Az ember múltbéli tevékenységének nyomai a világ legkülönbözőbb pontjain fellelhetőek. Számos közülük magának az örökkévalóságnak építtetett: az egyiptomi piramisok, a kínai Nagy Fal, Mezopotámia, Amerika és India templomai, a csapás utcai buszmegálló.
A fentebb látható út menti objektum azonban csak első pillantásra tűnhet buszmegállónak; ki viszont e rozsdás bádog-doboz belsejére veti figyelő pillantását,akkor egy, az intrika, a szerelem és bosszú szálaiból szőtt históriára lehet figyelmes. Mindezek középpontjában Impi, Szandi, és egy rejtélyes nőszemély, illetve az ő egymáshoz való kapcsolatuk áll. Már régóta figyelemmel kísértem hármójuk buszmegállóba írt történelmi mikro-blogját, s most végre elérkezettnek láttam az időt, hogy hozzálássak az értékes források elemzéséhez. Quis, quod, ubi, quibus auxiliis, cur, quomodo, quando? Rengeteg kérdés merül fel, lehetőségeim szerint igyekszem hát megválaszolni azokat.
Az alapszituáció, mint ahogy a fentebbi, az istenek kegyéből a többihez hasonlóan remekül konzerválódott lelet mutatja(még nem érkeztek meg a C-14 radiokarbonos eredmények, így a keletkezés pontos időtartalmát még nem sikerült meghatároznom): Impi és Szandi egy párt alkotnak. Illetőleg ez Szandi legfőbb aspirációja, ahogy a későbbiekből látni fogjuk. Arra vonatkozólag, hogy ennek mennyi a valóságtartalma, egyéb ellenőrző források hiányában nehezen lehet maradéktalan választ adni, de egyelőre a történet követhetősége végett higgyük el Szandinak, hogy ő valóban Impihez tartozik. Gyanakvásomat arra alapozom, hogy minden egyes falra felrótt ősi szöveg egyedül Szandi aspektusából többes szám második személyben íródott, s ez már önmagában megnehezíti az ítélethozatalt a múlt eseményei fölött( az írásmintákat hosszas vizsgálódás után autográfnak minősítettem, ergo Szandi maga róhatta fel azokat, de erre még visszatérünk). És ugyebár 僧叡 -
Sengrui (352-436) buddhista teoretikus és kommentátor
Előszó a Tizenkét kapu tanulmányaihoz c. műve óta tudjuk, hogy az egyoldalú megismerés az ellenszenvező tudásból fakad, és az ahhoz való ragaszkodás eltévelyegéshez vezet: ezt igyekszem szem előtt tartani. No de visszatérve Szandira: személyisége kulcsfontosságú, ezért is alakján keresztül világítjuk meg a másik két szereplő jellemét, tulajdonságait. Legnagyobb szerencsémre a buszmegálló vaslemezeinek szabályos bordázata miatt nem kellett sokat tökölnöm a források tipológiai csoportosításával: egyszerűen a félhomályos megállóba lépve jobbról balra elindulva szisztematikus mintavételi eljárást alkalmaztam.
Az egyes számú lelet:
Jobboldalt erőteljesen elmosódva egy halvány felirat szerepel, csak a restaurálást követően sikerült kiolvasnom, a szót, mely nem mást, mint: KURVA. Igen-igen, éjszakai pillangókkal lesz dolgunk, ennyit előrebocsáthatok. A képen alant viszont tisztán kivető a következő szentencia: ORBA SZÁJJBA BASSZÁK ŐKET(sic!) - itt megjegyzem, hogy a feljegyzéseket változtatások nélkül, eredeti formájukban teszem közzé. Ergo "orba és szájjba". Itt jön segítségünkre a filológia tudománya: két valószínűsíthető jelentést lehet ehhez csatolni:
a., amennyiben szándékosan akarták a testrészek kiolvasásban rejlő szójátékkal elterelni helységek kilétét, úgy OR-t és SZÁJJ, mint földrajzi helyet kell kezelnünk; hol esetlegesen sor került a koitációra, ismeretlen személyek között. Bár a szexuális aktusra való utalást igen nagy valószínűséggel csak figyelemelterelés. Ugyanis a minap ezen agyalva egy érdekes felfedezést tettem, majdhogynem kiszúrta szemen az előttem lebegő megoldás. Elővettem Mezopotámia térképét, és tátva maradt a szám. Heuréka! Hiszen OR és BASSZÁK alatt UR és BASRA városait kell értenünk! A SZÁJJ pedig elgondolásom
alapján egy, a két ókori település közt hozzávetőlegesen félúton található királysír száját, azaz bejáratát jelzi. Már úton van az intézet repülőgépe, infravörös vonalpásztázó (IRLS) képalkotással nyert felvételeket kértem. Magam pedig a műholdakról készített LANDSAT felvételeket tanulmányozom, különösen a homok alatti mélyebb rétegekbe hatoló képalkotó űrradar(Space Imaging Radar) eredményeire fókuszálva. Be kell mennem a tanszékre, és át kell böngésznem az asszír királylisták névsorát, hátha beleütközök Impi vagy éppen Szandi nevébe; már amennyiben helyes a következtetésem, hogy Impiék asszírok voltak.
[Mert ugyebár Impi akár Imhotep i.e. 2750 körül tevékenykedő egyiptomi főpap beceneve is lehetne, s róla köztudott, hogy Szahmet istennő (kinek neve így Szandivá is banalizálódhatott volna az ősi manuscriptumok másolási hibáiból kifolyólag) fia volt. Ezt azonban csekély valószínűsége miatt elvetettem
] Az, hogy Szandiék hogy kerültek Mezopotámiába, vagy hogy Mezopotámiából hogy kerültek Kókára, balladai homályba vész, de igyekszek utánajárni. Mindazonáltal nem feledkezhetünk meg a második lehetséges alternatíváról:
b., amennyiben a betűrovás illiterátus vagy éppen primitív megnyilvánulásáról, mint K-transzformációról, azaz kulturális képződései folyamatról van szó, úgy "orrba és szájba basszák őket"-ként kell értelmeznünk a leletet. Egyéb információ a résztvevők személyére vonatkozólag sajnos nem maradt fenn, így csak vaktában lövöldöznénk, bármennyire is szeretnénk arcokat társítani a szöveghez. Azt viszont -ezen lehetőség fennállásakor- erősen kétlem, hogy ennek bármi köze lenne Impihez, Szandihoz, és az ismeretlen nőszemélyhez; illetve, hogy rájuk irányulna az egyébként ótörök "basz" jelentéstartalma, miképpen is nem bizonyítható. Bár a lexikostatisztikai felmérés mutatóit sem hagyhatjuk figyelmen kívül: a buszmegálló leletkörnyezetében fellelt források szókészlete nagyfokú egységet mutat: ez két dologra utalhat:
a., ugyanazt a nyelvet beszélő embercsoport hagyta hátra emlékét.
