Állandóan kifakadok az emberi hülyeségen. A minap egyik ismerősünk magasan kvalifikált ismerőse holtig állította, hogy a budapesti kínai kolónia halottait a "sárgák" feldarabolják, és azt tálalják fel a kínaibüfékben. Ez egy tanárember szájából -nyugodtan tekinthetjük tehát értelmiséginek-hangzott el, akkor felmerül a kérdés, hogy mit várjunk egy kevésbé szofisztikált honpolgártól. Ezzel egyidejűleg folyamatosan hallom a kínai szervcsempészetről szóló rémhíreket, miszerint egy boltba bement nőt altatógázzal elkábítottak, és már zsákba helyezve vitték is volna ki, ha egy MAGYAR közbe nem lép. Ez persze egyértelműen in grop preferencia: a kínaik mint valami elburjánzott rosszindulatú daganat plántálódtak
Mária országának anyatestébe, s mint ilyen magukban hordoznak valami visszatetszést és félelmet - vélik ezt magyarok tömegei. Éppen ez idioszinkráziájuk archimedesi pontja - nem ismerik a kultúrát, idegennek tartják és félnek tőle. A félelem, akárcsak egy sarokba szorított állatnál védelmi agressziót szül, ami jelen esetben csakhamar gyűlölködésbe csap át. Gyűlölködés, értetlenség, fogvillantás, acsarkodás, elégedetlenség: minden adva van egy feudális parasztfelkeléshez. Megvannak a bűnbakok:
Jin és
Csingcsang a Józsefvárosi piacról. Miattuk vagyunk ilyen szar helyzetben. (Csak zárójelben jegyzek meg egy olyan jelentéktelen tényt, a
Négy Tigris piac már egy jó ideje a vietnamiak kezében
van, de hát "sárga"-"sárga", ergo minden ázsiai kínai. Már megint a kínaiak...) Mert itt vannak a kínaiak és... - Stop. A lehető legnagyobb természetességgel siklunk át ezen a kijelentésen. Én pusztán egy kérdést tennék fel: melyik ország törölte el a vízumkötelezettséget 1989. január 1-től Kína irányában. Megfejtéseiket a Zsákbamacska Szerencsejáték Zrt.-nek küldjék el Budapestre. Mivel néhány év alatt nagyszámú bevándorló érkezett az országba, ez újabb félelmeket szült, különösen hogy nem integrálódtak a mi kultúránkba, hanem megtartották sajátjukat. További érdekes egybeesésre lehettek figyelmesek a világméretű konspirációs teóriákban gondolkodók: a kínaiak bevándorlása egybeesett azzal a trenddel, hogy a kínai termékek elárasztották a világpiacot, vagyis ez is a bevándorlók számlájára róható fel. Ráadásul a rendszerváltást követően elég magas volt a munkanélküliség, versenyképtelen iparágak mentek tönkre, a kínaiak meg csak
jöttek. És ez a kép megmaradt. A mai napig ez él az emberek képzetében. Persze már megint Jinről és Csingcsangról, két kis kínai kereskedőről van szó, és persze nem a multinacionális mamutvállalatokról, melyek a kereskedelem túlnyomó többségét bonyolítják. Másrészről arról is megfeledkezik mindenki, hogy bizony volt és van kereslet a gagyi kínai árura, tehát potenciális felvásárlópiacot is jelentünk, amellett hogy tisztában vagyunk a minőséggel és szidjuk a kínai árut. Nyilván, mert megfizethető - ámde ez magával von még egy rébuszt: azért is a kínaiak felelősek, mert a magyar adórendszer kizsigereli a szittyákat', és ezáltal olcsó termékek megvásárlására kárhoztatja őket? Továbbá az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Kelet - vagyis Kína Nyugat fegyverét fordította Nyugat ellen. Miről is van szó? A szabad piacról, kérem. Nyugati játékszabályok szerint lett legyőzve a Nyugat, bármily fájdalmas is, kedves nyugati übermensch. Vagy nem tudom, hogy szólítsalak. A kivándorlásról meg mit lehet mondani? Ubi bene, ibi patria. Az is fájdalmas, hogy Jin és Csingcsang m
