压力很大

"Jaj, tán loholjak? Jaj, tán feküdjek? Jaj, mért akarjak? Jaj, mért pihenjek?"- Motoszkáltak fejembe Kosztolányi szavai, jövő héten kerülünk szembe a félévközi vizsgákkal, már elkezdtem félni és tanulni egyaránt, s leginkább loholok, bár inkább feküdni és pihenni akarnék. 压力很大 - "nagy a nyomás". Nem kell azért véresen komolyan venni, a képen nem én vagyok: mindig is ügyeltem a lelki harmóniára, akárcsak a 2 rétegű, 100 %-ig cellulóz alapanyagból készült wc-papírok használatára. Viccet félretéve tényleg felváltottunk, mind tanulás, mind edzésügyileg.

Egyrészről az edzések átköltöztek egy edzőterembe. Na nem az én ötletemből kifolyólag: addig, míg a campuson volt, teljesen kényelmesen leugrottam a pályára, edzés után meg komótosan visszaballagtam. Engem nem érdekel a hideg. Másrészről inkább fagyok meg kint, mint hogy az edzőteremért is tejelni kelljen, noha az esetleges plusz anyagiak kérdésköre még nem öklendezte fel magát. Különben is, a cél, hogy kurva kemények legyünk, a mestert sem balerinák legyezték pávatollakkal a Shaolin-kolostorban. Ráadásul vagy negyven perc busszal a placc, ami további időveszteséget szül. Ettől eltekintve az edzések nagyon jók. Jóllehet a tegnapi után fáj minden porcikám, kipróbáltuk a tortúra-nyújtást, melyhez négy ember szükségeltetik: egy, a földön fekvő szenvedő alany, egy ki annak kezeit feszíti, egy ki az egyik lábát a földhöz tapasztja, s még egy ki a szenvedő másik lábát igyekszik minél közelebb annak vállához erőszakolni. A tortúra különböző stációinál szemeim úgy mozogtak, akárcsak egy kaméleoné, mindeközben hol ultrahangon szentségeltem, hol egy nyakon szúrt, agonizáló északi barbár gurgulázó mondókáit hangutánoztam. Igaz, ezt követően Fletley-t megszégyenítően pattogtam.

A vizsgákra való tekintettel ez a hétvége pedig ismételten a tanulásról fog szólni, illetve már szól most is. Pedig idilli őszi idő lenne akár túrához, akár az 1912-höz is... De mindkettő meg vár, ergo oda se neki, visszakanyarodok inkább leckéimhez, bámulatos fogalmazásaimhoz.

A mindennapi wushu

A mai edzés után, a tornádó-rúgás tudásának birtokában túlzás nélkül állíthatom: potenciális életveszéllyé váltam. Mondjuk ha egy falábú-félszemű kínai kalóz megtámadna, egyelőre még saját taktikámat alkalmaznám, a "kámforrá tűnő vérnyúl-ökölt", ami jobbára a pszichológiai hadviselésen, illetőleg a jedi lovagoknak az Öreg Köztársaság korabeli harci meditációs technikáján alapul; a lényege, hogy olyan gyorsan felszívódok, hogy az ellenfelet kétségbe ejtem, nem tudja honnan várható a következő támadás, ami félelmet szül, eltereli a figyelmet a valóságról: nincs következő támadás, ergo egyszerűen hagyom, hogy a támadót saját gondolatai emésszék fel. De tény, ami tény, tényleg haladunk, az alap 五步拳-en kívül már a videón látható 规定拳 nagy részét is elsajátítottuk, persze nem ilyen sebességen. Nagyon jók az edzések, s mivel néhány forma még csatlakozott alapformációnkhoz, mérséklődött az ár, ami lehetővé teszi, hogy annyi rizst vegyek magamnak naponta, amivel nem döglök éhen. Apropó másfél hónap alatt 3 kilót fogytam. Ami egyrészt azért van, mert kvázi minden nap mozgok, és nem könyvekkel támasztom ki magatehetetlen nyakam, másrészt az első egy hónapban kissé bajos volt átállni a nem-bundáskenyerekre, továbbá az itteni kaják minden hús és értelem hiányában bizony egészségesebbek, mint az itthoniak. Tulajdonképpen nem is baj, hisz visszanyertem versenysúlyom, amire számos söröskorsó kiürítése után szomorúan vágyakoztam. A mostani nyáron egy, a teraszon való fröccsözés alkalmával eszméltem rá az ajtó tükörképéből kesernyésen méregető őslajhár mivoltomra, aztán meg "vak folyosók morajos üregébe lihegve haladtam, áporodott levegőn, fakuló lim-lom szalagában, s csalva a titkoktól, gyerekes csökönyös akarással mentem előre." S lám legalább lefogytam, de 李小龙-ot még nem merném inzultálni...