b., egyazon kronológiai intervallumra tehető működésük. Az a., pont valószínűbb, Szandiék oltárát tehát mások is használják. De a költői kérdésre, hogy valójában kit, ill. kiket is "basznak", ettől a buszmegállótól nem kapunk választ. Vélhetően egy mozgásban lévő, népvándorló törzs véshette fel e rejtélyes mementót ennél az állomásuknál. Talán a következő megálló szemrevételezése többet is elárulhatna, de most Szandiék titkának megfejtése elsődleges célkitűzésem. Hogy melyik hipotézisem bizonyul majdan helytállónak, csak az eredmények összevetésével, s a következtetések levonásával leszek képes. Vissza tehát az egyes számú lelethez: Az első lelet felső mintavételi négyzet bal oldalán viszont elérkeztünk Szandi első maliciózus megnyilvánulásához, mely a következő: "KÓKÁN MINDENKI UTÁL, MERT A KURVÁKAT NAGYON UTÁLJÁK ITT" Szandi elmondása szerint tehát mindenki utálja. Ehhez alapvetően az a tény szükségeltetik, hogy mindenki ismerje. Rögtön felmerül a kérdés: de hát kiről is van szó? Az utált személyt illetően nem szerepel e leleten több adat. De az biztosra vehető, hogy hírességgel van dolgunk, azt, hogy valóban negatív személyiség-e, majd az elemzés végén elválik. Ha az nem lenne elég, hogy Kókán utálják, Szandi egy újabb fájdalmas titkot árul el, mely kissé alantabb látható: IMPI CSALÁDJA SE SZERET TÉGED(?)- sajnos nem tudtam pontosan kivenni a felvételekből, még dolgozom rajta, de feltételezhetően ez központi mondanivalója. Szandi, a vamp ellenfele tökéletes izolálására törekszik: kívül rekeszteni a mikro-társadalom és a vérségi kötelékek láncain egyaránt. A közösségből való kirekesztés pedig tudjuk, hogy gyakorlatilag egyenértékű egy búskomor parentációval; mert hiszen e kietlen, embert próbáló, számos veszélyt rejtő környezetben egyedül boldogulni vajmi kevés sikerrel járó illúzió. "MERT A KURVÁKAT NAGYON UTÁLJÁK ITT". Ergo egy kéjhölgy finom tónusai körvonalazódnak , ki végzetes konfliktusba keveredett egy általa kellőképpen fel nem mért sötét szívű, fondorlatos, s meglepően kegyetlen asszonnyal, Szandival. Az, hogy a kurvákat tényleg utálják széles e határban, nem kezelhető százszázalékos információként, s mint ilyen:tényként. Ha visszapillantunk az első számú lelet jobb oldali elmosódott, néhai feliratára, talán éppen egy fohászra, mely a KURVA-t említi; joggal mondhatnók, hogy a természeti népeknél oly gy
akori szakrális könyörgésről van szó a tárgyban szereplő mesterséget űző perszónához, mely egyértelműen szükségességüket hivatott bizonyítani. Tudniillik ez az ódon buszmegálló az egymástól függetlenül működő nagyszerű kultúrák gyöngyszemeinek ámulatba ejtő ékszeres-dobozkája. De erre még egy tágabb összefüggésben visszatérünk. Tutamhamon csak pisloghat, hogy nem itt tért örök nyugalomra...
Következzék
a kettes számú lelet:
A lelet legelső részén látható mágikus rúnákat egyik általam ismert indogermán illetőleg sino-tibeti nyelvcsalád karaktereihez sem voltam képes csatolni; talán Drizzt Do'Urden vésett maga köré ilyeneket Errtu, az Abyssból való nagyhatalmú démon megidézését megelőzőleg. Az alatta lévő szöveg viszont egyértelmű: SZANDI CICA ÉS IMPI BABY, mely ismételten a kettejük közötti szoros kapcsolat voltára figyelmeztet. Nem kerülheti el a figyelmet a fehér színű festékanyaggal felvitt, kisebb betűméretű IMPI+SZANDI feljegyzés, melyet a termolumineszcens keltezés kissé későbbinek ítélt. A két munka közti szokatlanul rövid idő több mindent is sejthet:
a., az első rétegben felvitt dokumentumok nem érték el kívánt hatásukat:talán mégsem volt olybá megingathatatlan Szandi és Impi kapcsolata, sem saját, sem mások szemében. Ezért lehetett szükséges újból közhírré tétetni:az eónok végtelen örökkévalóságában, a szamszárából kilépve az ő igaz szerelmük si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruainae; azaz állni fog az összeomlott világ romjain is. Bár ezt nem írták oda, de egyértelműen benne van.
b., valami veszély oka folytán igencsak sürgető volt megint csak valaki tudomására adni, talán fenyegetésnek is hangot adva: Impi+Szandi egymásnak rendeltetett. S e újabban felvitt törvényerejű rendeletek nem csak e leletben jelennek meg, hanem az egész leletegyüttes mintegy 70%-ban! Minden jel arra utal, hogy égető szükség volt további Impi+Szandi feljegyzések felvételére. De vajon miért? Erre csak később kapunk választ. Még egy feljegyzés található a kettes számú leleten:"FÜRÖDJ MEG HOGY LEJÖJJÖN A FEKETE FESTÉK RÓLAD". Alig hagy kétséget, hogy a közeli Tápió-folyamban való rituális megmártózásra való felhívásról van itt szó, mely viszont a bűnöktől való megtisztulás szorgalmazását is jelenti egyúttal. Itt valami szörnyűség történhetett. Egy további KURVA is szerepel a leleten, szintén Szandi kezétől származtatható. De vajon ki fog ezen ősi mesterség szerepében tetszelegni? Ki lesz a mi kurvánk, -ami most már nyílt titok- a szűzies morál tökéletes megtestesülésének, Szandinak az ellenlábasa? Hmm, úgy érzem rövidesen nyomára bukkanunk. Hoppá, majdnem elsiklottam talán az egyik legfontosabb szövegrész felett: "TUDOM HOGY FÁJ HOGY NEKEM VAN GYEREKEM AZ IMPITŐL NEKED MEG NINCS ÉS NEM IS LESZ" Azt hiszem, ez tekinthető a leletek kulcsmondatának. Lassan összeáll e csodás puzzle. Az, hogy Impi ágyékának gyümölcse Szandiban sarjadt, komoly fegyverténynek tekinthető Szandi szempontjából: így valószínűleg Impi első feleségévé léptetett, mellyel befolyása nem csekély mértékkel nőtt. S e tény széles perspektívákat nyit előtte: régensként még sokra viheti(gondoljunk a Tang-kori kínai császárnőre. Wu Zetian-ra, vagy éppen a rettegett Ci Xi-re ra Qing-kor alkonyakor. Ágyasból váltak császárnővé illetve teljhatalmú anyakirálynővé). Másrészről e momentum bepillantást enged a császár, a király, a suo placito a fejedelem, a nagyvezér hálószobájába is, ahol a poligámia dívik. A tény ugyanis, hogy NEKED MEG NINCS (gyereked az Impitől) korántsem zárja ki a lehetőséget, hogy nem is lehetett volna! Na mármost ez feltételezi, hogy valószínűleg volt (akár szexuális) kontaktus is Impi és az eleddig meg nem nevezett harmadik hölgy között. A történelmi szituáció kezd lassan kikristályosodni. Egy udvari intrikáról van tehát szó, az udvarhölgyekre jellemző gátlástalan, kíméletlen, s sok esetben a harctéren tapasztalható vérrel átitatott, kíméletet s irgalmat még csak hírből sem ismerő küzdelmeket is meghaladó összecsapás-sorozat bontakozik ki. Magam előtt látom, hogy Szandi gyűlölettől elvakultan, üveges szemekkel mered a buszmegálló vészjóslóan sötét vas-lugasában; majd eszelős őrülettől vezérelt pennája mély nyomokat hagy a hideg fém rozsdaette boltozatában. A másik udvarhölgy ellenében felmutatott gyilkos averziója azonban -még ha tudata igyekszik is minden mentális gáttal elzárni önmaga elől a megalázó valóságot - a saját magát is lassan felőrlő félelméből táplálkozik. És ezzel legbelül maga is éppoly tisztában van, de jövője felett tornyosuló baljósan sötét fellegek nem engedhetik meg sem magának, sem másoknak, hogy a gyengeség legapróbb jegyeit is akár csak egy tovaszökő pillanat erejéig felmutassa. Mindenkit maradéktalanul meg kell győznie, hogy Impi gyermeke tőle származik- még ha ez nem is felel meg