egteremtette saját egzisztenciáját egy számára tökéletesen idegen országban, úgy, hogy még annak nyelvét sem ismerte. Ez fáj azoknak a magukat "
nagymagyarnak" valló ismerőseimnek is, akik utálják a "sárgákat". Ők magukat, mint a jobboldali hagyomány zászlóhordozóinak tekintik. Rendíthetetlenek, rettenthetetlenek, és az igazság birtokában vannak. Hogy mi az ő igazságok, fogalmam sincs, de egyvalamiben kurva nagy hiányosságuk van: ismeretekben. Noha én jobboldali hagyományt írtam, nekik közük nincs hozzá. Nem is ismerik. Olyan, hogy Turán társaság, Magyarországi Turán Szövetség- életükbe nem hallottak róla. Trianon, Szálasi, balhé, zsidók, sárgák, balhé. Ezzel minden meg van oldva:
ki kell őket irtani egy jófajta balhé keretében, és akkor visszatérhetünk az ezredéves határokhoz. A bűnbak mindig is pompás kohéziós erőt képviselt, mert hülyeség lenne is a magyar virtusban keresni a bajt. Valami külföldi hozta ránk ezt a ragályt, körbenézünk, és már fel is van nyársalva Jin és Csingcsang szúrós tekintetek lándzsáiban. Van Magyarországon kínai maffia, és vannak rossz kínai emberek is Magyarországon. Éppúgy, mint ahogy van magyar maffia, és vannak rossz magyar emberek Magyarországon. De mint rosszak, úgy jók is megtalálhatóak mindkét kultúrában, már amennyiben ezen örök érvényű dualista megközelítés Prokrusztész-ágyába akarjuk belegyömöszölni egy adott nemzet lelki-alkatát. Márai gondolatai nagyon találóak: az emberi jellem nem szűnik meg az országhatárok sorompóinál, nem lehet egy adott népcsoportot "jónak" vagy "rossznak" skatulyázni. Mi lenne akkor szükséges ahhoz, hogy könnyebb legyen azt együttélés? Talán a másik kultúráról való ismeretszerzés, megismerés és ezáltal megértés, vagyis: egy reális Kína-kép kialakítása.
Állandóan kifakadok az emberi hülyeségen. A minap egyik ismerősünk magasan kvalifikált ismerőse holtig állította, hogy a budapesti kínai kolónia halottait a "sárgák" feldarabolják, és azt tálalják fel a kínaibüfékben. Ez egy tanárember szájából -nyugodtan tekinthetjük tehát értelmiséginek-hangzott el, akkor felmerül a kérdés, hogy mit várjunk egy kevésbé szofisztikált honpolgártól. Ezzel egyidejűleg folyamatosan hallom a kínai szervcsempészetről szóló rémhíreket, miszerint egy boltba bement nőt altatógázzal elkábítottak, és már zsákba helyezve vitték is volna ki, ha egy MAGYAR közbe nem lép. Ez persze egyértelműen in grop preferencia: a kínaik mint valami elburjánzott rosszindulatú daganat plántálódtak Mária országának anyatestébe, s mint ilyen magukban hordoznak valami visszatetszést és félelmet - vélik ezt magyarok tömegei. Éppen ez idioszinkráziájuk archimedesi pontja - nem ismerik a kultúrát, idegennek tartják és félnek tőle. A félelem, akárcsak egy sarokba szorított állatnál védelmi agressziót szül, ami jelen esetben csakhamar gyűlölködésbe csap át. Gyűlölködés, értetlenség, fogvillantás, acsarkodás, elégedetlenség: minden adva van egy feudális parasztfelkeléshez. Megvannak a bűnbakok: Jin és Csingcsang a Józsefvárosi piacról. Miattuk vagyunk ilyen szar helyzetben. (Csak zárójelben jegyzek meg egy olyan jelentéktelen tényt, a Négy Tigris piac már egy jó ideje a vietnamiak kezében 