紫金山 - Bíborhegy vol. 2. - Ming királysírok

Tegnap reggel olyan hírre ébredtem, melytől kissé kómásan telt délelőttöm, s "az eszmélő fény mint magcsepp vált el a testgépezettől", hogy a tibeti halottaskönyvből szabadon idézzek. Ergo mi sem volt kézenfekvőbb, <div style="text-align: justify;">Reggel olyan hírre ébredtem, melytől kissé kómásan telt délelőttöm<span>, s "</span><span><span>az eszmélő fény mint magcsepp vált el a testgépezettől", hogy a tibeti halottaskönyvből szabadon idézzek. Ergo mi sem volt kézenfekvőbb, minthogy Katjával és Yuliannával újfent a Zijinshan felé vegyük utunk, hol <a href="http://skandalum.blogspot.com/2010/09/biborhegy.html">már jártunk egy ízben</a>. Tartok tőle, hogy ez év során nem bírjuk az egészet bejárni, a 20 km2-es területen több, mint 200 különféle látnivaló van, és e hegy pusztán egy része Nanjingnak. Taxival teleportáltattuk át magunkat a hegy lábához, ahol elsőként is a Fehér Ló parkját szerettük volna szemrevételezni. Nem tudni, mily ösvényeken tekeregtünk, de végül egy kínai esküvő kellős közepén találtuk magunkat, ugyebár mindenki alkalomhoz adekvát öltözetben, élő muzsikaszótól ringatva kortyolgatta saját kelyhe nedűjét; így furcsálló tekintetek százai szegeződtek ránk, gyorsan odébb is álltunk. A Fehér Ló parkját bizonyára elkerültük, mert mindösszesen kettő darab szürke lószobrot láthattunk, de fehéret egyet se. Ezt követően a Ming királysírok </span></span></div>minthogy Katjával és Yuliannával újfent a Zijinshan felé vegyük utunk, hol már jártunk egy ízben. Tartok tőle, hogy ezen év során nem bírjuk az egészet bejárni, a 20 km2-es területen több, mint 200 különféle látnivaló van, és e hegy pusztán egy része Nanjingnak. Taxival teleportáltattuk át magunkat a hegy lábához, ahol elsőként is a Fehér Ló parkját szerettük volna szemrevételezni. Nem tudni, mily ösvényeken tekeregtünk, de végül egy kínai esküvő kellős közepén találtuk magunkat, ugyebár mindenki alkalomhoz adekvát öltözetben, élő muzsikaszótól ringatva kortyolgatta saját kelyhe nedűjét; így furcsálló tekintetek százai szegeződtek ránk, gyorsan odébb is álltunk. A Fehér Ló parkját bizonyára elkerültük, mert mindösszesen kettő darab szürke lószobrot láthattunk, de fehéret egyet se.

Ezt követően a Ming királysírok felkutatására indultunk, mely az egyik leginkább szignifikáns királysír Kínán belül. A Zijinshan déli lábainál fekvő Zhongshan-ban helyezkedik el. Zhu Yuanzhang (császári nevén Hongwu), a Ming-dinasztia első császárát, valamint Ma királynőt hamvasztották el itt. A mauzóleumot 1381-ben kezdték el építeni, és 1405-ben fejezték be. 1384-ben hamvasztották el Ma királynőt, akinek Chengzu császár adományozta a "Xiao Ci" királynője címet, mely a "gyermeki jámborság (és kedvesség) királynője" címet jelenti. Ennélfogva eredeztetik a mai 孝陵 Xiaoling elnevezést a királynő titulusából. Maga a mauzóleum két szekcióból áll: a Szent útból, és magából a mauzóleumból.
A Szent utat különböző állatpárok kőszobrai övezik, melyek mindegyikének más-más jelentéstartalma van, par exemple: az oroszlánok, az állatok királyai a császárok tekintélyét reprezentálják; a tevék az elfoglalt sivatagi és trópusi területeket jelzik, a birodalom óriási kiterjedést indikálják, az elefántok pediglen a dinasztia stabilitását fejezik ki. Ezt követően átkeltünk a Jin Shui Qiao-n, vagyis kb. az "Aranyló víz hídján", és elértünk a főkapuhoz, melyet Wen Wu árkádjának neveznek. A főcsarnok szerkezetét a Qing-dinasztia idején rekonstruálták, illetőleg átépítették. Maga a mauzóleum grandiózus alkotás, méltóképpen hirdeti a 明 Ming dinasztia dicsőségét.
Estefelé a mi dicsőségünk már nem volt olyan fényes, ezért visszavonulósra vettük a figurát, ami nem volt nehézségektől mentes: olyan elképesztő dugó volt hazafele, hogy alig bírtunk busszal leérni a hegyről, majd találom állomáson leszálltunk valahol a városon belül, és ott taxit fogva vergődtünk a Ninghailu-ra.
A mai nap délelőttje takarítással telt, a délután pedig estébe nyúlóan a gongfu edzéssel, iszonyat jó volt ma, is, mindösszesen a tandíjt illetően nem tisztázódott még le a helyzet, nem mindegy ugyanis, hogy hármunknak ötven yuan/alkalom, vagy személyenként, mert most jó előre tejeltünk. Szeretnék legalább heti háromszor menni, mert rendkívüli lehetőség ettől a sráctól tanulni, viszont ez anyagiak függvénye is. Nagyon tetszik a gongfu, Hu mester nagyon jó fej, viszont nem szeretném szerény büdzsém tekintélyes hányadát ebbe invesztálni, például enni is jó lenne.

Holnap pedig irány Kelet Velencéje, ergo Suzhou!

少林功夫

Vagyis Shaolin Gongfu. Ma volt az első edzésem, egy csoporttársam már évek óta különféle harcművészetekben utazik, tájékoztattam, hogy engem is érdekelne a dolog, így ma bemutatott mostani mesterének, Hu-nak. Hu egészen konkrétan a Henan tartománybéli Shaolin-kolostorban nevelkedett, vagyis a shaolin gongfu szülőhelyén. Mióta elhagyta a kolostort, meghízott, meg eltunyult mondja végletekig szerényen, de igazából nem tartana neki sokáig pusztán mentális képességeivel kivonni bárkit is a szamszárából, avagy egy suhintással szilánkosra törni egy rozmár gerincét; de pont, hogy az ahimszá miatt nem bántana senkit. Csak illusztráció gyanánt mutatott egy-két kombót, afféle haláltigris-lecsapósólyom dupla-szaltót, alig bírtam szemmel követni mozdulatait, nagyon nagy penge. A világ nagy részét bejárta még ifjúkorában a gongfu bemutatók útján.

Iszonyat jó volt az edzés. Kivált, hogy egészen különleges aurát kapott a campus, holnap van október 1-je, a legnagyobb nemzeti ünnep Kínában, már érezhető a felhajtás, minek egyik mellékvágányaként a campus épületei, ősöreg fái irizáló fényekben tündökölnek a megvilágítás végett; hihetetlen volt ilyen körülmények közt gongfu-t tanulni.

Ergo holnap reggel kelés, újfent irány edzeni, igaz, most a shifu nélkül, de muszáj gyakorolnom. Tegnap voltam taiji-n, ami szintén érdekes volt, de az gyökeresen más jellegű, mint a gongfu, s utóbbi nagyon megfogott.