a valóságnak. Nem tombolt volna ily féktelen haragnak tiszta utat engedve, ha az ólálkodó veszélyt nem érezte volna: mert amennyiben fény derül arra, hogy a gyerek nem tőle származik; avagy egy másik királyi sarj is napvilágot lát, úgy alapjaiban rázkódik meg Szandi eleddig tökéletesen biztonságban érzett pozíciója. Mert a más anyától született, majdan dicső uralkodóvá felcseperedő ifjonc akár egy könnyed intésével is bitófa elé dobhatja galád mostoha anyját, s Szandi ezt a kockázatot nem vállalhatja. Nem! Ez nem lehet! Ő Impi egyedüli törvényes arája! S csak az ő magzata viheti tovább a királyi vérvonalat, a királyi fenséget, a királyi privilégiumokat. Ki ez ellen apellátával él, jól láthatjuk: a halál fia. Ahogy egyre inkább elmélyedek e sötét históriában, önkéntelenül hideg borzongások hulláma fut végig hátam
on. Mit takarhatnak még e buszmegálló komor emlékei? Mert érzésem szerint itt még korántsem ér véget a történet. Mély levegőt veszek, kitisztítom elmémet, gyújtok egy füstölőt, és hagyom, hogy a szantál mély aromája belengje félhomályos szobám. Újra előveszem a felvételeket, újra nekiállok ezen -immáron- szörnyű puzzle rakosgatásához, hogy teljes képet kapva pontot tegyek a történet végére. Következzék
a hármas számú lelet: "NEM KELL IRIGYKEDNIE AZ IMPIRE KURVA MERT ÚGYSE KELLESZ NEKI SOHA"- kezdődnek a szívmelengető sorok Szandi tollából, melyek ismét a leírtakat támasztják alá. Folytatólag: "MEG MONDTA Ő IS HOGY CSÚNYA VAGY" - a következő sorokból csak néhány szófoszlányt sikerült kisilabizálnom: "DESZKA HÁTÚ (...)"; "MEGMONDTA NEKI NŐ KELL" - Itt érdekes lenne összevetni a két udvarhölgyről készült domborműveket(ha vannak olyanok), hogy melyikük is tesz eleget jobban a nő kritériumainak, de mindennek archimedesi pontja, hogy Impinek "NŐ KELL". Nőre van szüksége kiváló képességeinek, királyi vérvonalának továbbörökítésére, hogy az eljövendő korokban is az Impiidák dicsőséges dinasztiája szoríthassa a hatalom gyeplőjét. Ez hovatovább világos. De nincs megállás, Szandi infatigábilis: az ördög patáin ügetve két marokkal hinté a mételyt: "TUDOM ESTE SÍRSZ ÉRTE, MERT NEM KELLESZ NEKI DE EZT FOGD FEL TE BÜDÖS SZECSŐI KURVA" No lám ez merőben új színt kever a történésekbe. Tehát a mi kurvánk szecsői. Szecső a szent Tápió folyam mentén Kóka szomszédságában elterülő városállam, s Impi ezen ágyasa onnan származik. Minden bizonnyal beházasodási stratégiáról van szó, Impi bús seregeinek Szecsőt a térkép színéről eltörlő attakját elkerülendő az aggastyán szecsői szultán jobbnak látta legkisebb lányát hozzá adni az Impiidák dicső sarjához. A kor diplomáciai viszonyait tekintve ez teljesen érhető is, Impi hatalmi expanziói előtt behódolni vagy elveszni, de kitérni nem lehet. A szövetség azonban rövidesen felbomlott, mert Szecső nem szolgáltatta kellő rendszerességgel a behódolási adót, s Impi így elvetette szecsői főfeleségét. Ekkor jött a képbe Szandi, ki a szépséges Yang Guifei Tang-kori ágyashoz hasonlóan elcsavarta az addig bölcsen uralkodó Impi fejét, ki ettől fogva már nem törődött népe kormányzásával, birodalma ügyeivel, sem azzal, hogy Szandi buszmegállókat firkál, azaz önállóan bocsáthat ki ediktumokat. A hármas számú lelet záró sorait olvasva a pszichés működés vizsgálata során arra lettem figyelmes, hogy Szandi lelke nem is annyira a gyűlölet, mint inkább a bosszú dalát zengi. Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy Szandi csupán a történelmi szituáció kedvező alakulása(a szövetség felbomlása) végett léphetett a mi a szecsői kurvánk császárnői köntösébe, s nem Impi első akaratából, s ezt képtelen volt feldolgozni. Egy volt Impi számos odaliszkja közül, a gyönyör játékszere, semmi több. A háremben kemény az élet, ha előrébb akart lépni, ahhoz teljesen le kellett vedlenie humanitásának bőrét, s érzéketlen, fehér csontok maradtak rajta. De kőcsontok, melyeket már nem volt képes semminő intenció eltéríteni az egyedüli, éltető céltól: Impi, a császár főfeleségévé válásától. Úgy tűnt révbe ért, de a múlt árnyaitól, a szecsői hercegnő kísértő emlékétől nem volt képes szabadulni. S bár Impi főfelesége lett, nem tudta megbocsátani, hogy annak idején pusztán félresöpörték egy államközi szerződés miatt- mert hiszen rég őt illette volna az olybá áhított pozíció. Nem, ő nem az a fajta aki könnyedén felejt. Búval teli szíve bosszút forralt, ám haragja úrrá lett egész természetén, s végül megmérgezte elméjét, hogy rögeszméjévé válva megtorolja a valaha elszenvedett fiaskót. "TUDOM ESTE SÍRSZ ÉRTE"- hogy a szecsői leányzó mennyire bánhatja az önálló akarata felett kötött nászt (hiszen a szecsői király félelméből kifolyólag adta hozzá legkedvesebb lányát a rettegett Impihez, érzelmekről itt szó sem esett), s az sem róható fel számlájára, hogy a frigy nem lett tartós: hiszen az ínséges esztendő miatt a szecsői vazallus államocska képtelen volt a szabadsága fejében történő terményadó beszolgáltatására. S ezért Impi egyszerűen annektálta Szecsőt roppant birodalmához, a szövetséges státusnak- így a házasságnak is véget vetett, s útjára bocsátotta szerencsétle
n szecsői hercegnőt. Akinek még ezen felül Szandi gyűlöletének tárgya is lett, fájdalom. Szomorú história ez, s nehéz befejezni. Stephen King is egyébként -saját elmondása szerint- retteg tulajdon műveinek befejeztekor. De tovább kell mennem. Jöjjön
a négyes számú lelet: "BARBI KURVA (...)"-Kész, ennyi elég. Egyszemélyes kutatócsapatom összecsapja kezeit, s vad üdvrivalgásba tör ki, nem hiába dolgoztunk. A grafológiai vizsgálat megállapította a harmadik szereplő kilétét, ki most már Barbiként ismeretes. Neve ógörög eredetű, s nem meglepő módon idegen, külföldi nőt jelent. Külhoni, hiszen szecsői, idegen, mert Szanditól idegenítette el hatalmát. "BARBI KURVA". Alanyi alárendelő mondat. Jóllehet Barbi kurva mivolta pusztán Szandi állítására alapozva, kontrollforrások hiányában erősen megkérdőjelezendő; ugyanakkor azt, hogy Barbi minden tekintetben Szandi antitézise lenne, szintén kissé gyanús. Vajon Barbinak valóban csókolatlan hűl özvegy keble? Érdekes lenne utánajárni, mi történhetett vele, miután visszatért az immáron annektált szecsői szultánátus területére. Az mindenesetre bizonyos, hogy az agg szecsői szultán nem élte túl generációkon át őrzött szabadságuk elvesztését, s a bánattól megrészegülve a Tápió hömpölygő áradatába vetette magát. Így a szecsői trón formailag Barbit illetné; de kérdés mit tud kezdeni e kiélezett helyzetben. Ugyanis kevés valószínűséggel bír, hogy népe elfogad-e egy megbukott