van, de hát "sárga"-"sárga", ergo minden ázsiai kínai. Már megint a kínaiak...) Mert itt vannak a kínaiak és... - Stop. A lehető legnagyobb természetességgel siklunk át ezen a kijelentésen. Én pusztán egy kérdést tennék fel: melyik ország törölte el a vízumkötelezettséget 1989. január 1-től Kína irányában. Megfejtéseiket a Zsákbamacska Szerencsejáték Zrt.-nek küldjék el Budapestre. Mivel néhány év alatt nagyszámú bevándorló érkezett az országba, ez újabb félelmeket szült, különösen hogy nem integrálódtak a mi kultúránkba, hanem megtartották sajátjukat. További érdekes egybeesésre lehettek figyelmesek a világméretű konspirációs teóriákban gondolkodók: a kínaiak bevándorlása egybeesett azzal a trenddel, hogy a kínai termékek elárasztották a világpiacot, vagyis ez is a bevándorlók számlájára róható fel. Ráadásul a rendszerváltást követően elég magas volt a munkanélküliség, versenyképtelen iparágak mentek tönkre, a kínaiak meg csak 
jöttek. És ez a kép megmaradt. A mai napig ez él az emberek képzetében. Persze már megint Jinről és Csingcsangról, két kis kínai kereskedőről van szó, és persze nem a multinacionális mamutvállalatokról, melyek a kereskedelem túlnyomó többségét bonyolítják. Másrészről arról is megfeledkezik mindenki, hogy bizony volt és van kereslet a gagyi kínai árura, tehát potenciális felvásárlópiacot is jelentünk, amellett hogy tisztában vagyunk a minőséggel és szidjuk a kínai árut. Nyilván, mert megfizethető - ámde ez magával von még egy rébuszt: azért is a kínaiak felelősek, mert a magyar adórendszer kizsigereli a szittyákat', és ezáltal olcsó termékek megvásárlására kárhoztatja őket? Továbbá az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Kelet - vagyis Kína Nyugat fegyverét fordította Nyugat ellen. Miről is van szó? A szabad piacról, kérem. Nyugati játékszabályok szerint lett legyőzve a Nyugat, bármily fájdalmas is, kedves nyugati übermensch. Vagy nem tudom, hogy szólítsalak. A kivándorlásról meg mit lehet mondani? Ubi bene, ibi patria. Az is fájdalmas, hogy Jin és Csingcsang m
egteremtette saját egzisztenciáját egy számára tökéletesen idegen országban, úgy, hogy még annak nyelvét sem ismerte. Ez fáj azoknak a magukat "nagymagyarnak" valló ismerőseimnek is, akik utálják a "sárgákat". Ők magukat, mint a jobboldali hagyomány zászlóhordozóinak tekintik. Rendíthetetlenek, rettenthetetlenek, és az igazság birtokában vannak. Hogy mi az ő igazságok, fogalmam sincs, de egyvalamiben kurva nagy hiányosságuk van: ismeretekben. Noha én jobboldali hagyományt írtam, nekik közük nincs hozzá. Nem is ismerik. Olyan, hogy Turán társaság, Magyarországi Turán Szövetség- életükbe nem hallottak róla. Trianon, Szálasi, balhé, zsidók, sárgák, balhé. Ezzel minden meg van oldva:
ki kell őket irtani egy jófajta balhé keretében, és akkor visszatérhetünk az ezredéves határokhoz. A bűnbak mindig is pompás kohéziós erőt képviselt, mert hülyeség lenne is a magyar virtusban keresni a bajt. Valami külföldi hozta ránk ezt a ragályt, körbenézünk, és már fel is van nyársalva Jin és Csingcsang szúrós tekintetek lándzsáiban. Van Magyarországon kínai maffia, és vannak rossz kínai emberek is Magyarországon. Éppúgy, mint ahogy van magyar maffia, és vannak rossz magyar emberek Magyarországon. De mint rosszak, úgy jók is megtalálhatóak mindkét kultúrában, már amennyiben ezen örök érvényű dualista megközelítés Prokrusztész-ágyába akarjuk belegyömöszölni egy adott nemzet lelki-alkatát. Márai gondolatai nagyon találóak: az emberi jellem nem szűnik meg az országhatárok sorompóinál, nem lehet egy adott népcsoportot "jónak" vagy "rossznak" skatulyázni. Mi lenne akkor szükséges ahhoz, hogy könnyebb legyen azt együttélés? Talán a másik kultúráról való ismeretszerzés, megismerés és ezáltal megértés, vagyis: egy reális Kína-kép kialakítása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése