Egy percig nem figyelek oda Nanjingra és épül vagy 8 új metróvonal.
Kínában az Ikea egy élő valóságshow, ahol különböző családok mindennapjaiba kaphatunk bepillantást, ahogy belakják a kiállított szobákat, bútorokat, kár hogy egy kis hamikát nem hozhatnak be, el sem kellene hagyni az objektumot.
Volt egy kis időm, és ma először úgy igazából elbeszélgettem vele. A mai nap három különböző kínaival beszéltem, egy shanghai-i középosztálybeli hipszterrel a Xintiandinél, egy pudongi taxissal, valamint az Anhui tartomány Hefei városából való pszeudorégiség-kereskedő "beszállítómmal". A velük való beszélgetés során három különböző kínai sorsba kaptam némi betekintést, nagyon tanulságos volt. Néha azt hiszem mindent tudok róluk, néha mégis azt, hogy semmit. Legalábbis mindig van újat tanulni, ami magától értetődő.
Pár hónappal ezelőtt saját szememmel láttam a metróban, ahogy - vélhetőleg a nagypapa - hajánál fogva földhöz vágja, majd a földön fekvő, síró, 4-5 éves forma lánykát üvöltözve, izomból rugdossa, miközben - vélhetőleg a nagymama - erőtlenül próbálja csitítani a nagypapit. Aztán jött a metró személyzete, akikkel szintén heves szóváltásba keveredett a magasan kvalifikált öregember. Rendkívül sokkoló volt látni, mint ahogy ez a hír is az, dehát, TIC.
Shanghaiban is megvannak a beszállítóim, ha kell az anyag - tekercskép és szuvenírek - és még mindig tudunk jókat röhögni egymáson. Ergo elmegyek a Yuyuan melletti kis boltocskába, ahol nagyon megörül nekem a nőci, fú de jó, hogy jöttem, tekintsem meg az új portékát, látok egy tetszetős képet, kérdezem mennyi a fájdalom rmb-ben, fejcsóválva tanakodik a nő, hát, 朋友, pengyou, ez egy kivételesen szép darab, de mivel ilyen országos spanok vagyunk, és ilyen fasza gyerek vagy, a kínaid meg rohadt jó, minderre való tekintettel 280 csak neked, csak most. Mélyet bólintok, majd visszakérdezek: szóval 2db 200-ért, ugye? Égindulás-földindulás, hát hogy képzelem, hát ilyet, eget, ezt szájjal-lábbal festette egy kampókezű zhejiangi árva kislány, ezt ennyiért, ááá. 250/per darab, és egy szemétláda vagyok, aki kifosztom. Értem, tehát, 200 yuan 2 db képért, ha jól tévedek. Nem tágít, neeem, neeeem. Itt van egy másik - mutat egy elbaszott randára - na ezt odaadja ennyiért. Ízlésem van, pénzem nincsen, 老板. Hát, ez végtelenül szomorú, de sajnos képtelenek vagyunk üzletet kötni - így van, bólogattam, de még volt egy trükk a tarsolyomban: hát nincs más hátra, helószevasz. Már ahogy megyek ki, süllyed az árfolyam, figyelj, pengyou, 300-ért odaadom a kettőt, és takarodsz innét. 200, 老板, 200. Elhagyom a boltot, az eseményre esnek a részvények, 250 teeeeeeeeeeeee! Rátekerem bicajomra a láncot amivel lezártam, közben lejtek egy kis táncot, és fülig érő vigyorral mutatom a ketteseket, majd felpattanok a bringára és lassan elindulok. 老板 legszívesebben egy hozzám vágna egy dobóbaltát, de végül csak utánam kiálltja: 200, jöjjek vissza. Visszakanyarodok és nyélbe ütjük az üzletet. Csődbe viszem, de jöjjek máskor is. Úgy lesz. Kemény menet volt. De Kínában alkudni jó móka, ímhol egy kis segítség:
http://www.doufukuai.blogspot.hu/2011/10/huanjia.html
Paranoiás vagyok én már ilyen tiszta éghez SH-ban. Egy kis savas eső jobban megnyugtatna.