arát uralkodónőjének. Ráadásul a megindult trónharcokba sem bizonyosak esélyei- uzurpátorból akad szép számmal. Mert hiszen pártja, s híveinek köre Kókára követte, az így keletkezett hatalmi vákuumba azonban rögvest új elemek tódultak Szecsőn, és hogy Barbi mennyire lesz képes visszavenni a stafétabotot, az már egy másik izgalmas történet részét képezheti. Kútfők hiányában kénytelenek vagyunk Barbit útjára bocsátani, s jó szerencsét kívánni neki a trónért vívott harcban. A négyes számú lelet további értékes részeinek elemzésétől - mé
g számomra is - túlzottan obszcén metaforái miatt eltekintek, érdeklődök mindenesetre megtekinthetik. Lényegüket tekintve Szandi elborult elméjével ugyanazon vesszőparipáját üli meg, mint eddig; egyetlen változást kivéve: KÁTA és PEST bevonásával Barbi internacionális-kurva voltára hívja fel a figyelmet. Sorban
az ötös számú lelet következik: "ZSUZSI 1 MOCSKOS RINGYÓ". Na tessék, hamar oda az örömöm. Amikor az ember azt hiszi, megoldotta a rejtélyt, amikor már mindenre pontot tehet, kiderül, hogy a Zsuzsi egy mocskos ringyó. Kezd ez az egész frusztrálóvá válni. Zsuzsi kiléte ismeretlen, s nem is érzek magamban annyit momentán, hogy nyomára bukkanjak. Talán majd egyszer, egy összehasonlító elemzés keretei közt feltárom Barbi és Zsuzsi, a két sanyarú sorsú céda életútját, de ezt csak majd a Szandi és Impiből kettőséből írt monográfiám után esedékes, de legalább már az akkori időkre nézve is van kutatási témám. A leletkörnyezet több új információt nem nyújt arra vonatkozólag, hogy Szandi és Impi későbbi életútja merre kanyarodik, csak további fenyegetésik érik a meghurcolt Barbit, s kétségbeesetten igyekszik Szandi oly nehezen megszerzett pozícióját, vagy legalábbis annak látszatát fenntartani. És a látszat, mint tudjuk nagy történelmi hatóerő, így talán Szandi aspiráció csakugyan révbe érnek, de a szófukar buszmegálló elhallgatja a jövő titkait. Hiszen nem is tudhatja azokat. Tisztában vagyok vele, hogy a feltárás szakmailag nem kifogástalan, valamint, hogy kötelességem lenne ismertetni a fennmaradó emlékeket, ámde - ismétlem - nem tapasztalunk változást az eddig megtudottakhoz képest, és e buszmegállóba vésett história kvintesszenciájának már ismeretében vagyunk. Végezetül, mindezek tükrében úgy vélem, azért mégiscsak egy nagy formátumú történelmi párról kell beszélnünk hőseink esetében; s hogy az olvasó Antonius és Kleopátra, Trisztán és Izolda, vagy éppen Bonnie és Clyde párosával von párhuzamot Impi és Szandi alakja között, azt már a saját képzeletére bízom.
Nemrégiben egy vasárnapi ebéd során előkerült a régi családi album, s találtam benne számos érdekes képet. Többek kö
zött az éppen hadba vonuló anyai ági dédfaterom fényképét, 1915-ből. Nyomban bescanneltem. Úgyszintén 1915-ben készült a jobboldali kép, mely szintén falusiakból összeverbuvált katonákat ábrázol, nem lehet pontosan tudni, hol készült. Ellenben a következő képpel, mely 1934-ben Kókán, gr. Pálffy István földbirtokos szőlőhegyén készült munkásai társaságában(lent 
balra) Ugyancsak érdemesnek tartottam az 1950-ben, a kókai színjátszó-testületről készített felvételt feltölteni (jobboldalt). Egyelőre csak ennyi, még majd átfutom egyszer, hátha figyelem kívül hagytam valami gyöngyszemet.
