ho Shi Mint, etc., de ezeket kínai neveivel még nem találkoztam, így csak a vietnami háborúról beszélgettünk. Ecsetelte a gyönyörű magyar nőket, amivel maximálisan egyet is értettem. Nagy parájuk, hogy náluk nincsenek szőkék, bizony barátom, az csakugyan szomorú. Egyébként a kínaiak azt nem bírják felfogni, mint ahogy Minfan sem, hogy van magyar nyelv, és hogy milyen az. Megtanítottam őket a szervuszra, és végtelenül nehéznek tartják. De a sziát is. A vietnámi is nyelvet tanulni van itt, csak már egy éve itt van, mellesleg még négy évig fog, a kínaija még nincs a toppon, de azért gond nélkül tudok vele diskurálni.
elégedetten konstatáltam, hogy bizony, ez Kína! Jogosan merül fel mondjuk a kérdés, hogy mi mégis mi legyen, Litvánia?
, amikor töltöttük ki az adatokat, és néztem körbe, csak úgy vertem a nyálam, milyen helyre kerültem, aztán mikor végeztem, s megkaptam kulcsom, szomorúan vettem tudomásul, hogy akkor menjünk, és nézzük meg a valódi helyet, hol lakni fogok. Így toltam fel kint kimúlt gurulni már régóta nem guruló bőröndöm még jó pár lépcsőfokon, hogy a Nanshan hotel mögött megpillantsam az International Students Dormitory, és vegyem birtokomba lakosztályom, ami egyébiránt teljesen korrekt. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nekem egy 5 csillagos lakosztályban négy fal négy csillagot jelent, egy ágy pedig már az ötödiket, nagy elvárásaim sosem voltak, de ez ettől függetlenül is azt kell mondjam baráti. Van egy kis előtér, mellette mosdó, majd egy társalgórész TV-vel, és végül a kellően nagy hálószoba két szobával, szekrénnyel, íróasztalokkal. Ami külön érdekes, hogy a hálószobából nyílik egy kifejezetten szárítóhelység, a kimosott ruhák számára, folyamatos fűtés van benne, és vállfák, valamint ablakok, amikből kilátás nyílik a városra. Alattunk standard kínai házak vannak, bennünk a standard kínai élet attribútumaival. A lényeg a kolesszal kapcsolatban, hogy itt lehet majd bulizni is, a Nanshan hotelba szerintem kínai harangba zárna a recepciós részegen.
sim-kártyát. Aztán végül is délután egy órára sikerült is kézhez kapnunk, na mindegy. Amikor kérdezték, hogy van-e már szobatársam, említettem a vietnámit, volt ám meglepetés, lévén nem jelentkezett még be a tag. Picsa tudja, mit csinál az itt egyáltalán. Sokkal érdekesebb viszont, hogy itt találkoztam össze Julival, nagy szerencsénkre egy helyre osztottak be minket az egyetemet illetően, annyi differenciával, hogy a Nanshan hotelban szállásolták el, egy koreai mellé, aki jelenleg nincs itt,
dséget deportálnék erről a húscentrikus bolygóról, viszont ettől függetlenül egész jó volt a kaja. Elfelejtettem előző bejegyzésben írni, hogy az egyetem mellett van egy kínai Mc’Donalds, többiek jóslatának megfelelően először ide térbe be elemózsia végett, de ilyen szar sajtburgereket még életemben nem ettem, egyik a kukában landolt. Ergo nyugi, tovább hízni bizonnyal nem fogok, mi több, ha egy év zöldségezés után nem áll vissza a koleszterinszintem, akkor soha életbe nem fog. A kaják fűszerezése mértékkel markánsabb az itthoni kínai kajázdák megoldásainál, a csípős tényleg csípős, ergo oly nagy gond nincsen. Majd megszokom.
g van, nehezen viselem. Szóval elindultunk, épp akkor bontakozott ki a piac, vettünk párnát, huzatot, Juli lealkudott mindent, mint az állat, elég jól tolja, akárcsak a kínait. Aztán az áthatolhatatlan esőfüggöny meghátrálásra késztetett bennünket, behúzódtunk egy táskaárus nő bodegájába, majd mikor kissé enyhült az eső, visszaindultunk az egyetemre. Így is szarrá áztunk. Az éjszaki piac nagyon érdekes, pedig az eső el is mosta az egészet, ennél csak pezsgőbb szokott lenni. A közlekedés afféle erős kutya baszik alapon működik, a közlekedési lámpák jobbára tájékoztatás gyanánt funkcionálnak, lehet menni, meg nem is, effektíve csak azt nem írják ki, hogy csinálj, amit akarsz. Persze nem annyira gázos a helyzet, de figyelni kell. Fokozottan.
még erre ezen kívül, külön zöldségpiac is, miegymás. Egy zöldségboltban olyan zöldségek és gyümölcsök voltak, amiket még életembe nem láttam. Le is fotóztam egyet, Dávid hallod, erre kéne átváltanod Dinnye helyett! Akkora, mint egy dinnye, csak ilyen tüskés. Majd megtudakolom, micsoda.