Egy rövid élet továbbélése

A Facebookon terjed a történelmi emlékezet - végre egy olyan kezdeményezés, amit érdekesnek találok. "A Henio Zytomirski Facebookos profiljában szereplő kép eltér a legtöbb felhasználóétól: a vigyorgó hatéves kisfiút fekete-fehér felvételen örökítették meg, a fényképen rövidnadrágban és ódivatú gombos ingben látható. Az 1939-ben készült kép talán az utolsó, amelyet azelőtt készítettek róla, hogy elhurcolták, és a holokausztban meghalt. Heniót azonban nem felejtették el, szülővárosában, a lengyelországi Lublinban élők egy csoportja azért hozta létre profilját a közösségi portálon, hogy visszaszolgáltassák neki ellopott gyerekkorát, egyúttal esélyt nyújtsanak a világnak arra, hogy megismerje őt." - számol be a Múlt-kor. "Ám néhány történész szerint a közösségi platformok megemlékezésre való használata eljelentéktelenítheti a holokauszthoz hasonló tragédiákat, mint ahogy a Henio nevében írt bejegyzések elmoshatják a határokat a tények és a kitaláció között." - Ezzel nem értek maradéktalanul egyet, miképpen is a legkevésbé sem a holokauszt emlékének torzítása végett akartak csinálni egy hetven éve halott kisfiúnak profilt, hanem éppen szomorúan rövid életével mementót állítani annak a nagy világégésnek, mely még olyan traumaként élt a XX. század emberében, mely gátat vetett bármilyen szélsőség csírájának fejlődésének; nem úgy a XXI. századiénak. Hisz gondoljunk csak bele, milyen élet várhatott volna rá, milyen ember lehetett volna belőle, ha hat évesen nem kell találkozni a halállal. A halállal, és a totalitárius diktatúrák halálosztóival, kik pusztán egy eszme és a köré fonódó hegemónia végett vetettek véget életének. Ezt bele kell verni az emberekbe, kikbe nem verte bele koruk, és nem mondom, hogy egy ilyen kezdeményezés az elgondolkozásnál továbbívelő tettekre serkentené az egyes felhasználókat, de az is több a semminél. Sokkal több.
Mindazonáltal főként az olyan jellegű próbálkozásokat preferálnám, ahol esetleg egy napló, avagy részletesebb dokumentáció színesítené a profilt, mint ahogy a magyar Svejk esetében, történelmi értéket adva ennek. Történelmi - hangsúlyozom - máskülönben több, mint abszurd keretekbe taszítaná a halottaknak készített profilok mibenlétét az elhunytat ért kommentek, avagy rajongók táborának egyéb megnyilvánulásai: azért ez ne keverjük a fanfictionnel. Amíg ez ésszerű keretek közt folyik, nagyon érdekesnek találom, mert ha facebookon nem találkoztam volna Henio Zytomirskivel, akkor nem is tudtam volna, hogy valaha létezett. Talán több rejlik a közösségi portálokban, mint az iwiw küldj egy tejet alkalmazásában, és egyáltalán ahogy azt még tegnap gondoltam - persze ebből is kiválik példámon, hogy mindenki a saját aspektusából tekint ennek lehetőségeire és felhasználhatóságaira, de el kell ismernem, hogy ez egy figyelemre méltó akció.