Iszonyat a hőség, a páratartalom, gondoltam veszek egy ilyen víz spray-szarságot, amivel kedvemre fújhatom a pofámat. Nézegettem a cityshopban a wellness cuccok között, találtam is valami jónak tűnőt, bedobtam a kosárba. Mint utóbb kiderült, sikerült egy nagyszerű vagina-tisztítót vásárolnom, amit a ráeszmélés pillanatában sikoltozva dobtam messzire. Nem próbálkozok többet, beköltözöm a hűtőbe.
Az utóbbi hetekben csodálatos az idő SH-ban. Kint 30-35 fok, 80-90%-os páratartalom, a taobaón rendeltem egy bicskát, hogy lenyúzzam a bőrömet, de nem sikerült. Emellett rendszertelen időközönként zivatar zúdul ránk az utcán, szeretem, mikor papucskámban gázolok az utcán folyó, esővízzel vegyült szarban. A szobámban állandóan minimumra állítva megy a légkondi, amitől rendre megfázok, máshogy viszont nem lehet megmaradni. Így van ezzel 23 millió további lakos, akik mind nyomatják a légkondit, amitől még elviselhetetlenebb lesz a betondzsungel. Akárhogy is, Shanghai még mindig jobb, mint Nanjing az időjárást tekintve.
Közérdekű közlemény: ne, ne, de semmiképp ne a Zapatasba menjünk Margaritáért, mert az nem finom. Valódi Margaritáért a虹梅路-nél lévő 老外街-hez kell mennünk, illetőleg az ott lokalizálódó mexikói étteremhez, aminek még mindig nem tudom a nevét, pont a Margariták miatt.
Részben a magyar konzulátus szervezésében egy nagyszerű, remélhetőleg előadás-sorozat első nyitányán voltunk, mely a kínai-nyugati színjátszás összehasonlításáról, majd legfőképpen a 昆曲-ről szólt - ami mellesleg rendkívül izgalmas - és olyan szinten paradigma-váltást eredményezett nálam, hogy én, akit vallatni lehetett volna teszem azt pekingi operával most égek a vágytól, hogy újra színházba menjek.
Közérdekű közlemény: a Gerrymander kínaiul 杰利蝾螈. A 蝾螈 nem meglepően szalamandrát avagy axolotlot is jelent, a mexikói axolotl viszont 墨西哥钝口螈, mellesleg a föld legmenőbb élőlénye meglátásomban.
Ha pedig foci, az egy érdekes jelenség Kínában. Van itt a kampuszon egy faszányos műfüves pályánk, gyakorta kijárunk, melynek során a következő szituáció zajlik le: 2-3-an kimegyünk, 45 percen belül, 120-130-an próbálunk életben maradni a futball-labdával játszott mészárszéken. Úgy megérzik a foci szagát, mint a cápa egy csepp vért a tengerben.
Egész pofás grillezés volt ma a kolesz előtt, az amcsi hambi azért mégiscsak atom, egy fél hordó sangriát meg vállalkozók hiányában kénytelen magam elpusztítani, de hát a magyarok 千杯不醉, nemdebár.
A Zapatas a kelet-ázsiai kocsmatörténelem legundorítóbb vendéglátóipari egységeinek egyike, mindazáltal érdekes mozzanatokra lehetünk figyelmesek, ha odatévedünk. Mi is történik itt? 50-es, kiégett kopasz laowaiok jönnek prédálni - akinek a tekintetét látva leginkább a rendőrséget hívni támad kedvünk - 20-as Anhuiból feljött kínai leányok jönnek felkínálni magukat - akik 20 yuanért az ördögnek is eladják lelküket, egy mojitóért hozzád mennek feleségül. Ha ez nem lenne elég, ide jönnek a turisták is, akik a bédekekkert fellapozva a Zapatas definíciójaként Shanghai legmenőbb kocsmáját látják. A zene alantas, bár ez jobbára senkit nem hat meg, miként vadászni jött, a táncparketten azonban csak kanos kanok pásztáznak morózus tekintettel, egy dagadt üzletember felmászik a bárpultra csapatni, kisvártatva ráeszmél, hogy mégsem menő ezért lemászik. Ezután Anhui, Zhejiang, Jiangxi cicababái próbálkoznak a pulton, hát van még mit tanulniuk az imperialista kollegináiktól, ezután jön az ingyen "tequila", bár az isten se tudja megmondani, mit töltenek a szánkba, ha nem újrahasznosított olaj én már annak is örülök. Éjfél után pedig nincs margarita, de ami éjfél előtt van, az sem margarita. Ergo az elkövetkező 120 évben nem megyek a Zapatasba.
