Kínai szleng vol. 8. - Idióták

Kínai szleng, nyolcadik felvonás, melyben a hülyék, idióták, vagy nem túl szimpatikus egyének különféle aposztrofálási módozatairól esik szó.

书呆子 shūdāizi: szó szerint könyvmoly, amúgy geek, kocka, béna, kevéssé szociábilis személy értendő alatta. (A dāizi 呆子 hülyét jelent, de ritkán áll önmagában.)

懒虫 lǎnchóng: "lusta féreg", tohonya, tunya életformákat takar; nem sértő, ám jobbára szeretetteljes kifejezés.

小兔崽子 xiǎotù zǎizi: "nyúl kölyke", magyarul talán az isten csapásának felel meg leginkább, idősebbek szokták így a fiatalokat illetni. Sokszor ironikusan saját gyermeküket illetve ily mód.

傻冒 / 傻帽 shǎmào: "bolond sapka", szelíd inzultálás, úgymint dilis, majom, etc.

傻瓜 shǎguā: bolond, hülye ostoba. "Bolond tök", nagyon kommersz kifejezés, mely egészen a Yuan-dinasztia (1271–1368) koráig nyúlik vissza.

呆瓜 dàiguā: szintúgy "bolond, hülye tök", szintúgy bolond, hülye, ostoba.

面 miàn: észak-kínai szleng félénknek, gyengének tartott arcokról, literálisan búzaliszt, a tészta és a kenyér hozzávalója, mely ebbéli használatában burkolt célzás arra vonatkozólag, hogy az így illetett személy is oly gyönge, puha, mint a tészta, vagy a kenyér.

面瓜 miànguā: szintén félénk, gyáva. "Félénk tök", jobbára Észak-Kínában használt.

白痴 báichī: közkedvelt, univerzális kifejezés idiótára, hülyére.

十三点 shísān diǎn: szelíd körülírása a furcsán, őrülten viselkedőknek. "Tizenhárom óra", Shanghai-ból származó kifejezés - bár Kína déli féltekén is ismert -, mely mára kiveszőben van, s csak idősebbek által használatos. Egyes elméletek szerint a "tizenhárom" a báichī 白痴 chī 痴 karakterére utal, ugyanis az éppen tizenhárom vonásból áll. Mások szerint egy páijiǔ 牌九 nevű kínai szerencsejátékban való tiltott lépésre vezethető vissza, olyan időpont, ami nem következhet be (minden bizonnyal nem vették figyelembe a katonai időszámítást, hol is lehetséges a tizenhárom óra...).

半弔子 / 半吊子 bàn diàozi: retardált, csökkent értelmi képességű. Az ősi Kínában, a rézpénzek közepében négyzet alakú lyuk volt, és ily mód voltak madzagra, vagy bármi más egyébre felfűzve. Ezer darab felfűzött érme alkotott egy diào 吊-t, ennek fele, vagyis ötszáz érme elnevezése volt a bàn diàozi 半弔子 / 半吊子. Észak-Kínában használt, és mára ott is elég ritka használta.

二百五 èrbǎiwǔ: "kétszázötven", hülye, bolond, az előbbiekben már esett róla szó. Egyes további elméletek szerint a diàozi 半弔子 / 半吊子 további felezéséből eredeztethető.