Tegnap este szobácskámban narancsot hámoztam egyik könyvem felett görnyedve. Fél tizenegy is elmúlt már. Csöng a telefon, megnézem ki hív: Shogo.
Na, ennyit a tanulásról, ennyit a narancsról, ennyit a nyugodalmas estéről, mindennek vége.
Egészen más kezdődik helyette - ez evidens volt. Suit up!
Shogo, a tokyo-i terminátor, nagyon kedves és nagyon állat barátommal legutóbb szintén Shanghaiban találkoztam tavaly, ámde én magyarhonba ő pedig a japán fővárosba tért vissza, több mint egy éve nem láttam. Nem változott semmi, se ő, se én, se Shanghai.
Nagyon jót beszélgettünk a Dr. Wineban, míg Shogóból egy szalzázó űrkovboj nem reinkarnálódott pár üveg burgundi után, bár alapjáraton is hasonló eredményekre jutott volna.
Shogóval minden egyes buli egy Galaxy Tour, amiben mi vagyunk a főszereplők. Voltunk egypár jó helyen, ámbár enyhén csicska lett volna fényképeznem. A Zara shanghai-i csőbuznyák vezető divattervezőjétől kezdve kampókezű kínai koldusokig igen sok szereplőt felvonultatott az éjszaka. Shanghai önjelölt császáraival találkozván az az érzésem támadt, én e császárok fegyverhordóinak az apródjának cipőfényesítője szinten vagyok. Nem lesz ez mindig így!
Shogo még ma is városban lesz, emellett Ivan is most érkezett vissza éppen Amszterdamból, ergo a nanjingi triász ezúttal Shanghait okkupálja, egy est erejéig.
Addig pucolok még egy narancsot.