A képhíradó záróepizódja: az 1001 éjszaka ujgur étteremben étkezni módfelett emberpróbáló dolog, hisz Seherezádé általában olyan hastáncot lejt, hogy jobbára leesszük magunkat a performanszra fókuszálva. Pedig jó a kaja is.
Régóta nézegetem már ezt a tetszetős koponyát a laoximen-i régiségpiacon, a szobám ajtajára pont optimális lenne. Próbaképp jól lealkudtam, de aztán persze nem vettem meg. A lényeg: Kínában alkudni kell, még ha kecske-koponyát kívánunk vásárolni, akkor is.
"Hunan 辣不怕", bizony kétszer csíp, s közben felperzsel. Mégis megérheti a kockázat.
Kínában élek bár, kevés igazán jó kínai barátom van. A kínaiakkal nagyon könnyű haverkodni, de közelebbi kapcsolatot már csak ritkább esetben lehet kialakítani. A legdurvább élményem amikor egy wc-re menet állította egy tag, hogy nekünk 缘分-ünk van, ami szerintem egy alapjaiban nagyon érdekes, de túlzottan gyakran, ezáltal sokszor banálisan használt fogalom. De talán mégis van benne valami, mert most kaptam egy hívást egy két éve nem látott baráttól, akivel nagyon jóban voltam Nanjinban, de aztán mindketten másfelé kerültünk, aztán mindketten vissza a Jangce deltájához, és egy közös barátomtól tudta meg számomat, és egyből fel is hívott, aminek nagyon örültem. Nincs mese, újfent tennem kell egy vizitet Nanjingban!
Nanjingban anno még Sir Thomas voltam, Nottingham grófja, ha angolt tanítottam, itt Shanghaiban már nincs akkora arcom, csak egy kanadai favágó vagyok Tisza cipőben. Voltaképp mindegy is, hisz a lényeg, hogy sápadt legyek, én meg sápadt vagyok. Gyakorta dicsérik meg a középföldiek szép fehér bőrömet, holott a seggemet még nem is láttak.
Már hónapok óta kint van a szobámban egy hasonló plakát, gésa egy dobozkával a kezében, 味の素, szól a reklám. Nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, míg rá nem eszméltem a minap, hogy ez effektíve az MSG. Ugyanis a cucc Kikunae Ikeda okossága, ergo ha manapság egy útszéli kínai kajázdában veszünk magunkhoz némi MSG-t tudtunk nélkül, köszönjük meg Ikedának is
Jó dolog, amikor angolul beszélgetünk egy ismeretlen külföldivel, és amikor oda kerül a sor, hogy so where are from? From Hungary. "Akkor beszélhetünk magyarul is" mondattal folytatódik a diskurzus Idáig nem sok normális honfitársunkkal sikerült találkoznunk Shanghaiban, de ma egy nagyon jó fej magyarral hozott össze a sors, ezúton is örvendünk Ha egy elfogadható árú indiai kajázdára vágyunk Shanghaiban, akkor pedig irány a Punjabi, csirkét meg lehetőleg ne együnk mert madárinfluenza van és megdöglünk tőle.
Voltam ma a 上海体育馆 mászóklubjában, nagy nagyon közel van hozzám, de ratyi is egyben. A mászófalak jók, a boulder része viszont kicsi, a személyzet kevésbé cimbizős és csak angolul voltak hajlandóak hozzám szólni, amivel egy életre elvágták magukat nálam. Ergo marad a Yandex Space, még ha 3 el caminóra is van.
Megjött a PM2,5 maszkom, mehetek bicajozni, evoé.
Minden kedves női olvasómnak boldog nőnapot kívánok! 女人节快乐！Egyébiránt van itt a közelben egy kis étterem, akinek a kiszolgálója egy rejtélyes nemű entitás, ismerőseim kb. fele-fele arányban oszlanak meg az ügyben, férfi-e vagy nő az illető. Küllemre egy csinos neandervölgyi perszóna, de ilyen Leonidasz-feelingben rakja elénk a kaját, de nem azt mondja, hogy 这就是斯巴达, hanem hogy 这就是拉面.
