Tavaly nyár óta, utolsó nanjingi napjaimtól kezdve azon törtem az agyam, vajh mily mód jöhetnék vissza a Föld ezen szegleterére, a Shanghai Jiaotong egyetem egy fogadólevél keretében árulta el a megoldást, lévén az elkövetkezőkben ott fogok táltos deákként tüsténkedni. Shanghai mégiscsak Shanghai, de Nanjingtól is csak egy ugrás, s nyitva áll az út Dél felé, igaz, Északra is, de oda meg ki akarna menni? 笑Mi történt az elmúlt egy évben? Nem tudom, a szobámban voltam. A boszorkány és varázslóképző szakiskolában csuda jó dolgokat tanultam a nem-létező nem létezéséről, sajnos mindezen ismeret végbélkúp gyanánt sem alkalmazható, ámde egy derék boszorkány vagy varázsló jókedvén ez aligha üthet csorbát.
Amikor először készültem Kínába, még jócskán voltak kételyeim, most leginkább azon izgulok, hogyan fogom lehűteni a csintaókat a nagy melegben.
Shanghai Kína leginkább westernizált városa, itt van a legtöbb laowai is, a lilongokat éppúgy dózerolják elfele, mint a hutongokat Beijingben, kevéssé autentikus, sokkal inkább kozmopolita, akárhogy is, elképesztően izgalmas hely, a legkülönfélébb nációk arcaival, a cultureflasht pedig szeretjük, ergo minden adott egy újbóli orbitális tripre.
